141 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Babits Mihály, a magyar irodalom kiemelkedő alakja.

141 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Babits Mihály, a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, aki a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő képviselőjeként költőként, íróként és műfordítóként is maradandót alkotott.

Szekszárdon, egy jómódú család sarjaként látta meg a napvilágot 1883. november 26-án. Édesapja a királyi táblabírói posztot töltötte be, ami jelentős befolyással bírt a család életére. Tanulmányait a pécsi cisztercita gimnáziumban kezdte meg, majd a fővárosban, Budapesten folytatta a bölcsészkaron. Itt a Négyesy professzor vezetése alatt álló szeminárium keretein belül barátkozott össze olyan neves költőkkel, mint Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Oláh Gábor, akik meghatározó alakjai lettek a magyar irodalomnak.

1906-ban a magyar-latin szakon végzett, így tanári diplomát szerzett. Tanári pályafutása során Szegeden és Fogarason oktatott, ekkoriban jelent meg a neves nagyváradi Holnap antológiában is, amely fontos mérföldkövet jelentett számára.

1908-tól kezdve a Nyugat folyóirat állandó munkatársaként tevékenykedett. Egy év múlva,

1911 és 1916 között a fővárosban, Budapest szívében tevékenykedett tanárként.

A Nagy Háború kitörése mélyen megrendítette, és ennek hatására pacifista verseket kezdett írni. A hírneves Fortissimo-per következtében kénytelen volt lemondani tanári pozíciójáról. A Tanácsköztársaság idején tanított, de ezt követően elbocsátották munkahelyéről.

1921-ben kötött házasságot, felesége Tanner Ilona volt, aki művésznevén, Török Sophie néven vált ismertté verseivel.

Ezt követően társszerkesztőkkel, 1939-ben pedig önállóan folytatta a neves Nyugat folyóirat szerkesztését, miközben a Baumgarten-alapítvány kurátori posztját is betöltötte. Ennek köszönhetően hamarosan a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakjává avanzsált. Emellett csatlakozott a Kisfaludy Társasághoz is.

Termékeny írói pályafutása során évente új kötetekkel örvendeztette meg az olvasókat. Költészete a kifinomult és precíz forma iránti elkötelezettséggel bír, míg prózája a dunántúli dzsentrik és lateinerek világát tárja elénk, gazdag karakterábrázolással. Emellett jelentős tanulmányokat és műfordításokat is jegyzett: ő volt az, aki Dante Isteni színjátékát magyar nyelvre ültette át, ezzel maradandó nyomot hagyva a magyar irodalomban.

De ő volt az, aki Oscar Wilde, Charles Baudelaire, Edgar Allan Poe, Shakespeare és Goethe műveit is egyedülálló módon átültette.

Gégeproblémái miatt műtéti beavatkozásra volt szüksége. Egészségi állapota romlása mellett egyre inkább foglalkoztatta a felnövekvő fasizmus és az újabb világháború réme. A II. világháború befejezését már nem érhette meg. Babits Mihály 1941. augusztus 4-én hunyt el Budapesten, gégerák következményeként.