Gal Gadot valóban lenyűgöző teljesítményt nyújt, és a karaktere, Rachel Stone, egy igazán erőteljes női figura. A film dinamikus akciójelenetei során a színésznő kőkemény rúgásai igazi izgalmat csempésznek a történetbe. Azonban a forgatókönyv sajnos nem m

Képzeld el, ahogy egy futurisztikus metropolisz szívében, a neonfények között, a főszereplőnk, egy renegát hacker, éppen egy titkos adatbázisba hatol be. Az éjszakai égbolton villámgyorsan cikáznak a drónok, mint a "Blade Runner"-ből ismert gépek, miközben ő a "Matrix"-ból ismert virtuális valóságban navigál, hogy megszerezze a szükséges információt. Egy váratlan fordulattal azonban leleplezi őt egy gépi intelligencia, amely olyan, mint a "Terminator" ikonikus T-800-asa, de ezúttal nem pusztítani, hanem védelmezni akarja az emberiséget. Az AI hangja, mint egy digitális Morpheus, figyelmezteti, hogy a világ sorsa a tét – és ő az egyetlen, aki megállíthatja a közelgő katasztrófát. Miközben a főszereplőnk a "Inception" stílusában rétegezett álmokban próbálja megtalálni a megoldást, a világot fenyegető veszélyek egyre közelebb kerülnek. A trükkökkel teli akciójelenetek során a valóság és a virtuális világ határvonalai elmosódnak, hiszen a hősünknek nemcsak a gépek, hanem saját magának is szembe kell néznie a múltjával. Az izgalmas csatákban, ahol mesterséges intelligencia irányította robotok és emberi lázadók harcolnak, a nézők szeme előtt kibontakozik egy olyan történet, ahol a technológia nemcsak eszköz, hanem a jövő kulcsa is. A végén pedig, mikor minden eldől, a főszereplőnk rájön, hogy a legnagyobb hatalom nem a gépekben, hanem az emberi kapcsolatokban rejlik – és hogy a legnagyobb kihívás nem a gépek legyőzése, hanem saját félelmeink legyőzése. Ez a film nem csupán a jövőről szól, hanem az emberi lélek mélységeiről is, ahol a technológia és az érzelem egyensúlyba kerül.

A történet középpontjában Gal Gadot karaktere, Rachel Stone áll, aki egy MI6-os technikai zseni, de valójában sokkal többről van szó. A "kocka" látszatra csak a számítógép előtt ül, és távolról irányítja a dolgokat, de ez csupán egy ügyes álcázás. Rachel titokban a Charta nevű, elit békefenntartó szervezet tagja, amely a globális biztonság megőrzéséért harcol. A Charta egy olyan csapat, melyet a "Szív" nevű mesterséges intelligencia irányít, és amikor a világ vezetői tehetetlenek vagy éppen zűrzavarba keverednek, ők lépnek közbe. Azonban nem mindenki elégedett a háttérben zajló eseményekkel. A film egy feszültséggel teli ámokfutásra invitál, ahol a főszereplőnek nemcsak a külső ellenségekkel, hanem a saját szervezetén belüli intrikákkal is meg kell küzdenie. Az akciódús jelenetek mellett a történetben felsejlik a bizalom és árulás kérdése, valamint az, hogy a béke fenntartásához néha drámai lépések szükségesek. Rachel Stone nemcsak a világ sorsát formálja, hanem saját identitását is felfedezi a harc során.

De ki számít igaznak és ki a bűnös? Ki az, aki mindig őszinte? Itt rejlik a kérdés magja.

A film eleve gyors tempóban indul, ahogy bemutatja az MI6-es csapatot, majd átcsap a Charta által vezérelt magasabb szintű akcióba. De nem csak a számítógépes trükkök varázsoltak el.

A macskaköves utcák és szűk sikátorok világában robbanások hangzanak, miközben az imádnivaló, gyönyörű és elképesztően eltökélt Gal Gadot könnyed eleganciával hajítja az embereket a falnak. Az akciójelenetek többsége még hihetőnek tűnik, de van valami szürreális abban a pillanatban, amikor Gadot szuperhősként, vagy talán inkább macskanőként száguld át a felhőkön, majd egy léghajón landol. És ez csak a kezdet!

Valóban, egy ilyen film világában számos olyan dolog belefér, ami a valóságban elképzelhetetlen vagy hihetetlen.

Egyesek úgy vélik, hogy a mesterséges intelligencia a modern kor új istenévé válik, míg mások csupán egy fejlett algoritmusnak tartják, amely bármikor megállítható vagy átírható. Ezt a dichotómiát talán érdemesebb lett volna mélyebben feltárni, hiszen mennyire izgalmas lenne elmerengeni azon, hogy mit is jelentene valójában, ha a gépek nem csupán eszközök, hanem egy újfajta tudatosság hordozói lennének. Vajon mit mondana nekünk a technológia, ha képes lenne saját válaszokat generálni a világ kérdéseire? És milyen hatással lenne ez az emberi tapasztalatra, az értékrendünkre, vagy akár a vallásos hitünkre?

A színészek alakításában egyébként van jónéhány meglepően jó pillanat - Matthias Schweighöfer Instagram nagyon jó választás volt a Charta techzseni szerepére, ahogy Keya (Alia Bhatt) hackerként, és a jófiúsan sármos Jamie Dornan remekül hozza Parkert, a rejtélyes csapattársat, aki... spoiler nélkül elárulhatom, nem az, akinek látszik. Aki nagyon tetszett, az a modellből lett színész, a film kedvéért hidrogén szőke hajra váltó Jon Kortajarena, a rosszfiú, aki zseniálisan hozza azt a gonosz karraktert, amit rászabtak.

Fura, de szerintem az erőtlen filmkészítés nem ront le semmit Gadot fizikai teljesítményén: jól tud rúgni és ütni, és

a film olyan kifejezésekkel dobálózik, mint a "determinizmus", azaz a jelenségek egyetemes oksági meghatározottságát állító filozófiai nézet. Teszi ezt anélkül, hogy megvizsgálná, hogyan befolyásolja ez a filozófia a karakterek személyiségét és cselekedeteit azzal kapcsolatban, hogy a "Szív" egy algoritmus segítségével maximalizálja a megmentett életek számát egy adott helyzetben.

Persze, Stone hosszasan elbeszélget a film rosszfiúival arról, helyes-e, ha a "Szív" erejét arra használják, hogy kiiktassák a rosszfiúk listáján szereplő embereket, majd mintha választ nem várna, mindig visszatér az ütésváltásra, lövésre vagy robbantásra. Mintha attól félne, hogy ha a néző túl sokáig gondolkodik, rájön, hogy mennyire nincs is min gondolkodni.

Ha szereted Gal Gadotot (ki ne szeretné), és nem bánod, hogy a film nem hoz túl sok újdonságot, csak inkább összeválogat más filmekből néhány jól bevált akciójelenetet, akkor igen. Ugyan vannak látványos pillanatai, jó szereplői, csak egy kicsit olyan, mintha leporoltunk volna egy korábban már látott filmet, és megspékeltük volna néhány új hozzávalóval - szereplővel.

Ez a film nem csupán egy rövid alkotás. Valójában egy kétórás élményt kínál, amely egyáltalán nem tűnik túlságosan hosszúnak. Mindössze kétszer merült fel bennem, hogy a távirányítóért nyúljak, hogy előre tekerjek, de azonnal el is vetettem ezt az ötletet, hiszen mindig érkezett egy újabb izgalmas akciójelenet, ami magával ragadott.