Az európai jobboldal egységesen visszautasította a Magyarországra látogató európai parlamenti küldöttséget.

A Fidesz pártcsaládja, amely az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciójaként a Patrióták Európáért néven ismert, távol maradt a delegációtól. Ezen kívül a Szuverén Nemzetek Európája (ESN) képviselőcsoport, amely magában foglalja a Mi Hazánkot és az Alternatíva Németországért (AfD) pártot is, szintén nem vett részt az eseményen.

A képviselők hétfőn érkeztek, és ma indulnak haza, az Európai Parlament hivatalos közleménye szerint pedig "az igazságszolgáltatás függetlensége, a média szabadsága, a tudományos kutatás szabadsága, az átláthatóság, a korrupcióellenes intézkedések, a civil társadalom helyzete, valamint az LMBTIQ közösség jogai" kerültek a középpontba. A delegáció találkozott a kormányzat, az Országgyűlés, az igazságszolgáltatás, az önkormányzatok és különböző civil szervezetek képviselőivel. A kormányoldal részéről Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának miniszterhelyettese fogadta a vendégeket, azonban a sajtótájékoztatón a képviselők kifejezték, hogy a találkozó nem alakult kedvezően - a kormány agresszív fellépésére panaszkodtak.

A kormánypárti képviselők közül Vejkey Imre, az Országgyűlés igazságügyi bizottságának elnöke folytatott velük - az utólagos kommunikáció szerint szintén nem kimondottan konstruktív - megbeszélést; az Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium nem fogadta a delegációt. A képviselők emellett Karácsony Gergely főpolgármesterrel és ellenzéki civilekkel is egyeztettek.

A képviselők által megkeresett ellenzéki civil szervezetek listája beszédes: találkoztak a Magyar Helsinki Bizottsággal, az Ökotárs Alapítvánnyal, a TASZ-szal, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesülettel és a Transparency Internationallel. Mindegyikük külföldi támogatásokból részesül, így felvetődik a kérdés, mennyire tekinthetők valódi civil szervezeteknek. Különösen aggasztó, hogy költségvetésükben a magyar állampolgárok szja 1%-os felajánlásai csupán elenyésző hányadot képviselnek, ami tovább árnyalja a civil jellegüket.

A hazánkba látogató képviselők között bizony komoly hagyománya van a Magyarországot érintő kritikáknak. Tineke Strik, aki az Európai Parlament delegációját vezeti, az egyik legismertebb hangja a magyar európai tanácsi szavazati jog felfüggesztésének követelésében. Ellentmondásos módon azonban nemcsak a férfiakat és nőket egyaránt elismerő Alaptörvény, hanem a gyermekvédelmi törvény ellen is felemeli a szavát. Ráadásul, súlyos antiszemita megnyilvánulásokkal is vádolják; saját X-oldalán található posztjaiban többször is arra utal, hogy a Hamász által megtámadott Izraelt szankciókkal kellene sújtani, sőt, az ENSZ-ből való kizárását is szorgalmazza, mivel szerinte "népirtást" követ el. Az EP április 2-i Magyarország-vita során Strik úgy nyilatkozott, hogy Orbán a Pride betiltásával "a putyini forgatókönyv következő fejezetét írja".

A miniszterelnök "Magyarországot autoriter rendőrállammá teszi" - fogalmazott Strik amellett érvelve, hogy az Európai Tanácsnak végre valóban használnia kellene a hetes cikk szerinti eljárást, hogy "most megállítsuk Orbánt, és megakadályozzuk, hogy tovább blokkolja és zsarolja az EU-t". "Nem szabad többé engedni, hogy az EU-t és a magyar embereket túszul ejtse Orbán" - fogalmazott akkor a most "tényfeltáró kiküldetésre" érkező képviselő.

Strik áprilisi kirohanásai mellett rendkívül aktívan részt vett az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségét bemutató tavaly október 9-i vitán is. Ezen a fórumon határozottan kijelentette: "demokráciánk háza most Orbán miniszterelnök propagandájának színhelyévé vált", és hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök "korrupt, hűtlen, és gátlástalanul megsérti az EU legalapvetőbb jogait". A holland zöld képviselő azt is hangsúlyozta, hogy támogatja szavazati jogunk megvonását, érvelve amellett, hogy "ha nem tudjuk megvédeni az EU állampolgárait az autokraták támadásaitól, akkor demokráciánk sorsa megpecsételődött".

Sophie Wilmès egy lépéssel tovább lépett: nem csupán a Magyarországgal kapcsolatos vitákra összpontosított, hanem mélyebb, átfogóbb kérdéseket is felvetett.

A lengyel elnökség kritikája mögött az a megállapítás húzódik, hogy Lengyelország hét évnyi tapasztalata alapján "más megoldások is lehetségesek, ha van politikai akarat", és hogy léteznek olyan alternatívák, amelyek képesek összehangolni az európai projektünk alapértékeit. Ennek fényében különösen zavarba ejtő, hogy a Tanács miért nem figyel a Parlament véleményére, és miért nem lép végre előre a Magyarország szavazati jogának elvonásával kapcsolatos eljárásban.

A két lengyel képviselő látszólag egymással is ellentétbe került a magyarországi helyzet megítélése kapcsán: míg a szocialista Krzysztof Śmiszek leginkább Magyar Pétert kritizálta az április 2-i Magyarország-vitán, megjegyezve, hogy a Pride betiltása kapcsán "a legnagyobb magyar ellenzéki pártok egyike, a Tisza egyáltalán semmit sem tesz", s felkérdezve Magyart azzal, hogy vajon "Orbán zsarnokságának ellenpontja-e, vagy a replikája jobb hajjal és menőbb öltönnyel". Michał Wawrykiewicz, a Tusk-párt képviselője, aki a Tisza tavaly október 23-i rendezvényén is beszédet mondott, s korábban a lengyelországi Soros-szervezeteknél, illetve a USAID szervezeteinél is dolgozott, inkább támogatta Magyar Pétert. Szerinte a magyaroknak "15 év után végre elegük van, elegük van az arrogáns rezsimből, az autokratikus, brutális autokráciából (sic!) vett hatalmi eszközökből, a hazugságból és manipulatív propagandából, a kleptokráciából és a korrupcióból, és Magyarországnak a nyugati civilizációtól való elfordításából".

Pernando Barrena Arza eddig nem fogalmazott meg lényeges véleményt Magyarországgal kapcsolatban.

Mindezek fényében érthető, hogy a képviselők nem tartják kielégítőnek a jogállamisági helyzetet Magyarországon. Tineke Strik sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy számos aggasztó jelenséget tapasztalt, és megemlítette, hogy több minisztériumban sem fogadták őket. A magyar kormány a jogállamisági ajánlások többségét figyelmen kívül hagyja. A Szuverenitásvédelmi Hivatallal kapcsolatban is éles kritikát fogalmazott meg, mondván, hogy ez a szerv nem a valódi szuverenitás védelmét szolgálja, hanem inkább a független média és a civil szervezetek elnyomására törekszik. A Pride betiltásával kapcsolatosan pedig azt ígérte, hogy...

Kiküldetésükről emellett jelentést készítenek az Európai Parlamentnek, melyet várhatóan ősszel fogadnak majd el egy újabb Magyarország-vitát követően, akárcsak egykoron Judith Sargentini és Gwendoline Delbos-Corfield hasonlóan alapos és pártatlan jelentéseit.