Az ipartörténet egy olyan lenyűgöző terület, amely a technikai fejlődés, a gazdasági átalakulások és a társadalmi változások összefonódását tárja elénk. Ezen a területen számos kiemelkedő mozzanat található, amelyek nemcsak a múltunkat formálták, hanem a

A minap egy igazán szomorú listát találtam egy régi újság lapjain. Persze, az újság nem is olyan régi, hiszen az internet adta lehetőségeknek köszönhetően az Arcanum kincsesbányájában könnyedén hozzáférhetek a múlt írott emlékéhez. Innen merítem azokat az adatokat, amelyek felkeltették az érdeklődésemet. Egyszerre tanulságos és szívszorító az, amit felfedezek. De emlékeztetem magam, hogy a történész feladata nem az érzelmek tengerében való elmerülés, hanem a tények feltárása. Ha ez a hivatása, akkor a következő lépés az, hogy mindebből tanulmányt, esszét vagy éppen múltbéli látképet alkosson.

A Reggeli Újság, amely már tizenkét éve szolgálja a közönséget, 1942 júliusában, míg főszerkesztője, Zsibói Béla hadapród őrmester a keleti fronton harcol, idehaza maradt újságírói csapata összeállította az alábbi veszteséglistát. Ez az időszak a két háború közötti bő két évtized, amely Vásárhely számára szinte elviselhetetlen terheket jelentett. Csak a következő időszak - a kényszerített, sokszor következetlen iparosítás - fogja alapjaiban megváltoztatni a város arculatát, új lakosokat hozva magával, valamint új szokásokat, építkezéseket, rombolásokat, intézmények alapítását, és ezzel együtt jótékony hatásokat, de veszteségeket is. Egyaránt.

"1. Erdélyrészi Építő r.t. A finanszírozó Agrárbank megbukott és a r.t. telepét elárverezték. 2. Üveggyár felépült, de nem kezdte el az üzemét, tőkehiány miatt. 3. Farkas Mendel-féle gőzfűrész és villanytelep. A Maroson való tutajozás megszűnte miatt a gyár fel kellett hogy hagyjon az üzemmel. 4. Városi műgázgyár. Fölöslegessé vált a földgáz bevezetése miatt. Gépeit olcsón eladták a Regátba. 5. Bürger-féle Sörgyár, hordógyár és likőrgyár. Megbukott. A nagyszerű modern épületeket lebontották és anyagját eladták. 6. Ringler-féle fűrészgyár, asztalosárugyár. Gépeit a Regátba elszállították. 7. Szakács-féle vajgyár. Hatósági intézkedés folytán szünetel. 8. Elek János-féle vajgyár. Eladta az üzemét a Transylvánia vajgyárnak. 9. Hidvégi úti református egyház telepén lévő fűrészgyár és zongoraalkatrész fűrészüzem épületeit elbontották. 10. Gőztéglagyár Marosszentkirályon. A befejezett gyár gépeit a szállító visszavette. El sem indult. 11. Ritz Mihály asztalos gépüzemű telepe. Magyar vállalat lévén, túlzott adóztatás miatt le kellett állania. 12. Várady-féle aszfaltlemezgyár. Nem bírta a versenyt, a csak Bukarestnek kedvező ipari és vasútpolitika miatt. 13. Ottilia illatszergyár. Az Agrárbankkal együtt leállott. 14. Bustya-féle asztalos és épitőtelep. Haláleset miatt megszűnt. 15. Német Ákos cementlapüzem. Kisebbségi üzem lévén, fel kellett hagyjon. 16. Mestitz-féle parkett, asztalos és fűrészgyár, leégett. 17. Teudloff és Dietrich vasöntő, gép- és armaturagyár. Nagyüzem volt, de a túlzott adóztatás miatt, az új szerkezetű, modern gyárat lebontották, anyagát elvitték. 18. Reimann-féle kőfaragó telep. Kisebbségi ember lévén, boldogulni nem tudott. 19. Gerstenbrein-féle kőfaragó telep. Épületeit lebontották, üzemét meg sem kezdte. - 20. Nagy Dezső firniszgyár leégett. 21. Tavota kenőcsgyár, leégett. 22. Csiszár Lajos-féle építőipari telep. Kisebbségi lévén, munkahiány miatt nem tudott megerősödni. 23. Goldschlang-féle zongoralemez-enyvező gyár. Megbukott. 24. Csontenyvgyár. A konkurencia megvette és beszüntette. Kartellezés. 25. Erdélyi Malom és Faipar. Koronakenyérgyár (?). Megbukott. Épületét lebontották. 26. Disznóhizlalda és szalámigyár. Épülete kész. El sem kezdte üzemét. 27. Meggyesfalvi bőrgyár. Megbukott. Lebontották. 28. Meggyesfalvi szeszgyár. Megszűnt. 29. Gőzmosoda a Székely Gazdáknál. Gazdája, kisebbségi lévén, kénytelen volt kivándorolni Amerikába. 30. Városi gőztéglagyár, 1927 óta üzemen kívül. A város azt határozta, hogy lebontja. Jelenleg a miniszternél fellebbezés alatt. [Csak a hatvanas években hordták el. Ez volt a városi gettó 1944-ben.] A fenti veszteséglista nemcsak azt mutatja, ami volt, hanem kötelességeinkre is emlékeztet, hogy ebben az élni akaró és munkálni vágyó egykori virágzóipari gócpontban újraépítsük a lerombolt értékeket. Erre minden adottságunk megvan. Kitűnően képzett munkáscsoportunk, megedzett, tapasztalatokkal rendelkező vezetőink és az új munkafeladatokban kipróbált gazdasági szakembereink. A tőkét pedig szívesen teremti elő belső vonalunk áldozatkész társadalma."

Eddig az idézet, a siratófal. Az utókor számára a legtöbb vállalkozás emléke már csak árnyék, amelyet a feledés homálya takar. A történelmi felsorolásban nem találhatóak meg azok a gyárak sem, amelyek valaha pezsgő életet adtak a környéknek: a cukorgyár, amelynek sorsa a lebontás lett, a Székely és Réti bútorgyár, mely 1942 tavaszán részben leégett, majd az üveggyár helyére költözött, de mára már csak emlék. Ott volt a Transylvánia vajgyár is, mely a Poklos-patak partján állt, illetve a meggyesfalvi Kaláka, valamint a háborús időszakban teljesen hadiszolgálatba állított konzervgyár. Ne feledkezzünk meg a Sándor János utcai Nemes-féle Maros menti enyvgyárról sem, és arról a sok kisiparosi műhelyről, vállalkozásról, amelyek az 1948-as államosítás következtében eltűntek a térképről. Mindezek a helyek egykor a közösség szívverését jelentették, most pedig csak a múlt ködös emlékeiben élnek tovább.