Európa továbbra is az ukrán győzelemért dolgozik | Vajdaság MA Európa színpadán a figyelem középpontjában továbbra is Ukrajna áll, ahol a győzelem kulcsa nem csupán a harctéren, hanem a diplomáciában is rejlik. Az uniós országok egyesített erővel támogat

Egy új stratégiai keret bontakozik ki Ukrajna támogatására, amelyben az európai államok finanszírozzák a költségeket, míg az Egyesült Államok fegyverekkel látja el a harcolókat. Ez a megközelítés már Trump figyelmét is felkeltette, hiszen jövedelmező üzletnek tűnik: Washington így nemcsak a régi hadfelszereléseit tudja átadni, hanem a felelősséget is az európai szövetségeseire terheli. Eközben a nyugati hadiipar szereplői a háború kimenetele kapcsán új lehetőségekben gondolkodnak, remélve, hogy sikerül megfordítani a konfliktus alakulását. Azonban addig is Ukrajnát a háború folytatására kell motiválni. E logika mentén Moszkvának körülbelül három éve maradt, hogy véglegesen eldöntse a konfliktus sorsát.

Nem sokkal azután, hogy Donald Trump bejelentette, hogy az amerikai készletek csökkenése miatt felfüggeszti a tüzérségi lőszer- és rakéta szállítmányokat Ukrajnának, az amerikai védelmi minisztérium közleményt tett közzé arról, hogy feloldják a katonai segélyek korlátozásait. A Pentagon azonban hangsúlyozta, hogy a szállítások folytatódnak, de új prioritásokat kell figyelembe venni, amelyek a globális logisztikai helyzet és az amerikai nemzeti érdekek átgondolásán alapulnak. Trump elnök utasítására a Pentagon további védelmi fegyvereket küld Ukrajnának, hogy támogassa az ukránokat önvédelmükben, miközben a Fehér Ház a tartós béke és az erőszak megszüntetése érdekében dolgozik.

Ez azt jelenti, hogy a Biden elnök által kezdeményezett program (PDA) gyakorlatilag újraéled, de ezúttal nem a korábbi formájában, hanem egy szigorúbb ellenőrzési és szelektív elosztási rendszer keretein belül.

A szállítások mennyisége és időzítése már nem csupán automatikus folyamat, hanem szoros összefüggésben áll az egyes hadszíntereken érvényesülő amerikai érdekekkel. Ukrajna csupán az egyik eleme ennek a komplex képletnek. A lényege, hogy a fegyverek átadása nem csupán a "ukrán megmentés" szándékával történik, hanem egy új, a "fenntartható békét" célzó stratégia keretein belül, amely ideiglenes kompromisszumokkal operál. Trump tehát nem kívánja, sőt, nem is tudja teljesen elfordítani figyelmét Ukrajnától, és kilépni a konfliktusból, de a további támogatásokat már üzleti alapokra helyezi. Ily módon még inkább érvényesíti az amerikai érdekeket, legyen szó az elosztásról vagy a szállítás időzítéséről.

Trump döntése, valamint annak részleges visszavonása mögött két alapvető tényező áll. Először is, a Pentagon hadianyag-készletei már elértek egy kritikus szintet, amely az amerikai érdekek biztonságát is veszélyezteti, így sürgős szükség van a raktárak feltöltésére, ami időigényes folyamat. Másodszor, az Egyesült Államoknak meg kell őriznie a megbízható szövetséges imázsát, és egy újabb, az afganisztánihoz hasonló kivonulás a konfliktusból súlyosan aláásná ezt a hírnevet. Továbbá, Trump láthatóan impulzív döntéseket hoz, mivel nem rendelkezik alternatív tervekkel az ukrajnai háború gyors lezárására.

Egyébként a 155 mm-es tüzérségi lőszerek mellett Trump valójában 10 Patriot rakéta szállítását engedélyezte az eredetileg beígért 30 leszállítása helyett. Persze, egy dolog a szándék, más a képesség. A Pentagon készletei néhány fegyver tekintetében ugyanis tényleg kritikus szintre apadtak. A The Guardian szerint Patriot rakétákból a tervekhez szükséges készleteknek mindössze 25 százaléka áll rendelkezésre, mert a közel-keleti akciókban kifogytak a tartalékok. Az Egyesült Államok gyártókapacitása nem elégséges, ugyanis mindössze 500 rakétát tud gyártani évente. Ugyan ez a 10 is több a semminél, Ukrajna légvédelmének a problémáit azonban nem oldja meg. Az amerikai képességeket, egyben a hadiipar potenciálját mutatja, hogy

Washington most kezdett el komolyan foglalkozni a Patriot légvédelmi rendszerek gyártásának fellendítésével, és a tervek alapján a rakéták gyártásának volumenét négyszeresére kívánják növelni.

Európában is felfigyelnek a kialakult helyzetre, így Németország, amely vissza szeretné szerezni vezető szerepét a kontinensen, három Patriot légvédelmi rakétarendszert juttatott el Ukrajnának. Terveik között szerepel legalább két további rendszer és az azokhoz szükséges elfogó rakéták beszerzése az Egyesült Államoktól, hogy Kijev védelmét tovább erősíthessék. A hírek szerint ez a téma középpontjában fog állni Boris Pistorius német védelmi miniszter washingtoni tárgyalásai során, amelyek július 14-15-én zajlanak. Norvégia is részt vállalt, és egy újabb rendszer költségeit átvállalta. Trump is megerősítette, hogy Washington a NATO keretein belül segíti Ukrajnát fegyverekkel.

"Az európai képességeket azért mutatja, hogy az átadott három rendszer a teljes német Patriot készlet negyede. Igaz, ez is több mint amennyit maga az Egyesült Államok szállított"

Németország irányításával Európa egy innovatív megoldást kínál Trumpnak Ukrajna további támogatására. A javasolt rendszer lényege, hogy míg Európa fedezi a költségeket, az Egyesült Államok biztosítja a fegyverszállítmányokat. Ez már nem csupán ingyenes katonai segély, hanem egy újfajta katonai-pénzügyi alvállalkozási modell, amelyben Németország nem csupán donor, hanem az amerikai katonai-ipari komplexum aktív vevőjévé is lép elő.

Ezáltal az Egyesült Államok egy új, tartós vásárlót szerez katonai-ipari komplexumának termékeihez, míg Németországra hárul az ukrán légvédelem felelőssége, egy olyan rendszer keretein belül, amelynek irányítását már nem tudja biztosítani.

"Ez valójában nem Ukrajna kérdése, hanem Európa külföldi döntésekhez való kötődésének megerősítése."

A "te fizetsz - mi szállítunk" elvén alapuló támogatási rendszer átlátható és kiszámítható. Az Egyesült Államok fokozatosan leépíti az ingyenes katonai segélyezés gyakorlatát, különösen a PDA-csomagok és az amerikai hadsereg készleteinek vonatkozásában. Az erőforrások kimerülése és a készletek drámai csökkenése miatt ez szükségessé vált. Jelenleg a Fehér Ház fegyvereket értékesít szövetségeseinek, akik a ukrán kormányt támogatják.

"Az Egyesült Államok számára ez a megközelítés rendkívül előnyös, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a régi berendezéseit átadja, miközben a felelősség terhét az európaiakra helyezi."

A Patriot komplexum nem csupán egy dzsip vagy drón, hanem egy csúcstechnológiás légvédelmi rendszer, amely az égi védelem élvonalába tartozik. Az üteg megalkotása egy radarból, vezérlőegységből, generátorból és rakétaindító állásokból áll, amelyeken állványonként négy rakéta található – összesen 4-6 szállító-indító állvány. Ennek a komplex rendszernek a költsége 1,1-1,3 milliárd dollár között mozog, míg a PAC-3 MSE rakéták ára darabonként 4-6 millió dollár. Ahhoz, hogy Ukrajna minimális, egyedi objektumokra kiterjedő frontvonal-védelmét biztosítani tudja, 12-20 ütegre lenne szüksége, a rakéták árát nem is számítva.

"A jelenlegi európai költségvetésben nem található külön sor a hasonló jellegű beszerzésekre. Németország csupán egy-két üteg finanszírozására képes, többre viszont nem. A legvalószínűbb forrás a befagyasztott orosz javak, vagy inkább az Európában, különösen az Európai Unió területén eltulajdonított vagyon lehet."

Ennek a volumene hozzávetőlegesen 300 milliárd euró, amelyből évente hozzávetőlegesen 3-5 milliárd euró "kinyerhető" kamat vagy átszámított nyereség formájában.

Naivitás tehát azt gondolni, hogy az amerikaiak belefáradtak Ukrajna támogatásába, vagy a "béke" kedvéért teljesen kivonulnának ebből a háborúból. Amit most látunk, az egyszerűen az átmenet az ingyenes segélyektől a háborúban zajló nyílt kereskedelem felé, ahol minden Patriot rakéta, minden gránát, minden üzlet a NATO új, a konfliktusok közvetlen monetizálására épülő pénzügyi rendszerének a része.

"Ukrajna támogatásának egy másik aspektusa a képességek hiánya, különösen az európai hadiipar korlátozott lehetőségei miatt."

Európa az elmúlt három évtizedben teljesen leépítette a védelmi képességeit, Amerika jobban áll, ám egyszerre legfeljebb másfél globális katonai konfliktust tud támogatni. A Nyugat - beleértve Amerikát is - ráadásul az elmúlt három év alatt sem állt át hadigazdálkodásra, ezért aztán nem képes lépést tartani a nagy intenzitású háborúk követelte fegyverigénnyel.

Vizsgáljuk meg, honnan szerzik be az európai országok a fegyvereket! Érdekes megjegyezni, hogy 1995 előtt a Szovjetunió jelentős szereplője volt a fegyverexportnak. 2010-re az európai államok részesedése a fegyverpiacon még 60 százalék volt, azonban azóta drámai csökkenésen ment keresztül, és ma már csak körülbelül 20 százalékot képvisel. Jelenleg a legnagyobb fegyverbeszállító az Egyesült Államok, ahonnan a beszerzések kétharmada érkezik. Ez a helyzet új perspektívát nyújt az amerikaiak elvárásaiban, akik arra ösztönzik Európát, hogy növelje a védelmi költségvetését.

"Amerika segítsége nélkül Európa nem is képes a saját védelmét biztosítani."

Most lehet zajongani, "fotelhuszárkodni", de a több mint három évtizednyi mulasztást nem lehet csupán szavakkal és kívánságokkal kompenzálni. Európának nincs megfelelő védelmi rendszere, a lőszerkészletek és felderítő eszközök száma is alacsony, nem beszélve a műholdakról. Ezzel szemben az orosz hadsereg jelentős fegyverzeti előnyben van. Az orosz hadiipar évente legalább háromszor annyi tüzérségi lőszert gyárt, mint az Egyesült Államok, és Európáról még szó sem esett. Ráadásul a dróntechnológia terén is megugrott Moszkva, hiszen már naponta 700 drón legyártására is képes.

"Az igazi probléma tehát nem Trump bazári gondolkodása, hanem a raktárak kiürülése"

Jelentsük ki, hogy a tartalékok kimerültek. Viszont a potenciál hatalmas lehetőségeket rejt magában, hiszen a Nyugat gazdasági ereje körülbelül negyvenszerese Oroszországénak. A hadiipar fellendítése csupán elhatározás kérdése, és úgy tűnik, hogy a katonai költségvetések és megrendelések intenzív növelése már megkezdődött.

Érdekes ezzel kapcsolatban a The Times egyik, Roger Boyes által jegyzett írása, amelyből kiolvasható az a logika, hogy a reálisan úgy 2027-re érezhetően emelkedő európai katonai költségvetések, s a lassan beinduló fegyverkezési program együttes hatására az ukrán hadsereg fegyverellátása megfelelő szintet érhet el. Az európai "tettrekészek" tehát úgy gondolkodhatnak, hogy el kell húzni valahogy a háborút még két-három évig, s aztán esetleg akár meg is lehet fordítani a menetét. Főképp úgy, ha közben - mint arra a cikk írója is számít - az orosz gazdaság a háború terhe alatt lassul.

"E logika alapján Londontól Párizson és Berlinen át Kijevig azzal számolhatnak, hogy még legalább három évig eltarthat a háború, és akkor bekövetkezhet egy fordulat"

Ezt a gondolatmenetet követve megérthetjük, hogy miért tartanak ki, és nem kötnek kompromisszumot az európai "tettrekészekkel" a hátuk mögött az ukránok, meg persze azt is, miért nem ment bele a feltétel nélküli tűzszünetbe Putyin. Ehelyett az orosz hadsereg még intenzívebb őrli fel az ukránokat, hiszen Moszkvában is tisztában vannak azzal, hogy 2026 végéig kell döntésre vinniük a háborút, avagy kiegyezni a Nyugattal.