Freddie arra ösztönözte női műsorvezető partnerét, hogy merjen fizetésemelést kérni: "Nem fogok nagyobb férfivá válni azzal, ha néhány tízezer forinttal több kerül a zsebembe."

Az idei év egyik legizgalmasabb zenei eseményét rendezték meg kedden az A38 hajón: a Nőként a zeneiparban elnevezésű szakmai és közönségtalálkozót, amelyet Horányi Juli énekes és dalszerző, Németh Netti brandstratéga, valamint Fejes Ada zenei menedzser indított el. A rendezvény során számos neves hazai előadó és iparági szakértő gyűlt össze, hogy megvitatják, vajon a nők valóban hátrányosabb helyzetben vannak-e a magyar zenei színtéren. Különböző szempontokból közelítették meg a témát, és közösen kerestek válaszokat a felmerülő kérdésekre. A program egyik kiemelt vendégelőadója Fehérvári Gábor Alfréd, művésznevén Freddie volt, aki nyíltan osztotta meg a véleményét a nemi diszkriminációval kapcsolatban, valamint arra is rávilágított, hogy szerinte mi rejlik a probléma valódi gyökere mögött.

Miért tartom lényegesnek, hogy a nők szerepéről a zeneiparban beszéljünk? Mert a zene nem csupán a hangokról szól, hanem a kultúra, az identitás és a társadalmi normák tükröződése is. A nők hozzájárulása a zenei világhoz gyakran alulértékelt, holott nélkülük a zenei táj sokkal szegényebb lenne. Beszélni róluk nemcsak a láthatóságuk növelését szolgálja, hanem lehetőséget ad arra is, hogy megértsük a kihívásokat, amelyekkel szembesülnek, és támogassuk a változást. A párbeszéd révén erősíthetjük a közösséget és elősegíthetjük a sokszínűséget, amely a zene valódi szívét képezi.

Első körben én azt szeretném kiemelni, hogy szerintem az már önmagában probléma, hogyha erre a rendezvényre szükség van. Férfiként az ember ezen nem gondolkodik, tehát aki azt mondja, hogy igen, az szerintem nem feltétlenül mond igazat. A meghívást követően kezdtem el egyáltalán azon gondolkodni, hogy mit jelenthet ez fordított esetben, miért érzi a Juli ezt precedens értékének, hogy erre felhúzzunk valamit. Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok egyébként az érvekre. Én szerintem az már sajnálatos, hogy ez a rendezvény van. Mondom ezt úgy, hogy ha már van, akkor viszont örülök, hogy itt lehetek, és azért lenne fontos, hogy bármilyen szakmáról beszélünk, az, hogy ki milyen nembe tartozik, ez szerintem így most, így a huszonegyedik századnak az első negyedének a végén már így is réges-régen késő. Ezt most már k****** el kéne engedni, hogy ez meghatározó legyen bármilyen szempontból is.

Voltál valaha szemtanúja olyan megkülönböztetésnek a szakmádban, amely a nők és férfiak közötti különbségekre épült?

Teljesen őszintén mondom, hogy én megkülönböztetést nem tapasztalok. Vannak nyilvánvalóan klikkek, de nagyon sok minden mást is el lehetne mondani, amit az ember nem úgy fog fel, hogy hátrányos megkülönböztetés vagy éppenséggel ő húzza a rövidebbet. Én azt gondolom, hogy nem szabadna és nem feltétlenül kell, még hogyha ez egy nagyon jó kezdeményezés is, leszűkíteni oda, hogy nőként a zeneiparban. Mármint, hogy a zeneiparban. Én szerintem inkább a nőiségről kellene rendkívül sokat beszélni, mert én azt gondolom, hogy a nőknek az általános megítélésén esik folyamatosan nagyon komoly csorba, amit sok esetben úgymondva saját maguknak köszönhetnek, mert vannak bizony olyan nők, akik nem is annyira érdemlik meg, hogy nőnek nevezzük őket, mert mindent megtesznek annak érdekében, hogy folyamatosan felfelé bukjanak, bármilyen produktum nélkül. Vagy látunk arra borzasztó példákat, hogy bármit megtesznek annak érdekében, hogy az életminőségük az tökéletes legyen, és az önállóság az teljesen háttérbe van szorítva.

Természetesen, szívesen tedd egyedivé a mondatodat! Mit szólnál ehhez: "Megosztanád velem, hogy konkrétan kikre gondolsz ebben a kontextusban?"

Számos ékesszóló példát tudnék hozni, és biztos vagyok benne, hogy sokan azonnal eszükbe jutnak olyan emberek, akik illusztrálják ezt a jelenséget. Úgy vélem, hogy a huszonegyedik században, amikor a stigmák és a sztereotípiák dominálnak, éppen itt rejlik a probléma gyökere. Azok a nők, akikről nem szívesen beszélek úgy, mint nőkről, sajnos a közvélemény megítélése révén rányomják bélyegüket azokra is, akik valóban küzdenek és erőfeszítéseket tesznek az érvényesülésért. Ez számomra a legnagyobb aggodalomra ad okot.

A nők helyzete a zeneiparban gyakran kihívásokkal teli, és sok esetben valóban nehezebb számukra kiállniuk magukért, mint a férfiaknak. Ennek számos oka van, például a mélyen gyökerező sztereotípiák, a nemi alapú diszkrimináció, valamint a férfiak dominálta iparági struktúrák. A nők hangja gyakran háttérbe szorul, és nehezen érik el a szükséges támogatást ahhoz, hogy érvényesüljenek. A változtatás érdekében fontos lenne, hogy a zeneiparban tudatosan támogassuk a női művészeket és szakembereket. Ezen kívül, a képzési programok és workshopok révén erősíthetjük a nők önbizalmát, hogy bátran kiálljanak magukért. A mentorálás és a női közösségek létrehozása szintén segíthet abban, hogy a nők egymást támogassák, és tapasztalatokat cseréljenek. Fontos, hogy a zeneiparban minél több női vezető és döntéshozó legyen, hogy a nők hangját valóban hallassák. Ezen lépések révén egy sokszínűbb és igazságosabb zeneipart alakíthatunk ki, ahol mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhet.

Amikor elérkezik egy feladat elvégzése, a lényeg az, hogy az a munka jól legyen elvégezve, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi végzi. Nem helyénvaló, hogy valaki azonos munkáért jelentősen eltérő jövedelmet kapjon, és sajnos sok férfi ezt nem is gondolja át. Engem például nem foglalkoztat, hogy remélhetőleg többet keresek, mint a női műsorvezető kollégám. Volt egy eset, amikor név nélkül, egy kollégám jelezte, hogy szeretne fizetésemelést kérni, és mivel számomra természetes téma a pénz, megkérdeztem tőle, mennyit keres most. Amikor elmondta, ösztönöztem, hogy kérje a fizetésemelést. Nem érzem magam „nagyobb férfinek” attól, hogy néhány ezer vagy tízezer forinttal többet keresek azon a műsoron, amit együtt csinálunk, kvázi fele-fele arányban. Ezt a mentalitást kellene elterjeszteni, és nem szabad meghunyászkodni. Az, hogy egy nő elvárásokat állít fel magával szemben, az a saját harca, nem a szakma hibája. Fontos, hogy egészséges önértékelésük legyen, mert ha az megvan, nem fogják eltűrni, hogy alulértékeljék őket.