Ez tényleg meglepetésként ért minket: bemutatjuk a legnagyobb gyűlöletnek örvendő kifejezéseket. Köszi, haver, ha szánsz rám egy kis időt!
Visszaadta az emberiségbe vetett hitünket a sok bölcs válasz. A legidegesítőbb szavakról kérdeztük olvasóinkat, íme az eredmény.
Nem közvélemény-kutatás céljából indítottuk el ezt az érdeklődést, csupán kíváncsiság hajtott minket, amikor a Hajdú Online Facebook-oldalán megkérdeztük olvasóinkat, mely szavak keltik bennük a legnagyobb ellenérzést. Az eredmények azonban figyelemre méltóak, és érdemes egy rövid összegzést készíteni róluk, hiszen a válaszok egyfajta társadalmi tükörként szolgálnak. A legbosszantóbbnak ítélt kifejezések között elsősorban elcsépelt frázisok, trendi szlengek és betolakodó jövevényszavak tűnnek fel.
A gyűlölt kifejezések toplistájának élén trónol a "mindent is" kifejezés. Szerkesztőségünk tagjai közül többen is osztják ezt a véleményt, hiszen ez a nagyjából hat évvel ezelőtt színre lépett szókapcsolat annyira a mindennapi diskurzus részévé vált, hogy sokan már élőszóban is automatikusan fűzik hozzá az "is" szócskát a "minden" elé. Ahogy egyik olvasónk megfogalmazta:
Tökéletesen megformált szöveg, amelybe bele sem lehetne kötni. Ugyanakkor az "engedd elt" kifejezés már annyira elhasználódott, hogy szinte unalomig ismerjük. A közhelyek sorában említhetjük a válaszadókkal egyetértve a "szekunder szégyenérzetet", a "nem láttam jönni" és a "nem érkeztem" fordulatokat is. Valószínű, hogy az "énidő" is azért került a kommentek közé, mert az önjelölt életvezetési tanácsadók, az ölelgető mesterek és a megvilágosodást hirdető bloggerek folyamatosan ontják magukból ezt a trendi kifejezést. Ugyanakkor az "érzékenyítés" szót is sokan divatosnak tartják, és ezzel szintén tudunk azonosulni. Így hát érdemes emlékezni a régi, ironikus mondásra: kerüljük a közhelyeket, mint a pestist!
Trend és szleng
A tesó, a bátyja, sőt még a csaja is képes kiverni a biztosítékot, de talán még ennél is elkeserítőbb a magyar nyelvben az angol megfelelője, a "bro". Nem csupán a kifejezések maguk zavaróak, hanem inkább az, hogy gyakran olyan emberek használják őket, akiknek a szellemi szintje a túlcsordulás határán egyensúlyoz. Ezen a vonalon található a "dikk" is, ami egy népszerű tévés személyiség szájából csepegett a köztudatba. Emlékszem, amikor még viccesnek hatott a "szia uram" kifejezés is, amely a józsefvárosi utcai parfümárusok és pakisztáni taxisofőrök szellemiségét idézte. Azóta azonban nemcsak egy italmárkát generált, hanem a mémgyár és a klisékkel teli cikkek révén elvesztette eredetiségét, és silány másolattá vált.
Az angol nyelvben is találhatunk olyan szavakat, amelyek különösen idegesítőek lehetnek.
Sokan határozottan elítélik az idegen szavak kéretlen megjelenését a magyar nyelvben. Gondoljunk csak a desztinációra, a meetingre, a teamre vagy a teamworkra! Ezek a kifejezések gyakran egy olyan dinamikus, karizmatikus üzletember képét idézik fel, aki az angol terminológiát és az amerikai üzleti modellt próbálja honosítani a sikeres vállalkozások világában. Az internet elterjedésével számos példa sorakozik fel a külföldi szavak indokolatlan használatára, de most csupán a kérdésben említett "random" szóra szeretnénk fókuszálni. Ez a kifejezés is jól mutatja, mennyire egyszerűen és gyakran alkalmazzuk a nyelvünkben, anélkül, hogy valódi szükség lenne rá.
