A mikotoxinok terjedése: Egy rejtett fenyegetés A mikotoxinok, a penészgombák által termelt mérgező vegyületek, napjainkban egyre növekvő aggodalomra adnak okot. Ezek a mikroszkopikus anyagok nemcsak az élelmiszerbiztonságot veszélyeztetik, hanem komoly
A takarmányban gyakran előfordulnak különféle mikotoxinok, melyek eltérő kémiai szerkezetekkel rendelkeznek. A hatékony toxinkötők fejlesztésekor fontos, hogy minél szélesebb spektrumot fedjenek le, így képesek legyenek megkötni a különböző mikotoxin-formákat. Ezen a téren a B.I.O. Tox kiemelkedő teljesítményt nyújt.
A penészgombák és azok mikotoxinjai, még a legszigorúbb minőségi normák mellett is, komoly kihívást jelentenek a takarmányokban. A mikotoxinok, amelyek a különböző penészgombák másodlagos anyagcseretermékei, már minimális mennyiségben is mérgező hatásokat gyakorolhatnak. Elemzések során kiderült, hogy a takarmányminták jelentős része több mikotoxinnal is szennyezett, ami azt jelenti, hogy a mikotoxinoknak való kitettség következtében kialakuló betegségek, azaz mikotoxikózisok kockázata folyamatosan nő. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy bizonyos mikotoxin-kombinációk együtt hatva fokozhatják toxicitásukat. Bár az akut mikotoxin-mérgezés viszonylag ritka, az állatok teljesítménye ettől függetlenül csökkenhet. E csökkenés általában nem specifikus tünetek, például a takarmányfelvétel és hasznosulás csökkenése formájában nyilvánul meg.
A korszerű mikotoxinkezelési módszerek széles spektrumú megoldásokat nyújtanak a mikotoxinokkal kapcsolatos mérgezések kockázatának csökkentésére. Különösen ígéretesek a mikotoxin-kötő anyagok, amelyek a takarmányban való felhasználás során képesek hatékonyan megkötni a káros anyagokat az emésztőrendszerben, így azok hatása visszafordíthatatlanná válik.
A modern és innovatív mikotoxin-kötőanyagok fejlesztése során alapvető szempont, hogy széles spektrumú abszorpciós képességgel bírjanak, így hatékonyan képesek legyenek megkötni a mikotoxinok változatos csoportját. Jelenlegi kutatások szerint több száz különböző mikotoxin létezik, melyek eltérő szerkezeti jellemzőik révén jelentős hatással vannak a kötőanyagok affinitására. A mezőgazdaságból származó legfontosabb mikotoxinok közé tartozik az Aspergillus nemzetség által termelt aflatoxin B1, a Penicillium által termelt ochratoxin A, valamint a Fusarium nemzetséghez tartozó zearalenon, deoxinivalenol és fumonizin B1, nem feledkezve meg a T2-toxinról sem. E mikotoxinok hatékony kezelése kulcsfontosságú a mezőgazdasági termelés biztonságának és fenntarthatóságának biztosításához.
Első pillantásra a szilikátok típusai csak csekély mértékben különböznek egymástól. A Biochem laboratóriumi vizsgálatai azonban kimutatták, hogy ezeknek az ásványoknak a kötési viselkedésében jelentős eltérések vannak.
A Biochem részletesen tanulmányozta a különböző nyersanyagok toxinkötő képességét, figyelembe véve a különböző pH-értékeket. A kutatás nem csupán a természetes összetevőkre terjedt ki, hanem azokra is, melyek felületi és pórusszerkezeti jellemzőit különféle optimalizálási eljárásokkal javították.
