Hongkongban is nagy sikert aratott az Aurin Leánykar!

Az elmúlt napokban ismét jelentős nemzetközi meghívásnak tett eleget az Aurin Leánykar, a kecskeméti lányok a "World Choir Festival - Hong Kong" elnevezésű nívós kórusfesztiválon képviselték Magyarországot. Énekeikkel a Durányik László vezette együttes tagjai a több mint 30 országból érkezett neves kórusvezetőket, zenei szakértőket és a népes kínai zeneszerető közönséget egyaránt elbűvölték.

A World Youth and Children Choral Artists' Association (WYCCAA) július 14. és 18. között ismét megrendezte rangos kórusfesztiválját. A "World Choir Festival - Hong Kong" néven ismert eseményen 51 kiváló énekkar mutatta be tehetségét. Az Aurin Leánykar, mint rezidens együttes, szintén részt vett az immár hagyományos kórustalálkozón, ahol a kecskeméti lányok olyan neves fellépőkkel léphettek színpadra, mint az Inner Mongolia Youth Choir (Kína), a Resonanz Children's Choir (Indonézia) és a Zero 8 (Svédország). Az esemény házigazdájaként professzor Leon Tong, a fesztivál művészeti igazgatója, valamint CHAN Wing-wah professzor, a zsűri elnöke irányította a programot. A zsűri tagjai között pedig a nemzetközi kórusélet elismert karnagyai és szaktekintélyei, köztük Durányik László, a Kecskeméti Kodály Iskola díjnyertes tanára is megtalálható volt.

Az aurinos lányok és zongorakísérőjük, Lovászné Gajdos Éva a hong kong-i fesztiválon is szép sikert arattak: hangversenyeken és egy interaktív workshopon valósággal elbűvölték a kórusélet szép számban megjelent vezetőit, szakértőit és természetesen a koncertek hallgatóságát. Kimagasló színvonalú fellépéseikkel a fesztivál szervezőinek elismerését is kivívták. Útjukat, élményeiket a Hírös.hu kérdéseire Durányik László összegezte.

Július 13-án, egy napsütéses vasárnapon érkeztünk meg Hong Kong vibráló világába, és már másnap egy igazán izgalmas program várta a csapatot. A déli órákban a tavaly Kecskeméten megismert barátainkkal találkoztunk, ahol részt vettünk a katolikus Good Hope School évzáró szentmiséjén. Ezt követően egy rövid koncerttel leptük meg a közönséget, ahol egyházi énekeket adtunk elő, méltón az alkalomhoz. Az este folyamán a fesztivál nyitóeseményére kaptunk meghívást, ahol a többi három rezidens kórussal és négy másik, a szervezők által kiválasztott énekkarral együtt léptünk fel. A helyszín, a Hong Kong Cultural Centre Concert Hall, lenyűgöző atmoszférájával már önmagában is különleges élményt nyújtott. Mi nyitottuk a műsort, Tong professzor kérésére a terem nyolc ajtaján "beszivárogva" léptünk a színpadra, és Bárdos Lajos gyönyörű népdalfeldolgozását, a Menyecské-t énekelve kezdtük a fellépést. Ezzel a különleges indítással azonnal nagy sikert arattunk a közönség körében. Az este folytatásaként a Kodály Zoltán "Egyetem, begyetem-e" című művét is előadtuk, amely után újabb hatalmas ünneplés fogadott minket.

Másnap délután egy felejthetetlen élmény részesei lehettünk, amikor az indonéz rezidens kórussal és egy helyi énekkarral együtt megtartottuk a "Starry" (sztár) koncertünket. Műsorunkban a 20. századi és kortárs magyar zeneszerzők remekműveit vonultattuk fel, mindezt pedig egy különleges helyszínen, a Tsuen Wan Town Hall Auditorium varázslatos atmoszférájában valósítottuk meg. A zene és a közönség együtt teremtett egy igazán emlékezetes pillanatot.

Szerda este ismét a kulturális központban léptünk fel. Ez a hangverseny megható percekkel indult: régi barátai, tanítványai köszöntötték Tong professzort, aki idén ünnepli zenepedagógusi pályafutásának 55. évfordulóját. Fantasztikus élményt jelentett ebben a miliőben énekelni, és felemelően hangzott el a hangverseny zárószáma is, az összkart az ünnepelt kínai karnagy vezényelte."

"Csütörtökön egy 75 perces workshopot tartottunk, mintegy 500 diák és tanáraik hallgattak bennünket - folytatta beszámolóját Durányik László. - Magyar népdalokat tanítottam szolmizálva, kézjellel. Az egyiket kánonban énekeltük, a másikat tapsolva, lábbal dübögve próbáltuk stb. Néhány trükkös beéneklési gyakorlatot is bemutattunk, szóval gyorsan röpült az idő.

A kórusverseny záróeseményét, a nagydíjas megmérettetést csütörtök este tartották. A lányoknak ebben az alkalomban már nem volt feladatuk, viszont a másik három rezidens kórus karnagyával együtt részt vehettem a zsűri munkájában. Csodálatos együttesek léptek színpadra, és rendkívül magas színvonalú előadásokat hallhattunk, ami megnehezítette a legjobbnak járó díj kiválasztását. Végül egy orosz gyermekkórus, a Vesna bizonyult a legjobbnak, és elnyerte a pálmát.

S bár a fesztivál július 17-én véget ért, a mi programunk még folytatódott, pénteken a Good Hope School Choirral és egy vendég kínai középiskolás kórussal közös koncertet adtunk. Az együttesek, így mi is önállóan énekeltünk, valamint egy húszperces blokkot, öt művet együtt szólaltattunk meg. Ezen a koncerten is - csakúgy, mint a korábbiakon - kitűnően énekelt az Aurin.

Ha szakmai szempontból értékelném ezeket a napokat, büszkén állíthatom, hogy a lányok teljesítménye kiemelkedő volt. Az egész fesztivál színvonala rendkívül magasra tört, és lenyűgöző precizitással, valamint tisztasággal éneklő kórusokat láthattam és hallhattam. Öröm volt látni, hogy az Aurin Leánykar méltó résztvevője lehetett ennek a kórusünnepnek. Produkcióinkat sokan csodálattal figyelték, és olyan elismert szakemberektől, karnagykollégáktól kaptam rendkívül pozitív visszajelzéseket, akik a nemzetközi kórusélet meghatározó alakjai – például az arezzói, maribori, tolosai, firenzei és pozsonyi kórusversenyek szervezői. Az elmúlt három évtized során kórusaim számos sikert értek el, és rengeteg versenyt megnyertünk, de most talán egy még magasabb szakmai szintre léptünk. Nagyon örülnénk, ha ezt a lehetőséget ki tudnánk használni, és igent mondhatnánk a közelgő újabb meghívásainkra, de ehhez több anyagi forrásra van szükségünk – külön köszönet a kecskeméti városvezetés jelentős pénzügyi támogatásáért ebben a folyamatban.

Persze nemcsak szakmai élményekkel gazdagodtunk. Hong Kong egy különleges városállam, közép-európai szemmel nézve minden szokatlannak, modernnek tűnik. Jól példázza ezt a hotelunk mérete is: a lányok a 17. emeleten, én meg a 66.-on laktam. Irdatlan meleg, magas páratartalom volt szinte mindvégig, s mivel én ezt a fajta időjárást nehezen viselem el, a szabad időm jelentős részében inkább a szobámban pihentem vagy a földfelszín alatt, klimatizált útvonalon megközelíthető helyeket kerestem fel; megjegyzem - anélkül, hogy a szabadba kimentem volna - a szállodánkból el lehetett érni a metróhálózatot, a városházát, a bevásárlóközpontokat, egy csodálatos parkot stb. Nagyon örültem annak, hogy a sok kötött program ellenére bőven jutott idő arra is, hogy a lányok némi keveset megismerjenek Hong Kongból. Én most is ragaszkodtam a korábban már jól bevált módszerhez: bízva bennük, és persze ismerve a kiváló nyelvtudásukat, tiltások özöne helyett inkább egyfajta szabadságot adtam nekik, és így kettesével-hármasával felfedező utakra mehettek. Komoly segítséget kaptunk kínai barátainktól is, a Good Hope iskola diákjai több programot, kirándulást szerveztek a mieinknek.

Visszautazásunk igazi kalandba torkollott. Az utolsó előtti napunkon a házigazdáink figyelmeztettek, hogy egy hatalmas tájfun közeleg. Szerencsére minket csupán egy kicsiny eső kísért, és a gépünk időben felszállt. Az ezt követő járatok viszont már nem tudtak elindulni. Így, amikor Bangkokban megálltunk, mint egy helyi közlekedési jármű, nem bántuk, hogy két órát várakoztunk. Dubaiban pedig öt órás pihenőt tartottunk. A végén azonban mindezek ellenére boldogan tértünk haza, és a kalandos élmények még inkább emlékezetessé tették az utazásunkat.