A homeopátiás orvos egy új tornaegyletet hozott létre | ma7.sk
A Szontagh család ősei német földről érkeztek a Felvidékre, és különösen Szepes és Gömör vármegyében töltöttek be fontos közhivatalokat, illetve mint katonák, orvosok, bányatulajdonosok szolgálták a nemzetet.
A ma Alsókubinhoz tartozó Zászkalon látta meg a napvilágot Szontagh Dániel (1809-1867), aki 1864-ben publikálta az Iglói és zabari Szontagh nemzetség származási történetét és okleveleit című művét. A könyvben több mint 100 Szontagh név található, különféle családfákon feltüntetve, és emellett a jelentősebb személyek rövidebb vagy hosszabb életrajzai is olvashatók, így gazdagítva a nemzetség történelmét és örökségét.
Szontagh Ábrahámról a 23. oldalon a következő információk szerepelnek:
Amikor ez az életrajz íródott, Szontagh Ábrahám (vagy Ábris, ahogy később gyakran emlegették) még csak 34 éves volt. Szontagh Dániel már csak azért sem írhatott róla többet, mert három év múlva elhunyt és így már nem követhette távoli rokona életének alakulását. Igaz, azt sem említette, pedig nyilván tudott róla, hogy Ábrahám Rozsnyón és Pozsonyban végezte a középiskolai tanulmányait és az 1848-1849-es magyar szabadságharc számos csatájában harcolt. Bécsben olyan ismert professzorok voltak a tanárai mint Hyrtl, Rokitansky, Skoda, Oppolzer és Hebra. A róla szóló nekrológból nemcsak azt tudjuk meg, hogy "egyik megalapítója lett a Nemzeti Tornaegyletnek, amely arra volt hivatva, hogy nálunk a módszeres tornagyakorlatot meghonosítsa s tornatanítókat is képezzen", hanem azt is, hogy "nehány hónapon keresztül ő vezette az egész tanítást és pedig hazánkban először magyar nyelven".
A költészet iránti szenvedélye legendás volt; úgy tartották, hogy akár 24 órán át is képes volt fejből szavalni a verseket. Írt egy könyvet a Tátravidék nyaralási lehetőségeiről, valamint a nemzeti tornaegylet megalakulásának történetéről, amely gazdagította a magyar kulturális örökséget. Élete végén, 72 éves korában, 1902. március 21-én szívinfarktus következtében távozott az élők sorából.
