Fedezd fel a koronázó város rejtett kincseit Wilhelm Ottó társaságában – egy lélekemelő séta, amely felkavarja az érzéseidet és feltölti a lelkedet. A város történelmi utcáin barangolva, Ottó lenyűgöző mesékkel és személyes élményekkel gazdagítja az utada
A megálmodott program célja, hogy lélekemelő sétát kínáljon a résztvevőknek, miközben egy elismert lokálpatrióta vezetésével fedezhetik fel Székesfehérvár kincseit. Az ötletgazda, Wilhelm Ottó, aki költő, gyermekorvos és genetikus is egyben, a Vörösmarty Társaság tagjaként írt versei révén hívja fel a figyelmet a magyarság múltjának dicsőséges és olykor szomorú emlékeire. Az új turisztikai kezdeményezés, „Versbe szedett történelem” néven, célul tűzte ki a város köztéri értékeinek bemutatását. Ez a különleges, a versformát ötvöző városismereti kirándulás a Tourinform Iroda, a Fehérvár Médiacentrum és a vármegye hírportálja, a FEOL együttműködésével valósul meg. A sorozat keretében, a versek mellett, lépésről lépésre bemutatjuk a város lenyűgöző látnivalóit.
A mauzóleumban rejtőző díszes szarkofág titkai lenyűgöző történeteket mesélnek el. Minden egyes részlet, a gazdag díszítések és a gondosan megmunkált motívumok mögött évszázadok bölcsessége és művészete húzódik meg. E szarkofág nem csupán egy temetkezési hely, hanem egy időutazás, amely a múlt titkos világába vezet, ahol a halál és az örökkévalóság határvonalán egyensúlyozik. A mauzóleum falai között rejtőző titkok felfedezése során a látogatók egy új perspektívát nyernek az élet, a halál és az emlékezés kapcsolatáról.
A város szívében egykor magasodó bazilika hajóit ívesen boltozott, árkádos nyílású falak választották el egymástól, közöttük állt a trónus és a kanonokok számára kórusrekesztővel elválasztott tér. Szent István sírhelye nyugatabbra, a templom középtengelyében volt, azt a szentté avatás alkalmával díszes kriptává építették. Kiemelkedő művészeti emlék a Szent Istvánnak - néhány vélekedés szerint Szent Imrének - tulajdonítható kőszarkofág, amelyet 1803-ban találtak meg a romok eltakarításakor. Abban nincs vita, hogy a mészkő sírláda eredetileg római kori szarkofág volt, de van, aki szerint a 11. században, annak is az első harmadában faragták át, mások inkább az 1083-as szentté avatás, és nem a temetés korára teszik díszítésének időpontját.
"A középkorban a templom alapítóját a szentélyben vagy az építmény középső részén helyezték végső nyugalomra," mesélte Fülöp Gyula, a Fejér Megyei Hírlapnak nyilatkozó régész és egykori múzeumigazgató, aki a Nemzeti Emlékhely Alapítvány kuratóriumának alelnöke is volt. "A családtagok földi maradványait általában e szent hely közelében helyezték el, míg a tehetősebb polgárok a templom déli oldalhajójában kaptak helyet. Amikor a templomban már nem maradt szabad sírhely, a további temetések a kolostor kerengőjében folytatódtak." Érdemes megemlíteni, hogy a kerengő körülbelül ott helyezkedett el, ahol ma a "lábas ház" található.
