Az énektanár, aki a lelkek harmóniáját is megteremti – a gyerekek nála nemcsak énekelni, hanem az élet szépségeit is felfedezik.

Herpainé Velkey Klára a Magis kórus próbáján - Fotó: Kissimon István Herpainé Velkey Klára a Magis kórus próbájának izgalmas pillanatait örökítette meg - Kép: Kissimon István.

Klára több mint húsz évvel ezelőtt megalapította a Magis kórust, és 2013-ban létrehozta a kóruson belül a kisebb létszámú Fényi kamarakórust. Az évek során évről évre színpadra állítanak egy-egy izgalmas musicalt. Az utóbbi időszakban olyan emlékezetes műveket hoztak elénk, mint az "Ignác, a lelkek lovagja", az "Óz, a nagy varázsló" és a "József és a színes szélesvásznú álomkabát". Idén különleges választásra esett a választásuk: az "Egri csillagok". Ez a háromórás történelmi musical ötvennégy jelenetet ölel fel, és összesen száztíz tehetséges fiatal szerepel benne.

Turnéjuk nyitóállomása Tiszafüred, és amikor megérkezünk, a művelődési központban már pezseg a levegő: a bemutató előtti utolsó próba teljes gőzzel zajlik. Az udvaron fiatalok énekelnek és táncolnak, miközben a háttérben egzotikus török dallamok csendülnek fel. A színpadon Jumurdzsák éppen a társaival együtt elrabolja Jancsikát, aki a játék hevében teljesen elmerült.

"A ballagás óta most gyűltünk össze először - kezdi Klára, aki mögött igen sűrű napok állnak: próba, interjú, a turnék szervezése, és az érettségiző osztályáért is izgult. - Az egyik főszereplő délelőtt még az emelt szintű spanyolérettségijét írta, most viszont itt van. A kórusban vannak kisebb csoportok, amiket műhelyeknek hívunk, és a műhelyvezetők felelnek értük. Ők olyan diákok, akik már régóta tagjai a kórusnak, így bátrabban rájuk bízhatom a feladatot" - meséli Klára. Az Egri csillagok musicalben kilenc műhely és kilenc karakter jelenik meg: a vitézek, a janicsárok, a szabadok, az amazonok, a bájolók, a kételkedők, a hűségesek, az elrendeltetettek és a gyerekek.

A műhelyek által képviselt különböző embertípusok mindegyikének megvannak a maga erősségei és gyengeségei, valamint a sajátos kihívásaik. Például a vitézek hűséges és bátor egyének, ám gyakran túlzottan nagy terheket vállalnak, ami könnyen kimerüléshez vezethet. Ezzel szemben a janicsárok érzelmi kifejezésükben visszafogottabbak, és szigorúan követik a szabályokat. "Először részletesen bemutatom a különböző típusok jellemzőit, majd a résztvevők kiválaszthatják azt, amelyik a leginkább rezonál a jelenlegi élethelyzetükkel. Általában az adott műhelybe kerülnek be, amely legjobban tükrözi saját értékeiket és jellemzőiket. Így valójában saját magukat ismerik meg jobban a folyamat során" - fejtette ki a pedagógus.

Amikor a műhelyek egyesülnek, közösségépítő játékokkal teremtik meg a kapcsolatokat a tagok között. A kórus keddenként szokott próbálni, közvetlenül a tanítás után, de havonta kórushétvégéket is szerveznek, amikor intenzíven együtt töltenek időt és alkotnak. Ezeken a hétvégéken közösen étkeznek, és az iskola tornacsarnokában alszanak, így még szorosabb kötelékek alakulnak ki közöttük.

Klára szerint a darabjaik legnagyobb értékét az adja, hogy mindent a fiatalok terveznek meg. "Én csak beállítom őket a színpadon - mondja. A szereplők közt vannak például olyanok, akik profi szinten táncolnak, a koreográfiák kialakításában ők a dominánsabbak.

Nem tartom helyesnek az alá-fölérendeltségi viszonyt; a gyerekekkel inkább partneri kapcsolatban állunk, ahol együttműködve érhetjük el a közös célokat.

A közös munka egy közös alkotás. Néha morgolódom velük, de ők is ugyanúgy kifejezhetik a nemtetszésüket."

Amikor az udvarra lépünk, néhány diákkal élénk beszélgetésbe kezdünk. "Klári néni rendkívül céltudatos, de számunkra olyan, mint egy tyúkanyó, aki mindannyiunkkal egyénileg foglalkozik. Nem csupán a diák szerepünket észleli, hanem igazán figyel ránk, mint a valódi önmagunkra" – meséli a tizenkettedikes Posta Vince a tanáráról.

Klára szívből büszke azokra a diákokra, akik saját elhatározásukból csatlakoznak a kórushoz. Közöttük találhatóak olyanok is, akik kissé gátlásosak, valamint azok, akik még nem rendelkeznek tapasztalattal a kóruséneklés terén. Klára azonban sosem küldi őket el, hanem teret és időt biztosít számukra, hogy fokozatosan megtalálják a helyüket és komfortosabban érezzék magukat. "Van, aki először inkább a hátsó sorban foglal helyet, míg másoknak egy-egy kedves mosoly is elegendő ahhoz, hogy bátorságot nyerjenek. Minden egyes előadás során tanúja vagyok annak, ahogyan egyre inkább kibontakoznak" - osztja meg élményeit.

Pontosan ez a helyzet állt elő Vincével, aki Dobó Istvánt alakítja. "Általános iskolás koromban hosszú éveken át részt vettem kórusban és zeneiskolában, így természetesen az itteni kórusba is jelentkeztem. A közös éneklés mindig is felszabadító érzést nyújtott számomra, de az egyéni kiállás kezdetben nehézségekbe ütközött. Azonban ez fokozatosan megváltozott. Klári néni folyamatosan bátorított minket, hogy bátran lépjünk a színpad közepére, és vonjuk magunkkal a többieket is, így biztosak lehetünk a sikerben - meséli. Először kilencedikes korában lépett színpadra, egy évvel később pedig már főszerepet játszott az Óz, a nagy varázslóban. - Kezdetben még a kórustársaim felé is nehezen nyíltam meg, de ma már könnyedén elbeszélgetek velük és másokkal is."

A végzős diákok közül mindenkinek jut legalább egy rövid szólóéneklési lehetőség.

A végzős fiúk mellett néhány lelkes újonc, köztük két nyolcadikos, vállalja a hangtechnikai feladatokat, míg az öregdiákok is visszatérnek, hogy támogassák a próbákat. "A szereplők számára rendkívül fontos, hogy a színpad mellől folyamatosan bátorítsam őket, ezért különösen örömteli, hogy ezt a feladatot ők magukra vállalták" - osztja meg gondolatait a pedagógus. Emellett Orosz Tokár Edina, a zenei vezető is kiemelkedő szerepet játszik, hiszen ő segíti a diákokat a dalok elsajátításában és az éneklésben.

A kórusban a gimnázium mind a négy évfolyama képviselteti magát. "A műhelyekben jobban megismerhetjük egymást, amire az iskolában nincs mindig lehetőség" - mondja a végzős Boncsér Jázmin.

A tavalyi előadásukat összesen húsz alkalommal mutatták be. Nemcsak a saját gimnáziumukban léptek fel, hanem más közép- és általános iskolákban is, sőt, városi rendezvényeket is szerveztek. Klára a turné helyszíneinek kiválasztásakor figyelembe veszi, hogy a diákok honnan származnak. "Országszerte több helyszínre is ellátogatunk, hiszen sok kollégista él távol otthonától. Ezért van előadás Tiszafüreden és Budapesten is" – meséli Jázmin. "Amikor az Ignácot játszottuk, az Erkel Színház színpadán is bemutatkoztunk. Akkor még csak kilencedikes voltam, és elképesztő élmény volt egy olyan híres helyszínen szerepelni, ahol neves művészek lépnek fel" – osztja meg élményeit a fiatal lány, aki a kórushétvégéket is rendkívül élvezi. "Este Klári néni úgy enged el minket aludni, hogy kis keresztet rajzol a homlokunkra."

Klára is sok kedves emléket őriz, például arról, amikor a tavalyi turné utolsó előadása előtti este összegyűlt a csapat: "Az utolsó előadás után kiálltak a végzősök, és arra kezdték buzdítani a társaikat, hogy tartsanak ki ők is az utolsó pillanatig. A megható beszéden aztán a kilencedikesek is sírni kezdtek, mire a végzősök értetlenkedve kérdezték: "Ti miért sírtok? Nektek még van három évetek!""