Karácsonyi bakik: Dédanyáink bölcsessége – ezek az ételek sosem kerülhettek a vendégasztalra!

A karácsony ünnepe körül számtalan babona és hiedelem bontakozik ki mind a mai napig. De vajon mit készítettek eleink az ünnepi asztalra, és hogyan festett a karácsonyi vacsora? Milyen hagyományok és népszokások kapcsolódtak ehhez a különleges időszakhoz? E kérdésekre kerestük a válaszokat, hogy felfedezhessük a múlt karácsonyi varázsát!

Száz évvel ezelőtt december 24-én, szenteste bizony a magyar családok még jórészt böjtöltek és tartózkodtak a húsfogyasztástól. A karácsonyi asztalra szinte soha nem került hús, pláne töltött káposzta, helyette a hal fogyasztása volt egyedül megengedett, de gyakrabban hüvelyeseket és sült tököt ettek. Ezek az ételek nem csupán a böjtöt szolgálták, hanem sajátos szimbolikával is bírtak. Akkoriban a hit még meghatározta az ünnepeket, a hagyományokat és magát a karácsonyi időszakot is.

Hagyományos ételek, amiket szabad volt feltálalni:

A katolikus és református hagyományok szerint szenteste különleges böjtöt ültünk, amely során a húsfogyasztás tilalma érvényben volt. Ezen a napon a vörös húsok, mint például a sertés, marha vagy a vadak, különösen kerülendők voltak, mivel luxuscikknek számítottak, és nem illettek a böjt szellemébe. A böjti előírások szigorúan eltiltották a zsíros ételek fogyasztását is, mivel ezek túl nehéznek minősültek a lelki megtisztulásra szánt naphoz. Így a zsíros húsételek és szalonnák nem kerülhettek a szentesti asztalra, helyettük könnyedebb, böjtbarát fogások vártak ránk.

Egyes régiókban a böjt szigorúsága miatt a tejtermékeket is kerülték szenteste (például tej, vaj, sajt). A böjti napokon a tojásfogyasztás is tiltottnak számított.

A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.

A szigorú hagyományok szerint a gazdaasszony vacsora közben nem emelhette fel a lábát az asztaltól, mivel úgy tartották, hogy ez befolyásolja a tyúkok tojástermelését. A jól tojó jószágok titka a rituálékban rejlett. Emellett sok családban a könyöklés is tabunak számított, hiszen a családtagok úgy vélték, hogy ez a gesztus a szerencse elpárolgását vonja maga után:

Nem volt szabad az ünnepi asztalra támaszkodni, mert úgy tartották, hogy ez balszerencsét és betegséget vonz magával.

December 25-én, karácsony napján a böjt már véget ért, és bőségesebb ételek kerültek az asztalra. Ez volt a nagy családi ebédek, vacsorák ideje, ahol akár távolabbi rokonok is összegyűltek. A háziasszony ilyenkor igyekezett minden tudását beleadni a főzésbe.

A legelterjedtebb fogások közé sorolhatók:

A Jászság tájain a böjti ebéd különleges hagyományai élnek: az asztalon hétféle ínycsiklandó étel várta a családtagokat. A menüben helyet kaptak a pálinka, a fokhagyma, a habart bableves, a mézes-mákos csík, az aszalt szilva, az aszalt alma, a dió és a sült tök. Az ünnepi étkezés elején az ostyát ízlelték meg, amit követett a fokhagyma és az édes alma, így teremtve meg a böjt szellemiségét és az összetartozás érzését.

Az alma évszázadok óta lenyűgözte az embereket, mágikus erővel ruházva fel ezt a gyümölcsöt. A lányok nem csupán ízletes falatként, hanem szépség- és egészségvarázslás eszközeként fogyasztották, bízva abban, hogy a gyümölcs csodás hatásai segítenek nekik. Különösen a palóc családok hagyományai között találkozhatunk az almával való szimbolikus cselekedettel: a családfő több darabra vágta az almát, mint ahányan az asztalnál ültek. Minden családtag kapott egy szeletet, amely nem csupán az étkezés részét képezte, hanem a családi kötelékek megerősítését is szolgálta. E szokás révén mindenki emlékezett arra, hogy a közösen elfogyasztott alma varázsa összeköti őket, és ha valaki esetleg eltévedne, a közös élmény és az alma íze segíti majd hazatalálni.

A diófogyasztás hazánkban régóta élő hagyomány, mely számos vidéken napjainkban is virágzik. Az egészséges diót a jövő jólétének szimbólumaként tisztelték, míg a romlott dió a betegség előhírnökeként szerepelt. Emellett a hüvelyesek, a sült tök és a hal fogyasztása is kulcsszerepet játszott a következő esztendő gazdagságának és anyagi bőségnek a megteremtésében.

Nyitra környékén bab-, borsó- vagy lencselevest, valamint mákos gubát fogyasztottak karácsonykor.

Ahogy egyre előrébb lépünk az idő folyamán, úgy a gasztronómiai szokásaink is átalakulnak. Fokozatosan egyre több ételt integrálunk más nemzetek hagyományaiból. Például a sült kacsa a dán konyha remeke, míg a töltött pulyka az angolszász területekről származik. A francia karácsonyi étkezések elmaradhatatlan része a töltött libanyak, ami szintén sokak szívéhez közel áll. Jelenleg a legtöbb magyar család fő étkezései között szerepel a hal, de az angolszász tradíciók hatására a pulyka is egyre népszerűbb ünnepi étel lett. A bejgli, amely az osztrákoktól érkezett, mára már a magyar ünnepi asztal elengedhetetlen részévé vált, míg a mákkal és dióval töltött változatai a bőség és az egészség szimbólumai.

Amikor a naptárunkra tekintünk, észrevehetjük, hogy a karácsony piros betűs ünnepe mellett egy másik különleges nap is megbújik: Szent István napja. A keresztény hagyományok szerint ő az első vértanú, aki hitéért adta életét, emellett pedig a hét első diakónusaként is ismert. Vértanúságának története szívszorító: a jeruzsálemi zsinagóga vezetői Istvánt a közösség elé állították, és amikor bátran hirdette Jézus istenségét, a dühös tömeg elhurcolta őt a város peremére, ahol halálra kövezték. Az a kapu, amelyen utolsó útjára lépett, ma is "István-kapu" néven ismert. Szent Istvánt Kr.u. 36-ban választották az apostolok segédjévé, hogy a szegények megsegítése érdekében munkálkodjon.

A néphagyományban István napja különleges szerepet tölt be, hiszen az egészség- és termésvarázslás ünnepe volt.

A régi magyar hagyományok szerint ezen a különleges napon a nőtlen és házas férfiak közösen indultak útnak, hogy házról házra járva termékenységet és bőséget kívánjanak a gazdáknak. Ezen alkalommal varázslatos énekekkel igyekeztek "összeénekelni" a fiatal párokat, így megerősítve a közösség kötelékeit. A köszöntők és jókívánságok szokásos formája a "regölés" volt, amely nemcsak a közösségi összetartozást, hanem a természeti javak bőségének megteremtését is szolgálta. E hagyományok révén a múlt és a jelen összefonódik, és a közös ünneplés öröme mindenkit magával ragad.

December 26-a Angliában egy különleges és igencsak várt időpont, amelyet Boxing Day-ként, vagyis Dobozoló napként ismernek. Ezen a jeles napon a családok összegyűlnek, hogy közösen kinyissák az ünnepi ajándékokat, amelyeket a karácsonyfa alatt helyeztek el. Az angolok számára ez nem csupán a karácsony utáni nap, hanem banki szünnap is, amikor a pénzintézetek és az irodák zárva tartanak. Az üzletek pedig elképesztő akciókkal csábítják a vásárlókat: a bevásárlóutcákban gyakran találkozhatunk akár 80%-os árengedményekkel is. Így a Boxing Day nemcsak az ajándékok kicsomagolásáról szól, hanem egy igazi vásárlási őrület ünnepévé is alakult.