Semjén Zsolt újabb nehéz kérdések kereszttüzébe került a Szőlő utca ügyével kapcsolatban, miközben a Fidesz határozottan elutasította a vizsgálóbizottság felállítását.
Barabás Richárd, a Párbeszéd-Zöldek társelnöke, ahelyett, hogy hagyományos módon kereste volna a választ, inkább a közösségi média platformján, a Facebookon tette fel kérdéseit. E kérdésekkel a mélységesen megbántott Semjén Zsolthoz fordult, aki eddig érdemi bizonyítékokkal soha nem szolgált. Ezzel párhuzamosan a teljes jobboldal is hallgatásba burkolózott, elkerülve a nyilvános diskurzusokat. Barabás posztja annyira lényegesnek bizonyul, hogy nem csupán összefoglaljuk, hanem változatlan formában közöljük.
A napokban felettesétől, Orbán Viktortól elvileg választ kaptam azokra a kérdéseimre, amelyeket a Szőlő utca-gate nyomán, szintén nyílt levél formájában tettem fel neki. Mint a miniszterelnök nyilatkozta: "...a kormány minden tagja ártatlan, egyetlen miniszternek a becsületéhez sem fér kétség". Orbán Viktor az általam fölvetett vizsgálatot is elindította; apróság talán, hogy Tuzson Bence igazságügyi miniszter jelentése már a miniszterelnök Magyar Közlönyben közzétett utasítása előtt elkészült, de hát nyilván gyorsan dolgoznak, és önöknél is látták A tanút.
Tisztelt Elnök Úr! Mint a Kereszténydemokrata Néppárt kisebbik kormányzóerejének vezetője, és egyben a kormány miniszterelnök-helyettese, Önhöz fordulok, nem függetlenül az elmúlt hétfőn tett, jelentős visszhangot keltő parlamenti felszólalásától.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes úr! Az Ön által előadott beszéd hallatán vegyes érzelmekkel, csodálkozással figyeltem a szokatlanul heves megnyilvánulásait. Nem tudtam felfogni, miért választotta ezt a témát az Országház falai között, amikor miniszterelnöke korábban már jelezte, hogy az ügyhöz nem fűződik köze. Ráadásul úgy tűnt, hogy ahelyett, hogy a súlyos, gyermekeket érintő bűncselekmények egyes aspektusait taglalná, inkább saját magáról beszélt. Még inkább zavarba ejtett, hogy a mondanivalója szinte kizárólag a vádaskodásra és az elítélésre összpontosított, mintha csak a felelősség megállapítása lenne a célja, nem pedig a probléma mélyebb megértése.
Miniszterelnök-helyettes úr, kérdezem tehát:
A felszólalása során miért hagyta figyelmen kívül a bántalmazott és abuzált gyermekek sorsát, akik pedofil bűncselekmények áldozatai lettek? Miért nem tanúsított empátiát irántuk?
Miért nem említette a még mindig reformokra szoruló gyermekvédelmi rendszert, annak gyengeségeit és a lehetséges intézkedéseket?
A pedofília és az LMBTQ-emberek közötti egyenlőségjel állítása súlyos tévedés, amely nemcsak a valóságot torzítja, hanem mélyen sérti az LMBTQ közösség tagjait is. Az ilyen összehasonlítások gyakran a társadalmi előítéletekből táplálkoznak, és a sztereotípiákra építenek, amelyek alaptalanul összekapcsolják a szexuális orientációt a bűncselekményekkel. Az LMBTQ-emberek jogai és identitása védelmet érdemel, míg a pedofília egy súlyos bűncselekmény, amely a gyerekek védelmét sérti. Az ilyen párhuzamok nemcsak félrevezetőek, hanem hozzájárulnak a gyűlöletkeltéshez és a diszkriminációhoz is, ami fenyegeti a társadalmi együttélést és a megértést. Fontos, hogy elutasítsuk az ilyen torzításokat, és támogassuk a tiszteletteljes párbeszédet az emberi jogokról és az egyenlőségről.
Mennyire egyeztethető össze a keresztény ember eszményképével - különösen, ha politikai vezetőről van szó - az, ha valaki agresszíven és fenyegetően lép fel a nyilvánosság előtt, s így az ország polgárai felé? Az ilyen megnyilvánulásokban a humanizmus jóságos szikrája is hiányzik, ami megkérdőjelezi a keresztény értékekkel való összhangot.
A kereszténység képviselőjeként fontos lenne, hogy a tanítások szellemében cselekedjünk, hiszen a szeretet, az empátia és a megértés alapvető értékek. Miért nem közelítünk a legelesettebbekhez ezzel a szemlélettel? Miért nem nyújtunk nekik segítő kezet, amikor éppen a legnagyobb szükségük van rá? Talán el kellene gondolkodnunk azon, hogy hogyan tudnánk jobban képviselni ezeket az értékeket a gyakorlatban, és hogyan érhetnénk el, hogy a segítségnyújtás ne csupán szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuljon.
