Az első demográfus tudós tragikus halála egy figyelemre méltó történet, amely rávilágít a tudomány és az emberi élet összetett kapcsolatára. Az életének végső pillanataiban a tudós nemcsak a számok és statisztikák világában járt otthonosan, hanem a saját
John Graunt volt az első, aki tudományos megközelítéseket alkalmazott a népesség alakulásának elemzésére.
A népesség változása és a betegségek következményei már az ókorban is foglalkoztatták a filozófusokat és tudósokat. Azonban, mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre a megfelelő adatok és matematikai eszközök, a gondolkodók leginkább tapasztalataikra és megfigyeléseikre támaszkodhattak, amikor e fontos kérdéseket boncolgatták. Érdekes módon az első személy, akiről tudjuk, hogy tudományos alapossággal vizsgálta ezeket a jelenségeket, egy 17. századi londoni rövidáru-kereskedő volt, aki bátor lépésével megalapozta a demográfiai és epidemiológiai kutatások jövőjét.
John Graunt 1620. április 24-én látta meg a napvilágot, és apja üzletének átvétele után az 1660-as évek elejére London kereskedelmi életének kiemelkedő személyiségévé vált. Szoros barátság fűzte William Petty-hez, a neves közgazdász-filozófushoz, aki a Royal Society egyik alapító tagja volt. Graunt és Petty közösen kezdték el felfedezni a halálozási jegyzékeket, amelyek a 17. század elejétől kezdve rögzítették a halálesetek számát és okát az egyes egyházközségekben Londonban.
Graunt 1662-ben publikálta munkájának eredményeit, amely a „Természeti és politikai megfigyelések a halálozási jegyzékekről” címet viseli. Könyvében számos olyan becslést osztott meg, amelyek a mai tudományos közmegegyezés szerint is meglehetősen pontosnak számítanak. Ezek között szerepel London lakosságának létszáma, a város népsűrűsége, a családok száma, a gyerekhalandóság mértéke, valamint az egyének várható élettartama. Különösen figyelemre méltóak ezek az adatok, figyelembe véve, hogy a halálozási jegyzékek nem tartalmazták az elhunytak életkorát, így Graunt teljesítménye még inkább kiemelkedő.
Csupán matematikai eljárások alkalmazásával válogatta ki ezeket az általa ismert adatcsoportokból.
Bár Petty nyilvánvalóan hozzájárult Graunt munkájához, a tudományos közösség azonnal befogadta őt, amint megjelent könyve, amelynek köszönhetően felvételt nyert a Royal Societybe. Az ezt követő évek során folyamatosan frissítette a kötetet az újonnan szerzett adatokkal, amely így széles körben elérhetővé vált számos európai országban. Franciaországban például állítólag ennek a munkának a hatására kezdték el nyilvántartani a halálozási adatokat, hogy hasonló statisztikákat készíthessenek.
Graunt, akit az első demográfusnak és epidemiológusnak is tartanak, jelentős megfigyeléseket tett a pestis áldozatainak számáról Londonban, ahol a járvány új hullámokban pusztított. Élete azonban drámai fordulatot vett: az 1666-os nagy londoni tűzvész következtében háza és üzlete a lángok martalékává vált. Anyagi nehézségekkel küzdött, és korábbi barátai is eltávolodtak tőle, miután katolikus hitre tért.
Sárgaság következtében hunyt el 1674-ben, mindössze 54 esztendős korában. Talán azt mondta volna, hogy nem jogosult panaszra a sorsával kapcsolatban, hiszen ő volt az, aki felfedte, hogy a korabeli gyermekek csupán 64 százaléka éri meg a 6. életévét, és kevesebb mint 1 százalékuk jut el a 76. születésnapjáig.
