"Egyszer régen egy varázslatos művészeti univerzumban éltünk, de ma már a művészeti piac uralja a teret" - fogalmazott, utalva arra, hogy az idei Art Basel elkerülte a politikai diskurzusokat, miközben a márka Katarban bővíti határait.

Idén is lenyűgöző és sokszínű volt a legpatinásabb kortárs képzőművészeti vásár választéka, ám a magyar részvétel sajnos szerénynek bizonyult. Jövőre azonban új színfoltként debütál az Art Basel Qatar, ezzel már ötödik eseményévé bővítve a svájci márka portfólióját. A hír vegyes reakciókat váltott ki, hiszen a gazdag arab emirátusok nem éppen a szabadság és az emberi jogok fellegvárai, viszont a milliárdos befektetésekkel nem fukarkodnak.

"Régen egy varázslatos művészeti univerzumban éltünk, ám mára a művészeti piac világába léptünk" - fogalmazott Eric Fischl, az amerikai képzőművészet neves alakja. E szavakkal arra hívta fel a figyelmet, hogy a művészet értéke manapság jelentős mértékben függ a kereskedelmi érdekektől, a befektetési lehetőségektől és a piaci dinamikáktól. Sok esetben a pénzügyi spekulációk túlsúlyban vannak a művészi kifejezésmód felett, ami komoly kihívások elé állítja a kreatív szabadságot. Ez a megállapítás kulcsfontosságú téma a globális művészeti diskurzusban, különösen olyan események kapcsán, mint a június közepén zajló Art Basel, a "vásárok vására", ahol a művészeti értékek és a piaci mechanizmusok találkoznak - sőt, gyakran ütköznek is egymással. Svájcban úgy tűnik, a piac vette át a vezető szerepet.

Az 1970 óta megrendezett Art Basel a világ talán legnagyobb és legismertebb nemzetközi művészeti vására - egy többrészes és több helyszínen zajló műkereskedelmi komplexum része - amely elsősorban kortárs festményekre, szobrokra, installációkra, fotográfiára és digitális művészetre specializálódott. Célja, hogy összekösse a művészeket, galériákat, gyűjtőket, kurátorokat és művészetkedvelőket világszerte, olyan platformot biztosítva, ahol a legfrissebb és leginnovatívabb művészeti alkotásokat mutatják be és cserélik el.

Pár héttel az idei bázeli vásár megnyitása előtt megerősítést nyert, hogy jövőre új rendezvény debütál Art Basel Qatar néven. Ezzel a svájci márka a már meglévő bázeli, miami, párizsi és hongkongi események mellé egy ötödik vásárt állít fel. A hír a svájci médiában vegyes reakciókat váltott ki, és még a Bázel-Stadt kanton parlamentjében is éles kritikákhoz vezetett. Az MCH Group AG, amely a vásárt üzemelteti, 37,52 százalékos részesedéssel bír ebben a kantonban, így a helyi politikai diskurzusban is jelentőséggel bír a téma. A gazdag arab emirátus, ahonnan a rendezvény származik, nem éppen a szabadság és az emberi jogok védelmezőjeként ismert, ami tovább fokozza a vitát.

A hongkongi terjeszkedés következtében, ahol a művészeti szféra is egyre inkább elnyomás alá kerül, komolyan felmerül a kérdés, hogy az arab térnyerés mennyire aktuális és releváns napjainkban.

Idén kétszer is drasztikusan beleszólt a politika a hongkongi kulturális élet alakulásába. Először is, egy milánói galériában bemutatott videót cenzúráztak, ami miatt idő előtt kellett bezárni a kiállítást. Az ausztrál-kínai művész, Badiucao alkotásában szereplő Mao Ce-tung-idézet, amely azonnali forradalomra buzdított, nem nyerte el a hatóságok tetszését. Később a Velencei Biennálén Hongkong részvételét 10 éve szervező M+ múzeumot kiszorították a nemzetközi művészeti színtérről. A helyét a "noname" Museum of Art vette át, amelynek célja, hogy a kínai hatóságok által támogatott művészet kerüljön a közönség elé a következő évi biennálén. Az M+ a svájci diplomata és üzletember, Uli Sigg kiterjedt, a '80-as évektől folyamatosan bővülő kortárs kínai gyűjteményére támaszkodik, amely számos avantgárd, rendszerkritikus művész, például a jelenleg Portugáliában élő disszidens Ai Weiwei műveit is magában foglalja.

A svájci terjeszkedés üzleti szempontból kétségkívül logikus lépés. Az UBS Art Market Report 2024 adatai szerint, noha a piac legfelső szegmense jelenleg gyengélkedik, az egy- és tízmillió dollár közötti tranzakciók virágzanak: ezek az eladások jelentős részesedést képviselnek a globális művészeti piac éves bevételeiben. Külön figyelemre méltó, hogy Katar a legfrissebb, 2024-es nominális egy főre jutó hazai össztermék listáján az ötödik helyet foglalja el, ám az arab világ egyik legelnyomóbb államaként ismeretes. A katari uralkodó húga, Sheikha Al-Mayassa, aki a Qatar Museums (QMA) alapító elnökeként és főkurátoraként, valamint a Doha Film Institute vezetőjeként tevékenykedik, a globális művészeti színtér 21. legbefolyásosabb alakja - 2013-ban éppen ő állt az élen. A vásáron való részvétele során bejelentette, hogy a Qatar Airways mind az öt aktuálisan zajló Art Basel rendezvény szponzora lesz. Ezen felül a bázeli Herzog & de Meuron építésziroda már korábban megbízást kapott egy új, orientalista stílusú múzeum tervezésére, amely egy mesterséges szigeten kap helyet Katarban.

Ilyen háttérrel nem meglepő, hogy a vásáron bemutatott legfrissebb kortárs művészet nemigen foglalkozik kellemetlen politikai kérdésekkel;

A megszokott klímavédelmi diskurzuson túlmutatva, a milliárdosok figyelmét sokkal inkább a látványos, extravagáns műalkotások kötik le. Kivételes példaként említhetjük Jaume Plensa spanyol művész „Forgotten Dreams” (Elfeledett álmok) című szobrászati installációját, amely az Unlimited szekcióban debütált. Ez a lenyűgöző alkotás huszonegy öntött alumínium ajtóból áll, mindegyikre az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata van vésve. Az installáció nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem hangsúlyozza a közös álmok fontosságát és az emberiség elfeledett, talán elpuskázott lehetőségét, hogy együttműködve valóra váltsák ezeket az álmokat. A kérdés azonban az, hogy a hasonló tartalmú művek képesek lesznek-e megjelenni a következő katari vásáron 2026-ban.

A piaci előzmények vegyes képet mutattak. A műkereskedelem forgalma globálisan 12 százalékkal csökkent 2024-ben, ez főleg a  magas árfekvésű eladásokat  érintette, és leginkább az árveréseken látszott meg a visszaesés: összforgalmuk 25 százalékkal esett vissza.