Kétezermilliárd eurós őrület a nemzetállamok eltüntetésére.
Az Európai Bizottság kiszivárgott költségvetési terve világosan jelzi, hogy Brüsszel végleg háttérbe szorította a tagállamok és a konzervatív európai választók érdekeit. A javasolt büdzsé egy progresszív európai szuperállam vízióját tükrözi, ahol a szabadpiaci kapitalizmus, a megfizethető energia és az erős ipar helyett a közös eladósodásból finanszírozott "fejlesztési programok" és segélyek dominálnak. Az élelmiszerellátás tekintetében pedig a helyi európai gazdák szerepét a gyarmatosított ukrán területekről származó importtermékek veszik át.
A második világháború előestéjén sokan figyelmeztettek a vörös és a barna diktatúrák jelentette fenyegetésre. Így Friedrich August von Hayek, aki 1939-ben megjelent művében a központi tervezést a totalitariánizmus előszobájaként írta le. A von der Leyen-Bizottság költségvetési tervezetét nézve a figyelmeztetés nem is lehetne aktuálisabb. Brüsszel a zöld-vörös ideológiához ragaszkodva semmit nem ad fel az európai országok gazdasági létalapját adó ipar és mezőgazdaság elsorvasztásához vezető korlátozásaiból. Továbbra is a "zöld átmenetet" és a "dekarbonizációt" erőlteti, kivezeti az olcsó és hatékony növényvédőszereket, tiltaná az olcsó orosz gáz és olaj behozatalát, elvonná az európai termelőknek járó földalapú támogatásokat, és Ukrajna beléptetésével amerikai és nyugat-európai nagyvállalatok által megtermelt dömpingáras, rossz minőségű gabonát ömlesztene Európára.
A brüsszeli elit e terv megvalósításakor teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ez súlyos következményekkel jár az európai gazdák számára, akik tönkremennek, a gyárak dolgozói munkahelyeiket veszítik el, és az európai emberek egyre inkább elszegényednek. Az asztalukra az eddig megszokott, jó minőségű helyi termékek helyett gyenge és egészségre káros import élelmiszerek kerülnek. Ez a folyamat olyan mértékű központosítást jelent, amely párhuzamba állítható a sztálini Szovjetunió tevékenységeivel, amely világméretű tragédiákhoz vezetett, mint például az ukrán éhínség, amely milliók halálát okozta. A Brüsszel és Moszkva között húzódó párhuzam tovább erősödik, hiszen Ursula von der Leyen Bizottsága is úgy véli, hogy a haladás útjában álló regionális, nemzeti, nyelvi, történeti és vallási sajátosságokat — összességében Európa kulturális gazdagságát — el kell távolítani. Ezt jól illusztrálja, hogy a Bizottság költségvetése egy tollvonással képes lenne felszámolni Európa eddig működőképes gazdasági szerkezetét, beleértve a mezőgazdaságot, a francia és német autóipart, valamint a magyar gyárakat, amelyek az ország nemzeti össztermékének jelentős részét adják. Ez a folyamat emlékeztet a kommunista tervgazdaság bukásra ítélt kísérleteire, amelyeknek terheit a tagállamok közös adósságfelvétel révén viselnék. A várható kudarcok esetén a válasz egy újabb adósságfelvétel lesz, hiszen Brüsszel már most is a megbukott RePowerEu programjához felvett kölcsönök visszafizetése érdekében kíván újabb hiteleket igényelni a tagállamoktól. Ha mindez nem lenne elegendő az európai KKV-k, családi gazdaságok, és általában véve az európai polgári lét felszámolásához, Brüsszel, amely teljhatalomra tör, a garantált alapjövedelem bevezetésével is próbálkozik, ezzel a kétkezi munkaerőt otthonülésre kényszerítve, a valódi értékteremtő munka helyett.
Természetesen, ahogy minden totalitárius törekvésnek, úgy Brüsszel (jelenleg még csak) kétezer milliárd euróból megálmodott európai föderális mammutállamának is megvan a maga ideológiai kerete. A vörös-zöld jelszavak mellett a woke kultúra és a tetszőleges értelmezésű "jogállamiság" fogja betölteni azt a szerepet, amely elnémítja az ellenvéleményeket. A központosított uniós költségvetésből való bármilyen kifizetés előfeltétele lesz a "jogállami" kritériumoknak való megfelelés. A visegrádi országokkal, valamint Romániával szembeni brüsszeli hozzáállásból világosan látható, mit is jelent ez a gyakorlatban. Ha Lengyelországban karhatalom segítségével terelik a közszolgálati médiát a "helyes" irányba, az rendben van. Ha Romániában kizárják az államfőválasztás győztesét, az is elfogadható. Ám amikor a magyar kormány megpróbálja lehetővé tenni a szülők számára, hogy megóvják gyermekeiket a mindenhonnan érkező LMBTQ-propagandától, azonnali beavatkozásért és szankciókért kiáltanak.
Van egy jó hírünk is a végére. A Bizottság költségvetési tervéből nem lesz semmi. Az már a kiszivárgásakor megbukott, mert még a baloldali nemzetközi média korlátlan támogatását élvező globalista kormányok sem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen szinten elárulják a választóik érdekeit.
Még mindig lenyűgöző, hogy a brüsszeli apparátusból egyáltalán megszületett egy ilyen javaslat, sőt, hogy ez volt a prioritásuk. Ha nem figyelünk eléggé, előbb-utóbb megvalósítják a szándékaikat.
