Az anyaság és a karrierépítés közötti választás sok nő életében komoly dilemmát jelent. Míg az anyaság a szeretet, az önfeláldozás és a családi kötelékek fontosságát hozza előtérbe, addig a karrierépítés a hivatás, az önmegvalósítás és a pénzügyi függetle

Gyakran érzem azt, hogy a korosztályom nőtagjai mintha két, egymásnak ellentmondó elvárás között egyensúlyoznának. A közösségi média tele van olyan példaképekkel - influenszerekkel, sikeres fiatal nőkkel -, akik az önmegvalósítást tartják a legfőbb célnak. Ugyanakkor a társadalom, a család és a környezet azt sugallja: "Mikor jön már a baba?" Mintha 25 év után egy láthatatlan ébresztőóra kezdene el lassan ketyegni - nemcsak bennünk, hanem azokban is, akik figyelik, mikor "állunk be mi is a sorba".

Különböző élethelyzetekben lévő nőket kérdeztem meg a karrier és az anyaság viszonyáról – szingliket, párkapcsolatban élőket és édesanyákat. A válaszokban közös vonásként jelent meg, hogy az önmegvalósítás számukra kiemelkedően fontos, de nem mindenek felett áll. Sokan úgy vélik, hogy a karrierépítés hozzájárul ahhoz, hogy jobban megismerjék önmagukat, és gazdagabb perspektívát kapjanak a világra, ezáltal pedig erősebb alapokkal vághatnak bele a gyermeknevelésbe. Az egyik fiatal édesanya, Rozália, 22 évesen ezt mondta: "Az önmegvalósítás elengedhetetlen, mert ezáltal válik igazán teljessé az életünk. A boldogság, amit az önmegvalósítás nyújt, semmi mással nem helyettesíthető."

Arra is kíváncsi voltam, hogy ezek a nők tudatos döntés alapján választották-e az anyaságot, vagy inkább sodródtak az eseményekkel. A többség úgy vélte, hogy az anyaság nem feltétlenül volt előre megtervezett cél, mégis természetes módon került előtérbe. Kriszta, egy 21 éves édesanya így válaszolt: "Sodródtam. Nem tudatosan választottam, de az anyaság mindent átírt - új prioritások, új szeretet, új célok." Rozália ezzel szemben úgy érzi, neki lehetősége volt választani, de a kettő - karrier és gyerek - szerinte nem zárja ki egymást: "Sokkal jobban szeretném kihozni magamból a legtöbbet, mióta anya vagyok. A terhességem alatt is rengeteget fejlődtem."

Felvetődött bennem a gondolat, hogy vajon a nők mennyire érzik a külső nyomást – legyen az a párjuktól vagy a társadalomtól – a gyermekvállalás kapcsán. A megkérdezettek többsége azt jelezte, hogy párkapcsolati szinten nem érzik a kényszert, ugyanakkor a társadalmi elvárások gyakran nyomasztónak tűnnek számukra. Kriszta így fogalmazott: "Az elvárások minden irányból érkeznek – hogy mikor kellene szülni, milyen körülmények között, és aztán hogyan kellene anyának lenni. Nehéz ezeknek a követelményeknek megfelelni." Rozália szavaiból kiderült, hogy érzi a nyomást, de próbálja figyelmen kívül hagyni, és ahogy ő mondta: "(...) mindent a saját és az ő tempójában szeretne csinálni." Barbara, a 20 éves egyetemista, akinek jelenleg párkapcsolata van, elárulta, hogy a szülei nem sürgetik, de "lassan már szeretnének unokát." Tina, egy 22 éves szingli egyetemista, pedig így vélekedett: "Szerintem a gyerekvállalás nem sürgetett dolog. Az én környezetemben alig van olyan fiatal házas, aki ebben a mai világban gyermeket szeretne, ami szomorú, de bizonyos értelemben érthető. Jelenleg egyedül az tart vissza, hogy még nem találtam meg a megfelelő partnert hozzá."

A karrierrel és továbbtanulással kapcsolatos kérdésemre vegyes válaszokat kaptam. Több édesanya elmondta, hogy a gyermek születése után háttérbe szorultak a terveik, de nem mondtak le róluk - csak időre van szükségük. Réka és Kriszta is kiemelte, hogy a tanulás és fejlődés iránti vágy bennük él jelenleg. A gyermektelen nők többsége inkább először a munkára és a tanulásra fókuszálna, de nem halogatnák sokáig a gyermekvállalást sem. Volt azonban olyan is, aki előbb családot szeretne, majd később építené ki a karrierjét. Gréta, 21 éves férjezett nő a következőt válaszolta: "Én először a családot választanám, majd a gyermekeim mellett fokozatosan építeném ki a szakmai pályámat. A környezetem - legyen szó családról vagy a társadalomról - inkább a karrier felé terel elsősorban". Hozzátette, hogy szerinte kevés támogatást kapnak azok a fiatalok, akik a családalapítást és a gyermeknevelést választanák először. Mint mondta: "Kevés pozitív példa mutatja meg, milyen érték lehet a korai családalapítás.".

Felmerült a nagy kérdés: valóban választani kell-e? Lehet-e ma valaki egyszerre jó szülő és sikeres szakember? A válaszok itt is árnyaltak voltak. Rozália úgy gondolja: "Meg lehet tartani az egyensúlyt - és jó példát is mutatunk a gyerekeinknek, ha céltudatosan élünk". Kriszta a társadalmi szintű változás fontosságát emelte ki: "Szükség lenne rugalmas munkalehetőségekre, támogatott továbbtanulásra, és egy szemléletváltásra, ahol az anyaság érték, nem hátrány." Réka szerint nem kizárt a kettő, de idő és energia kérdése - gyakran az egyik háttérbe szorul.

Végül felvetettem azt a kérdést is, hogy mit gondolnak arról az egyre elterjedtebb véleményről, miszerint a gyereknevelés nem csupán az anyák feladata. E kérdés kapcsán mindannyian egyetértettek: fontosnak tartják, hogy az apák is aktívan részt vegyenek a gyermeknevelés folyamatában. Rozália ezt így fogalmazta meg: "Nem egyszerű 'szuper anyának' lenni, és mindent egyedül irányítani, még akkor sem, ha az ember szülési vagy gyereknevelési szabadságon van. Mindig hangsúlyozom a férjemnek, hogy ezek a szabadságok nem privilégiumok, hanem alapvető szükségletek." Barbara pedig kifejtette, hogy véleménye szerint a két szülő nem tudja ugyanazt nyújtani a gyerekeknek, hiszen a nők és a férfiak eltérő tulajdonságokkal bírnak, amelyeket képesek átadni a gyermekeiknek.

A beszélgetések végén megkértem az édesanyákat, hogy osszanak meg egy tanácsot azokkal a fiatalokkal, akik most fontolgatják a gyermekvállalást. Kriszta így fogalmazott: "Fontold meg alaposan a döntésed, és ne hagyd, hogy a külső elvárások befolyásoljanak. Ha mélyen érzed magadban az anyaság iránti vágyat, és van mögötted egy stabil háttér, akkor ne habozz belevágni. Ne feledd azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy le kell mondanod a jövőbeli céljaidról; csupán lehet, hogy más ütemben fogsz haladni." Rozália ezzel szemben azt tanácsolta, hogy csak akkor vállalj gyermeket, ha biztos vagy benne, hogy az első évekre teljes figyelmedet és odaadásodat tudod szentelni a kisbabának.

A karrier és az anyaság nem zárja ki egymást, de komoly átgondolást, tudatosságot és támogatást igényel, hogy egy nő valóban szabadon dönthessen - ne a társadalmi nyomás, hanem a saját vágyak és a rendelkezésre álló lehetőségek alapján hozza meg mindenki a számára legjobb döntést.