A kórház álláspontja szerint a beteg kisfiú nem tudta volna igazán értékelni a szüleivel eltöltött időt, hiszen tíz hónapon keresztül csupán napi egy órára láthatták őt - ezt a TASZ hozta nyilvánosságra.
A szülők mind első, mind másodfokon győzelmet arattak a kórházzal szemben, köszönhetően a TASZ által nyújtott támogatásnak és jogi segítségnek.
Tavaly január elején, mindössze nyolc éves korában távozott az élők sorából Misi, aki életének jelentős részét a kórház falai között töltötte. Ezen időszak alatt egyre inkább csökkent az a pillanat, amit szülei mellette tölthettek – volt, hogy csupán napi egy órára tudtak eljutni hozzá, így Misi a nap többi részében jellemzően egyedül maradt, mivel a kórház nem tudta biztosítani a számára szükséges, egyéni figyelmet.
Misinél, aki még csak néhány hónapos volt, súlyos izomsorvadással járó SMA-betegséget diagnosztizáltak. Ennek következtében nem tudott mozogni, és a légzése is nehezen ment, így öthónapos korától kezdve a kórház falai között élt. Ám a kisfiú elméje éppoly ép volt, mint bárki másé. Noha a beszéd nem volt az ő eszköze, szülei, Zsuzsanna és Péter, egy különleges jelrendszert alakítottak ki vele, amelynek segítségével hatékonyan kommunikálhattak. A szemmozgásával pedig képes volt kifejezni érzéseit, és jelezni, hogy mindent átél, ami körülötte zajlik.
A kisfiú és nagyszülei között különleges kötelék alakult ki, hiszen ők és a szülei korábban naponta tíz órától este nyolcig a kórházban lehettek mellette. 2019-től azonban a látogatási idő szigorodott, és már csupán délután egy órától este fél hatig tartózkodhattak ott. 2020 januárjában, még a koronavírus-járvány kitörése előtt, a kórház nehéz döntést elé állította a szülőket: vagy valamelyikük maradjon bent, vagy csak egy szülő látogathatja meg Misit, és naponta mindössze egy órára. Júniusra azonban a helyzet enyhült, és a szigorú szabályok mellett a napi egy órás látogatás során Zsuzsanna és Péter felváltva lehetek kisfiuk mellett, így lehetőséget kaptak arra, hogy mindketten részt vehessenek a kisfiú gyógyulásában.
A szülők számára lehetetlen volt, hogy bármelyikük is a kórházban tartózkodjon, így kénytelenek voltak elfogadni, hogy Zsuzsanna lehet csak Misivel, napi egy órára. Ennek következtében a kisfiú öt hónapon keresztül nem láthatta édesapját, és nagyszüleit sem ölelhette magához. A család számára rendkívül nehéz volt megbarátkozni ezzel a helyzettel, hiszen tudták, hogy Misi állapota nemcsak hogy nem javul, de bárhol, bármikor a legrosszabbra is fel kell készülniük. Első lépésként kérelmekkel és panaszokkal próbálták megoldani a problémát, de hamar kiderült, hogy ezek nem hoznak változást. A következő lépésük a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz (NNK) vezetett, amely megállapította, hogy a kórház belső szabályzata nem felelt meg a törvényi előírásoknak. Végül, 2021 novemberében, a kórház nehezen, de módosította a szabályokat. Azonban a külön töltött idő nem múlt el nyomtalanul: Misi, Zsuzsanna és Péter, valamint a nagyszülők lelkében örökre nyomot hagyott ez az időszak.
A legértékesebb és legmeghatározóbb időszak az életünkben Misi mellett töltött pillanatok voltak, amikor mindannyian kifejezhettük irányába a szeretetünket. Misi egy igazán különleges, szeretetre méltó kisfiú volt, akivel minden egyes együtt töltött perc igazi örömöt jelentett – osztotta meg Zsuzsanna.
Ez az eset világosan rávilágít arra, hogy noha egyre több pozitív példa létezik, a kórházak továbbra is vonakodnak attól, hogy maximális szabadságot adjanak a szülőknek, hogy kicsiny gyermekük mellett tartózkodhassanak. A bíróság döntése azonban világosan kimondta, hogy a kórházak házirendje csupán a kapcsolattartás formáit szabályozhatja, de nem korlátozhatja magát a jogot a kapcsolattartásra. A törvény értelmében a gyermeknek alapvető joga van ahhoz, hogy szülei mellette legyenek, és ennek a szabálynak az egyetlen helyes értelmezése az, hogy a szülő folyamatosan ott tartózkodhasson a gyermekével.
A kórház arra hivatkozott, hogy Misi nem tudta volna érdemben értékelni a szeretteivel töltött időt, hiszen nem ép értelmű. A bíróság viszont leszögezte, hogy a szülők folyamatos jelenléte a kiskorúakat az aktuális testi-lelki állapotuktól függetlenül megilleti, pusztán életkoruk alapján. Misi valójában ép értelmű volt, de akkor is vele lehettek volna a szülei, ha nem az, hiszen a fogyatékossággal élő gyerekek is pontosan ugyanazt a bánásmódot érdemlik, mint bármelyik gyerek.
Az ítéletben a bíróság azt is hangsúlyozta, hogy az egészségügyi intézményektől egyre inkább elvárja a társadalom, hogy a test gyógyítása, a testi funkciók fenntartása mellett figyelemmel legyenek a kiszolgáltatott helyzetben lévő betegek és hozzátartozóik lelki egészségének megőrzésére is. Minél hosszabb ideig van valaki kórházban, ez annál fontosabbá válhat, hiszen a betegség kiszolgáltatott állapot, különösen gyerekek esetében. A kórháznak ezért igenis próbálkoznia kell a nehéz helyzetek megoldásával, akár egyéni megoldások révén is.
Zsuzsanna úgy véli, hogy a TASZ ügyvédeinek munkájának köszönhetően a bíróság világosan átlátta a helyzetet: Nagyon megható volt hallani az ítéletet a bírónőtől. Elgondolkodtam, mennyire fontos lenne, ha minden érintett, aki hozzájárult az embertelen körülmények kialakulásához, meghallhatná és megérthetné ezt az üzenetet.
Minden évben több száz olyan beteg és családtagjaik keresnek meg minket, akik jogi sérelmeket szenvedtek el a kórházakban. Számukra a TASZ-tól kapott ingyenes jogi támogatás az utolsó mentsvár. Csatlakozz hozzánk, hogy továbbra is támogathassuk azokat a bátor embereket, akik a legnehezebb és legkiszolgáltatottabb helyzetekben is fel merik emelni a hangjukat magukért és a szeretteikért.
