Alig két hét leforgása alatt sikerült megdönteni a Közel-Kelet egyik legkegyetlenebb diktatúráját - vajon mi vár ránk a következő lépésben?

Basar Asszad volt elnök úgy tűnik, végleg letett a hatalomról, és vannak arra utaló jelek, hogy a lázadók vezetője, Abu Mohamed al-Dzsolani a békés átmenet irányába mozdul el. Ez a villámhadjárat alapjaiban formálhatja át a Közel-Kelet politikai táját. Bár az iszlamista lázadók győzelme nem hozza el Szíria egységét, óriási csapást jelentett az orosz érdekek, Irán, valamint a libanoni Hezbollah számára.

A szabadság szikrája, történelmi átalakulás, amely párhuzamba állítható az 1979-es iráni iszlamista forradalommal – ezt hangsúlyozzák elemzők és szíriai politikai vezetők egyaránt. Basar Asszad rezsimjének szinte pillanatok alatt bekövetkezett összeomlása óriási hatással bír a régióra. Az arab országból érkező képek és videók tanúsága szerint valóban forradalmi hangulat uralkodik: az emberek boldogságtól fűtve énekelnek, zászlókat lengetnek az utcákon, és Damaszkusz központjában több Asszad-szobrot is ledöntöttek. Az események arra utalnak, hogy a nép valóban új jövőt követel magának.

A zsarnokság korának végét talán semmi sem szimbolizálja olyan erőteljesen, mint a főváros peremén álló hírhedt Szidnaja börtön kapuinak megnyitása. A lázadók állítólagostól elragadtatva támadták meg Irán damaszkuszi követségét, míg az orosz diplomáciai misszió biztonsága látszólag megmaradt.

Az egész világot sokkolta Asszad hihetetlenül gyors és váratlan bukása, aki már 24 éve irányította Szíriát.

A katari Dohában szombaton zajló tárgyalások során, ahol a térség külügyminiszterei - köztük a török, iráni és orosz diplomácia vezetői - gyűltek össze, váratlan események sora bontakozott ki. A lázadók gyors előretörése sokkolta a résztvevőket, akik nem számítottak ilyen hirtelen fordulatra. Ráadásul egyes elemzők arról számoltak be, hogy a térség titkosszolgálatai is megdöbbenten figyelték a történések láncolatát, amely minden korábbi elképzelést felülmúlt.

A hatalom elszigetelődött.

A Szíriát vaskézzel irányító alavita kisebbség élén álló Asszad hadserege, amely eddig mindent túlélt, úgy tűnik, mostanra összeomlott és szétesett. A nagyobb nyugati városok jelentős részét már feladta, és talán már csak a saját hazájának védelmére összpontosít. Jelenleg a Latakiát és Tartuszt magába foglaló tengerparti területre összpontosít, ahol orosz tengeri és légi támaszpontok is találhatók, amelyek védelmet nyújtanak számára.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a magára maradt Asszad-rezsim egyedül képtelen volt megállítani az Idlib tartományból a múlt szerdán megindult, majd előbb az északkeletre lévő Aleppót, utána pedig a déli irányban fekvő Hamát és Homszt elfoglaló lázadókat, akiket a Hajat Tahrir al-Sam (HTS) iszlamista szervezet vezet.

Damaszkusz bevétele szinte villámgyorsan, mindössze egy nap leforgása alatt megtörtént. A Hezbollah libanoni csoport, amely az Izraellel tavaly október 7. óta tartó háború következtében jelentős mértékben meggyengült, nem tudta biztosítani a szükséges támogatást. Emellett Irán, mint a Hezbollah fő szövetségese, szintén képtelen volt közbelépni. Az ukrajnai konfliktus miatt lekötött Oroszország helyzete sem tette lehetővé, hogy Asszad, akinek neve arabul az oroszlán szót jelenti, számíthasson a segítségükre.

A Hezbollah és az Irán által támogatott síita milíciák nélkül Asszad hatalma csupán árnyéka önmagának, mint egy fogatlan oroszlán, ami miatt a szírek többsége talán bátrabban fejezheti ki valódi érzéseit iránta.

A szíriaiak jelentős része gyűlölte őt és az apja, Hafez Asszad által katonai puccsal 1971-ben létrehozott kegyetlenül elnyomó rendszerét. Több mint fél évszázadon át kitartó uralmuk alatt csírájában fojtottak el minden ellenállást és ellenzékiséget, a Hamában 1982-ben kitört iszlamista lázadást például kérlelhetetlenül leverték, ami több ezer halálos áldozatot követelt. Az Asszad-rezsim börtöneiben általános volt a kínzás, a 2011-es arab tavasz kezdetén a damaszkuszi kormány elleni tüntetésekre is az öntött olajat, hogy a tiltakozókat, köztük kiskorúakat vetettek börtönbe.

A felkelők vezetője sajátos megközelítéssel állna neki a dolgoknak.

A lázadók koalíciója vasárnap bejelentette, hogy dolgoznak egy átmeneti kormány megalakításán, amely teljes végrehajtó hatalommal rendelkezik. Közleményükben hangsúlyozták, hogy "A nagy szíriai forradalom, amely az Asszad-rezsim megdöntésével kezdődött, továbbra is folytatódik Szíria közös újjáépítésével." Abu Mohamed al-Dzsolani, a HTS vezetője úgy tűnik, hogy Szíria "megváltásával" foglalkozik, miközben figyelembe kell venni múltját, hiszen egykor az Iszlám Állam szíriai vezetőjeként, majd az al-Káida helyi iszlamista vezetőjeként tevékenykedett. Jelenlegi állítása szerint azonban sokat enyhített radikális nézetein, és most a békés átmenetre összpontosít. Al-Dzsolani többször is megerősítette, hogy a szíriai kisebbségek, mint például a keresztények és drúzok, nem kell, hogy féljenek.

A negyvenes éveiben járó al-Dzsolani, aki korábban Irakban amerikai börtönben is raboskodott, és dzsihádista háttere ellenére most úgy tűnik, hogy új útra lép, nem kívánja megismételni azt a fatális hibát, amely 2003-ban káoszhoz vezetett az amerikai invázió után. Joshua Landis, a Szíria szakértője az Oklahomai Egyetemről, a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy elkerülendő a hadsereg szétszórását és a régi kormányzat elüldözését, al-Dzsolani más megoldásokra törekszik. A lázadók videofelvételen láthatóan békésen kis kísérték Asszad miniszterelnököt hivatalából, aki nem menekült el, és hajlandó volt segítséget nyújtani az átmeneti folyamatban. Ezenfelül Mohamed Gazi al-Dzsalali is szabad választások kiírására tett felhívást.

Asszad valóban feladta

A legtöbb hír szerint Asszad elmenekült, de egyelőre nem tudni, hova, és állítólag azt az utasítást hagyta hátra, hogy kormánya konstruktívan működjön együtt a békés átmenet érdekében. Ami azt jelentheti, hogy a diktátor ezúttal valóban feladta a hatalmát és a hazáját. Egyes hírek szerint már korábban elhagyta az országot, és Moszkvába utazott. De egy gép a damaszkuszi reptérről épp akkor szállt fel, amikor a fővárost bevették a lázadók. A gép a Flightradar portál szerint északnyugati irányban az alavita tengerpart felé vette az irányt, majd visszafordult, hogy aztán eltűnjön a térképről. Szíriai források azt sem zárták ki, hogy a gép lezuhant, és Asszad életét vesztette. A moszkvai külügyminisztérium szűkszavú vasárnapi közleménye szerint Asszad elhagyta Szíriát.

Nem zárható ki, hogy a diktátor családjának és belső körének viszonyai megrendültek, azonban a szír származású, Londonban született és felnőtt felesége, valamint a volt elnök rokonsága számára a demokratikus államokban aligha kínálkozik menedék, hiszen hallgatólagosan vagy aktívan mindannyian részt vettek a rezsim önkényes cselekedeteiben és a polgárháború szörnyűségeiben, így több mint félmillió ember haláláért is felelősséget vállalhatnak. Számos nyugati országban, különösen Németországban, több százezer szír menekült él, akik legszívesebben bíróság elé állítanák Asszadot, vagy akár a bitófán látnák őt.