Bár a Konklávé népszerűsége rendkívüli magasságokba szökött, vajon milyen mértékben tükrözi valósághűen a pápaválasztás folyamatát a film?

Edward Berger Oscar-díjas alkotása, a "Konklávé" Ferenc pápa halála után ismét reflektorfénybe került. De vajon mennyire hiteles az a világ, amelyet a film bemutat? Ennek a kérdésnek jártunk utána.

Ferenc pápa húsvéthétfői halála óta jelentős mértékben megnövekedett az érdeklődés az Oscar-díjas "Konklávé" című film iránt. Edward Berger 2024-ben bemutatásra kerülő alkotása az új pápa megválasztásának izgalmas és titokzatos folyamatait tárja elénk.

A streamingfelületek nézettségét elemző Luminate szerint a Konklávé hétfőn 283%-kal ugrott meg. A Konklávé április 20-án körülbelül 1,8 millió percet nézték; április 21-én ez a szám 6,9 millió perc nézettségre emelkedett.

A Netflix 2019-es "A két pápa" című drámája iránti érdeklődés szembetűnően megnövekedett, hiszen a nézettség vasárnapról hétfőre 417%-kal emelkedett. Míg vasárnap 290 ezer percnyi időt töltöttek a nézők a filmmel, hétfőn ez a szám már 1,5 millió percre szökött fel.

A Robert Harris azonos című regénye alapján készült izgalmas thriller a katolikus egyház legmagasabb rangú döntéshozóinak titkos megbeszéléseit tárja elénk, amelyek az új pápa megválasztását előzik meg. A film középpontjában a bíborosi gyűlés, más néven konklávé áll, amely május 5-én veszi kezdetét, miután a gyászszertartások véget érnek. A zárt ajtók mögött folyó hatalmi játszmák és intrikák feszültséggel teli világába kalauzol el minket, ahol minden döntésnek súlya van.

A filmben Ralph Fiennes, Stanley Tucci, John Lithgow és Isabella Rossellini nyújtanak emlékezetes alakítást, miközben az egyház új vezetőjének kiválasztásával kapcsolatos bonyolult dilemmákat tárják elénk. Thomas Lawrence bíboros, akit Fiennes kelt életre, a konklávé irányítójaként lép a színre. A történet feszültsége onnan indul, hogy a négy esélyes mindannyian eltérő értékrendet képviselnek, így a döntés nem csupán politikai, hanem mélyen személyes és spirituális kérdéseket is felvet.

Joshua Adeyemi (Lucian Msamati) konzervatív; Goffredo Tedesco (Sergio Castellitto) szerint az egyház túlságosan progresszívvá vált; Aldo Bellini (Stanley Tucci) az előző pápa haladó poltikáját követné; Joseph Tremblay (John Lithgow) pedig mérsékelt.

Természetesen a négy jelölt közül egyik sem fogja elérni a szükséges kétharmados többséget, sőt, még Lawrence is szavazatokra számíthat - annak ellenére, hogy határozottan kijelentette, nem vágyik új pápa szerepére.

A napok telnek, az alkudozás megkezdődik. A jelöltekről titkok derülnek ki és új szövetségek alakulnak. Az pedig egyre nyilvánvalóbbá válik mindenki előtt, hogy a bíborosok teljesen öncélúan törekszenek a hatalomra. A hiábavaló frakcióharc arra vezeti rá az egyik vatikáni apácát, Ágnes nővért, hogy bebizonyítsa, amit gondol. Hogy a bíborosi kollégium egy elvault szervezet, amelynek számos etikai és nemi kérdéseket érintő hiányossága és elmaradása van.

Robert Harris, az eredeti mű szerzője, a TIME magazinnak adott 2024-es interjújában felfedte, hogy a történet egyes aspektusait valóságos események inspirálták.

"Létezik egy napló, amelyet egy bíboros írt a Joseph Ratzingert pápává választó konklávé egy másik bíborosáról, amely leírja a választás folyamatát és beszámol egy olyan kísérletről is, amelyben megpróbálják Ratzinger trónta kerülését" - mondta.

"Volt egy liberális milánói bíboros is, akitől azt várták, hogy pápa lesz. Bár mindig ő volt a favorit, az első szavazás után csak harmadik lett a választáson. Őt Stanley Tucci alakítja. A szereplő a legfontosabb érdeme, hogy egy valódi emberi drámát láthatunk az ő történetében: egy embert, aki egész életében azt várta, hogy egyházfő legyen, ez az esélye azonban elúszik" - meséli Harris.

Edward Berger filmrendező egy sajtótájékoztatón kiemelte, hogy a film készítése során rendkívül fontos volt számára a Vatikánban tett látogatások tapasztalata, valamint a katolikus szertartások precíz kidolgozása. A forgatás során egy szakértői tanácsadó és Harris kutatási anyagai jelentős segítséget nyújtottak. Számos vallástudós elismerően nyilatkozott a filmről, hangsúlyozva, hogy a vallási témák rendkívül részletes és hiteles ábrázolása valósult meg.

Ahogy sok film esetében, úgy a Konklávé is küzd a pápaválasztás valódi folyamatait hitelesen bemutatni. A drámai elem kedvéért a valóságot fikciós elemek szövik át. Például a Konklávéban a frakciók közötti konfliktusok rendkívül hangsúlyosak, néha már-már karikatúraszerűen túlzóak.

Ez bár nem pontosan van így, az igaz, hogy egyes pápák (és bíborosok) liberálisabbak, mint mások. Ferenc pápa például ebben eltért elődeitől. Amikor a melegek jogairól és a klímaváltozásról volt szó, mindig progesszíven és egengedő hangnemben beszélt ezekről az aktuális kérdésekről. Tehát a film Vatikán-ábrázolása bár olykor túlzónak tűnik, az igazságon alapul.

Két lényeges elem azonban megdönti a hitelesség mércéjét.

Ralph Fiennes karaktere, Lawrence bíboros, a konklávé irányítására kap megbízást. Fontos azonban kiemelni, hogy a filmben nem helyesen tükrözik, hogy ő egyidejűleg betölti a camerlengo és a bíborosi kollégium dékánjának feladatait.

Míg a camerlengo leginkább az interregnum, az az a pápa nélküli időszakok alatt őrködik a Szentszék vagyona fölött. A camerlengo állapítja meg továbbá a halál beálttát és húzza le az elhunyt katolikus egyházfő ujjáról a halászgyűrűt, hogy aztán azt a kollégium előtt rituálisan összetörje. Persze a megválasztott új pápa kap új gyűrűt, ha oda jut. A bíborosi kollégium a bíborosi rangot elért papok hivatalos testülete. Ennek van egy hivatalos vezetője, azonban ezt sosem ugyanaz a személy tölti be, mint a camerlengo tisztségét. A valóságban ez tehát két külön szerepkör.

A másik eset Vincent Benitez bíboros esete, akit a filmben in pectore bíborossá neveznek ki. Az in pectore kifejezés egy sajátos eljárásra utal: azt jelenti, hogy bár kinevezik az illetőt bíborossá, ezt titokban teszik és nem hirdetik ki. Az ilyen bíborosok meglehetősen szűk jogkörrel bírnak. Ellentétben a film ábrázolásával, az ilyen titokban kinevezett bíborosok nem vehetnek részt a konklávén. A filmben ez nem így történik, Benitez jelen van a választáson.