Küszöbön az elektronikus érettségi? Andruskó Imrét faggattuk a lehetőségekről | ma7.sk
Tomáš Drucker oktatási miniszter a mai sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy 2025 az oktatásügyben az igazság éve lesz. A minisztérium idei prioritásai között szerepel az érettségi rendszerének reformja is. Pár nappal ezelőtt a szlovák hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy a középiskolák fokozatosan áttérnek az elektronikus érettségire. Érdekesség, hogy ez a folyamat nem teljesen új, hiszen már tíz évvel ezelőtt is volt lehetőség arra, hogy a középiskolák diákjai egy része elektronikus formában teljesítse az írásbeli vizsgát.
Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, elengedhetetlen egy jól kidolgozott háttér és megfelelő infrastruktúra kialakítása. Ez különösen fontos, figyelembe véve, hogy évente körülbelül 40-50 ezer diák teszi le az érettségit. Az online érettségi számos szempontból megkönnyítené a záróvizsgák lebonyolítását.
„Kérdésünkre válaszolva Andruskó Imre, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója és oktatásügyi szakértője kifejtette véleményét.”
Hozzáfűzi: néhány évvel ezelőtt 30 diákjuk, főként a legkitartóbbak, már részt vettek az elektronikus érettségi tesztelésében. Az élmény különlegessége abban rejlett, hogy mindössze néhány percen belül megkapták az eredményeiket. Ma már a legtöbb iskola rendelkezik a szükséges eszközökkel ennek lebonyolításához, de fontos, hogy az internethálózat és a digitális infrastruktúra is megfelelően működjön.
Néhány évvel ezelőtt felmerült egy olyan ötlet, amely szerint minden tantárgyból írásbeli vizsgát kellene tenni. Ez a gyakorlat már Magyarországon is elterjedt, ahol az érettségi írásbeli szakasza két héten át zajlik. Jelenleg azonban nem rendelkezünk elegendő információval a koncepcióról, így nehéz megjósolni, hogy milyen kihívásokkal nézhetünk szembe a jövőben – mondja a szakértő.
Andruskó Imre felhozza a PISA-teszteket is, amelyeken Szlovákia rendre átlagon alul teljesít. Ennek az az oka, hogy hatalmasak a régiós különbségek az országban. Pozsonyban húsz-harminc százalékkal az átlag felett teljesítenek a diákok, Kelet-Szlovákiában pedig tizenöt százalékkal átlag alatt.
Fontos megjegyezni, hogy a különbségek idővel talán eltüntethetők, mivel a tárca idei célkitűzései között szerepel a kötelező óvodalátogatás bevezetése 3 éves kortól, továbbá a pedagógusok anyagi megbecsülésének javítása, legyen szó bérautomatáról vagy más innovatív megoldásokról.
A pedagógusok munkája rendkívül sokszínű, és a kihívások mértéke jelentősen eltérhet attól függően, hogy hol tanítanak. Egy marginalizált területen dolgozó tanár számára a diákok motiválása és a kötelező kilenc osztály teljesítése sokszor komoly erőfeszítést igényel, hiszen a körülmények, mint például a családi háttér vagy a gazdasági helyzet, gyakran hátráltatják a tanulást. Ezzel szemben egy fővárosi iskola, ahol a diákok jól szituált háttérből érkeznek, másfajta kihívásokkal néz szembe, de talán nem olyan drámai mértékben. Kérdés, hogy vajon az elkötelezett munka, a társadalmi felelősségvállalás és a nehézségek leküzdése miatt nem érdemelne-e a marginalizált régiók pedagógusa külön juttatást? Az igazságosság és a méltányosság szempontjából érdemes lenne ezt a kérdést alaposabban megvizsgálni.
