Fogadások indultak arról, mely boltok polcain bukkanhatnak fel a lemezeik.
A világzenét elekronikus ütemekkel felturbózó londoni Transglobal Underground a 90-es évek egyik szenzációja volt. Jócskán megelőzték a korukat, és folyamatos tagcserékkel, baráti jövés-menésekkel máig sikeresek. Tizenegy albumot adtak ki, a legutóbbit a covid első évében. Március 20-án a pozsonyi Randal klubban lépnek fel, egy nappal előtte pedig a budapesti Dürer Kertben. A csapat egyik alapítójával beszélgettünk.
Tim Whelan, aki már jóval a hatvanas évein túl jár, Párizs varázslatos légkörében él. A városhoz való kötődése családi gyökereiből fakad, de a Brexit eseményei is hozzájárultak ahhoz, hogy itt találja meg a helyét. A zenekara jelenlegi felállása öt tehetséges tagból áll, akik két különböző országból érkeznek a próbákra. Tim véleménye szerint ez egyáltalán nem jelent hátrányt, hiszen a modern technológia lehetővé teszi, hogy az együttműködéseket akár az interneten keresztül is lebonyolítsák. A lemezfelvételek során pedig már nem szükséges, hogy mindenki egyszerre jelen legyen a stúdióban. A csapat különleges ékköve, Natacha Atlas, aki saját jogán is világszerte elismert énekesnő, számos koncerten lépett már színpadra a zenekar szitárvirtuózával, Sheema Mukherjee-vel. Érdekesség, hogy a legutóbbi albumuk, a "Walls Have Ears" felvétele során dolgoztak először együtt stúdióban, ami új dimenziót adott a közös munkájuknak.
Nem furcsa ez a jelenlegi állapot, ha összevetjük az első albumotok felvételeivel?
Természetesen! Íme egy egyedi átirat: Egyáltalán nem. A legújabb albumunk a koronavírus-járvány kezdetén készült, gyakorlatilag a legelső lockdown idején, titkos körülmények között. Az egész tágabb családunk összeverődött – régi tagok, kollaborátorok és alkalmi segítők – így jóval többen játszanak a lemezen, mint ahányan a színpadon találkozhatnak a közönséggel. Sokáig gondolkodtam, hogyan fogjuk ezt a zenei gazdagságot élőben megjeleníteni. Akkor még nem tudhattam, hogy több mint két évig várnunk kell a turnéra való indulásra az új anyaggal. De igazából a stúdiómunkák során tudom igazán kifejezni magam, így nem aggódtam emiatt, főleg miután láttam, hogy a lemez jól teljesít. A streaming-platformokon is sokan letöltötték, de az igazán megindító számomra a CD-vásárlók támogatása volt, mivel magam is régimódi gyűjtő vagyok, és a mai napig nehezen barátkozom meg az elektronikus zenefogyasztás világával.
Ezek szerint a Transglobal Underground rajongói főleg középkorúnak?
Nyugodtan hívhatod őket idősebbeknek, hiszen akik velünk együtt nőttek fel és mindvégig kitartanak mellettünk, azok számára az idő nem számít. Ők sosem öregszenek meg, mert mindig új élményekkel gazdagodnak tőlünk. Ugyanakkor örömmel tapasztaljuk, amikor fesztiválokon különböző korosztályok képviseltetik magukat a nézőtéren, még akkor is, ha csak véletlenül bukkantak ránk. Emlékszem a tavaly augusztusi pozsonyi Uprising-ra, ahol sokan meglepődtek ránk, és ez igazán különleges élmény volt számunkra.
