A volt szexrabszolga története: Egy nő, aki felkavaró bátorsággal és elszántsággal hívta fel a világ figyelmét a modernkori rabszolgaságra. Az ő meséje nem csupán a fájdalmáról és szenvedéséről szól, hanem arról is, hogyan tudta megváltoztatni a saját éle

Nadia Murad, saját szavai szerint, egy boldog gyermekkor emlékeivel gazdagodott, hiszen Irak északi részén, egy kis faluban cseperedett fel. Azonban 2014 augusztusában minden megváltozott, amikor az Iszlám Állam (IÁ) fegyveresei brutálisan megtámadták az ő közösségüket, ahol a jazidi kisebbség tagjai éltek. A támadás során kegyetlen vérontás vette kezdetét, és sok ártatlan életet kioltottak válogatás nélkül. E tragikus események közepette Nadia 21 évesen elvesztette édesanyját, hat fiútestvérét és számos közeli rokonát, ezzel örökre megváltoztatva életét és jövőjét.

Őt, akit 2800 hasonló korú nővel együtt elhurcoltak, az Iszlám Állam táboraiban kényszerítették szexrabszolgaként való életre. Nadiát többször is megerőszakolták, miközben folyamatosan azzal fenyegették, hogy megölik, ha nem hajlandó áttérni az IÁ által hirdetett radikális szunnita iszlámra. De mi lehet az oka annak, hogy a jazidik iránt ennyire heves gyűlöletet táplálnak?

Nadia néhány hónappal később elhatározta, hogy megszökik, és egy moszuli család segítségével hamis iratokkal sikerült eljutnia Iraki Kurdisztánba, amely már nem volt az iszlám szélsőségesek fennhatósága alatt. 2015-ben érkezett meg Németországba, ahol elhatározta, hogy nem marad csendben. Elindult, hogy megossza történetét a világgal, hogy mindenki tudomást szerezzen azokról a borzalmakról, amelyeket az Iszlám Állam területén éltek át.

2016-ben eljutott az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik szakcsoportja elé, ahol először beszélt az őt és közösségét ért rémtettekről. A meghallgatásán jelen volt Bogyay Katalin is, aki akkor Magyarország ENSZ-nagykövete volt. Nadia harcos elkötelezettsége, hogy síkra szálljon a szexuális erőszak és a rabszolgaság áldozataiért, oda vezetett, hogy az ENSZ Jószolgálati Nagykövete lett, aki az emberkereskedelem áldozatainak méltóságáért küzdött.

Nadia's Initiative néven alapította meg saját non-profit szervezetét, amely elkötelezetten dolgozik azon, hogy meggyőzze a nemzetközi közösséget, beleértve a kormányokat és más szervezeteket, a jazidik szülőföldjének helyreállításának fontosságáról. Emellett a szervezet folyamatosan támogatja a szexuális erőszak áldozatait világszerte. A központja Washingtonban található, de Irakban, Szindzsárban is működik egy helyi iroda. 2014 augusztusában, amikor az Iszlám Állam brutálisan támadta meg a területet, több ezer jazidi menekült a Szindzsár-hegyre, ahol napokon át szenvedtek a 40 fokos hőségben, étel és víz nélkül, míg a mentőegységek végre eljutottak hozzájuk.

Denis Mukwege, a kenyai szülész-nőgyógyász, 2018-ban megosztott Nobel-békedíjat kapott munkásságáért. Az ő nevéhez fűződik a New York Times bestsellerévé vált „Az utolsó lány: fogságom és az Iszlám Állam elleni harcom története” című könyv, amely drámai részletességgel tárja fel az iraki jazidi közösség ellen elkövetett brutális népirtást. Jelenleg új könyvén dolgozik, amely továbbra is a társadalmi igazságosság és az emberi jogok védelmét helyezi a középpontba.

A Közszolgálati Egyetemen rendezett előadás, amely inkább egy mélyreható beszélgetésnek bizonyult, különös figyelmet kapott. Nadia, a bátor és inspiráló előadó, újra megosztotta velünk a múltjában történt megdöbbentő eseményeket. Részletesen beszélt arról a harcról, amelyet meg kellett vívnia ahhoz, hogy végül legyőzze belső félelmeit, és nyíltan beszéljen az őt ért szexuális erőszakról. Az ilyen történetek elmondása nem csupán személyes bátorságot igényel, hanem a társadalmi megbélyegzés ellen is hatalmas lépést jelent az áldozatok számára.

Nadia részletesen elmondta, hogy szervezete az elmúlt években - a kapott nemzetközi támogatásokból - milyen munkalehetőségeket teremtett a szexuális erőszak áldozataivá vált és többségében magukra hagyott asszonyok számára. 130 befejezett projektjük volt, amelynek során épültek utak, iskolák, könyvtár, templom, víztisztító, kórház. De segítettek egyedálló nőknek kisvállalkozásokat is indítani.

Ezek pedig azért fontosak, mert ezekkel célt adhatunk ezeknek a magányos nőknek, és ezeknek a céloknak a megvalósításával ki tudnak törni és nem kell nekik nap mint nap magányosan a menekülttáborokban üldögélni és semmit nem csinálni.