A mohai tikverőzés színhelyén minden a tyúkok körül forog, hiszen ők adják meg az esemény igazi charmját és lelkesedését.
"A mohai tikverőzés egy különleges farsangi hagyomány, amely maszkokkal és jelmezekkel valósul meg. E szokás azonban eltér a legtöbb farsangi mulatságtól, hiszen nálunk csupán egyetlen nap, a húshagyókedd, szenteltetett meg ennek az ünnepnek" – nyilatkozta a Vasárnap.hu-nak a Fejér vármegyében található Moha falu polgármestere, Bakos-Simon Fruzsina.
Húshagyókedden, március 4-én már kora reggel készülődtek a mohaiak a rendezvénypavilon körül, hogy ismét megrendezzék a tikverőzést, amely népszokás régen az ország, illetve a megye több pontján, a Mezőföldön és a Velencei-tó környékén is élt - ahogy azt olvashatták a Vasárnap.hu oldalán Nagy Veronikával készült interjúnkban - mára azonban már csak Mohán tartják meg.
A mohai tikverőzés egy különleges élő néphagyomány, amely a farsang végén elevenedik meg. Ez a színes és vidám esemény a közösség összetartozását erősíti, miközben a tél búcsúztatásának és a tavasz köszöntésének szellemét idézi. Az ünnep során a helyiek hagyományos jelmezekbe öltöznek, és különféle mulatságos ügyességi játékokat játszanak, miközben a vidámság és a nevetés betölti a levegőt. A tikverőzés nem csupán egy szórakoztató program, hanem egy olyan kultúrára épülő esemény is, amely a közösségi értékeket és a helyi szokásokat adja tovább generációról generációra.
Az alakoskodók négy különböző karakter bőrébe bújnak, de valójában sokkal többen vannak jelen. Mindannyian titokzatos álarcot hordanak, amely elrejti valódi énjüket.
A színes szalagokkal ékesített ruhákban tündöklő bohócok a legnagyobb tömegeket vonzzák, és ők a legnagyobb csintalanságok megtestesítői. Nem válogatnak, mindenkit kormoznak, legyen az helyi lakos vagy távoli látogató, férfi vagy nő, gyermek vagy felnőtt, járókelő vagy érdeklődő. Régebben csupán a lányokat kormozták be, hiszen a koromnak különleges szerepe volt a termékenységvarázslásban, és a hagyomány szerint a nőiesség megújulását szimbolizálta.
Két lány is feltűnik a tikverőzők között, akik a fiúk világában próbálnak érvényesülni, és ez számukra az első alkalom, hogy beöltöznek. Különösen figyelemre méltó a szalmával tömött, vidám mozgású szalmatörök, akinek minden mozdulata nevetésre ingerel, valamint a kéményseprő, akit a korom övez, és aki szintén fontos szereplője ennek a színes forgatagnak.
Ahogy arra Bakos-Simon Fruzsina is rámutatott,
bár fiúk, legények, férfiak öltöznek be, a néphagyomány nélkülözhetetlen éltetői a helybéli lányok és asszonyok is.
Rónafalvi András beszámolója szerint a hétfői készülődés mellett felesége és két barátnője már éjfélkor nekiláttak a fánksütésnek, hogy biztosítsák a reggeli tikverőzők számára a bőséges kínálatot. A fánkok elkészítéséhez másfél kilogramm kovászt használtak fel. Az ünnepi hangulathoz 6-8 üveg pálinka, valamint több liter forralt bor, vörösbor és fehérbor is hozzájárult.
A család immár 25 éve részt vesz a tikverőzés hagyományában, és a múltban András is beöltözött a szórakoztató ünnepségre. Most viszont a fiának volt lehetősége, hogy magára öltsön egy különleges maskarát.
Mária néni szintén olyasvalaki, aki nélkül nem rendeznek tikverőzést. Így volt ez az elmúlt bő negyven évben. A 88 esztendős asszony a mai napig tart tyúkokat, ő látja el tojással a családját.
Idén két unokája is beöltözött, korábban pedig a fia is volt bohóc alakoskodó a tikverőzés idején.
Régebben alakoskodók csak a katonakor előtt álló legények lehettek, olyanok, akik még nem házasodtak meg. Jó alkalom volt az ismerkedésre mindig a néphagyomány, az álarc mögül még a szégyenlősebb fiúk is fesztelenebbül mutathatták ki érdeklődésüket ideáljuk felé. Az esti bálon pedig kiderülhetett, hogy kölcsönös-e az érdeklődés. Manapság már nem ilyen szigorúak a szabályok, családapák is vannak a tikverőzők között, nekik viszont már nem kell törődniük a párválasztással, ők már jól döntöttek korábban.
"Még 40 éves bohócok is vannak az álarcok mögött, de az, hogy ők is beöltöznek, segíti a hagyományt fenntartani"
- így fogalmazott a polgármester.
Az eseményre sokan látogattak el, rengeteg környékbeli iskolás örült hangosan és csillogó szemmel annak, hogy őket is jól összekormozták a bohócok.
Számukra a rendezvény elején - mintegy hagyományőrző bemutatóként - eljátszották a tikverőzés azon részét, amelyik mindig a házakban, illetve a házak udvarában történik. Az alakoskodókat kolbásszal, itallal, jó szóval fogadó házigazdák tojással "fizetnek" a tikverőzőknek, amiért azok bekormozzák a tyúkjaikat, s furkósbotjukkal jelképesen megütögetik a baromfikat, ezekkel rájuk termékenységet, a háziakra pedig bőséget hoznak.
E bemutató után indultak útnak a falu Fő utcáján az alakoskodók, s tértek be az udvarokba, ahol fogadták őket. Volt udvar, ahova a tikverőzők mellett az érdeklődő közönség tagjai is betérhettek, de jobbára inkább csak a maskarások. A mohaiak ezzel érik el, hogy az esemény a látványosság mellett az intim hagyományőrzés, a helyiek baráti találkozása, a közösség ünnepe is legyen évről évre.
