Leó pápa a legfiatalabbakkal folytatott beszélgetésében hangsúlyozta: "Kezdjük el már gyerekként hidakat építeni!" - Vatican News
L'Osservatore Romano / Somogyi Viktória - Vatikán A Vatikán szívében, ahol a történelem és a spiritualitás egyesül, Somogyi Viktória tollából érkezik a legfrissebb hír, ami a katolikus egyház világát érinti. Az L'Osservatore Romano hasábjain keresztül betekintést nyerhetünk a pápai események, a vallási élet és a közösségi értékek összefonódásába, amely nem csupán a hívők számára, hanem a szélesebb közönségnek is fontos üzeneteket közvetít. A Vatikán nemcsak a vallás központja, hanem a kultúra és a tudomány színtere is, ahol a hagyomány és a modernitás találkozik. Somogyi Viktória írásai ezen a különleges helyszínen születnek meg, tükrözve a világ változásait és az egyház reagálását a mai kihívásokra.
Már fiatal korunkban is megtanulhatjuk, hogyan építhetünk hidakat, és felfedezhetjük a lehetőségeket, hogy másoknak segítsünk. Ezt hangsúlyozta XIV. Leó pápa, aki csütörtökön találkozott a vatikáni nyári táborban résztvevő gyermekekkel, és válaszolt kérdéseikre. Arra ösztönözte őket, hogy keressék a Jézussal való barátságot, amelyet a szentmisén való részvétel, mások befogadása és elkötelezettségük révén építhetnek, ezáltal hozzájárulva a béke megteremtéséhez. A VI. Pál-teremben tartott délidőben több mint 300 résztvevő gyűlt össze a Vatikán éves nyári táborából, akikhez néhány perccel korábban csatlakozott egy hasonló létszámú ukrán gyermekcsoport is, az olasz Caritas támogatásával.
Három különböző korosztályt képviselő gyermek tette fel kérdéseit, amelyre a pápa szívesen válaszolt, ezzel kötetlen párbeszédet kezdeményezve a jelenlévőkkel. Az eseményt egy vezető ismertette, hangsúlyozva, hogy ez már a hatodik év, amikor megvalósul. A rendezvényt Franco Fontana szalézi pap irányítja, és a Bosco Szent János ifjúsági központok mintájára szervezik. A nyári táborban folytatott diskurzus középpontjában az áll, hogyan támogathatjuk a gyerekeket az előítéletek leküzdésében, különösen egy olyan korban, amikor egyre nehezebb a másokkal való kommunikáció, kapcsolatok kialakítása, valamint a szavak és gondolatok megosztása, legyen szó akár játékos együttlétről is.
Az első kérdést Giuliától kaptuk, aki kíváncsian érdeklődött, hogy a pápa gyermekkora alatt járt-e misére. "Természetesen!" - felelte lelkesen. "Minden egyes vasárnap, édesanyámmal és édesapámmal együtt." Ezt követően felidézte chicagói gyermekkori élményeit: "Hatévesen már ministráltam a plébánián. Mielőtt iskolába mentünk - ami plébániai iskola volt -, minden reggel fél hétkor misére indultunk. Anya mindig azzal ébresztett minket, hogy 'Ideje misére menni!'" A szentmisén való részvételt igazi örömmel élte meg. "Már kiskoromban megtanították, hogy Jézus mindig mellettünk áll, ő a legjobb barátunk, és a szentmise egy lehetőség arra, hogy megtaláljuk ezt a barátságot, hogy együtt lehessünk Jézussal - már az elsőáldozásom előtt is."
Leó pápa felidézte, hogy a régi időkben a szentmiséket latin nyelven tartották: „Latinul kellett tanulnunk a miséhez, ami aztán angolra változott, hiszen az Egyesült Államokban születtem és nőttem fel.” Ugyanakkor kiemelte, hogy „nem pusztán a szertartás nyelve volt a lényeg, hanem az a különleges élmény, hogy más gyerekekkel együtt szolgálhattunk a misén. A barátság és a Jézushoz való közelség az egyházban mindig is csodálatos volt.”
Ezt követően Edoardo tette fel kérdését, amely a nyári tábor témájára irányult. Megkérdezte, miként tudják a gyerekek befogadni azokat, akik eltérnek tőlük. A pápa angol nyelven üdvözölte az ukrán csoportot, hangsúlyozva: "Az ilyen találkozások rendkívül fontosak, hiszen különböző országokból és vidékről érkező, más nyelveket beszélő emberekkel találkozunk, akik sok szempontból eltérnek tőlünk." Arra ösztönözte a gyerekeket, hogy bátran vállalják a “találkozás, a kölcsönös tisztelet és a barátság kialakításának” tanulását egymás között.
Majd olaszra váltva a csoport többi tagjához szólva, emlékeztette őket arra, hogy Ukrajna "egy olyan ország, amely nagyon sokat szenved a háború miatt". A nyelvi különbségek miatti kommunikációs kihívásokról szólva elismerte: "Igen, nehéz lehet megérteni egymást." De hangsúlyozta, hogy amikor lehetőség van arra, hogy valaki mással találkozzunk, létfontosságú a kölcsönös tisztelet megtanulása. "Ne a különbségekre koncentráljunk" - mondta. "Nézzük meg, hogyan lehet tisztelettel megélni egy találkozást - hidakat építeni, barátságot építeni, felismerni, hogy mindannyian lehetünk barátok, testvérek, nővérek. Így együtt tudunk haladni és előrelépni." A pápa elismerte, hogy ez nem mindig könnyű: "Néha különleges erőfeszítést igényel, mert azt gondoljuk: "Ő nem olyan, mint én, ő más, nem úgy beszél, mint én... másképp néz ki..."" Mégis hangsúlyozta annak szükségességét, hogy "megtanuljuk tisztelni egymást, tudjuk, hogy barátokként élhetünk együtt".
Ezt követően Damiano felvetette kérdését a pápának, visszatérve az ukrajnai konfliktusra. A fiatalok békeépítéssel kapcsolatos lehetőségeiről érdeklődött. A pápa válasza így hangzott: "Már gyermekkorunktól fogva mindannyian tanulhatunk arról, hogyan válhatunk a béke és a barátság szorgalmazóivá." Részletes tanácsokat fűzött hozzá: "Kerüljétek el a háborút, ne vegyetek részt harcokban, és soha ne tápláljatok gyűlöletet. Sok apróság is segíthet nektek – például, amikor valakire néztek, és azt érzitek: 'Tetszenek azok a cipők, de nekem nincsenek ilyenek...' és hirtelen irigység vagy kellemetlen érzés támad a szívetekben." Ehelyett "Jézus arra hív minket, hogy tanuljunk meg barátokká, testvérekké és nővérekké válni mindenkivel, függetlenül attól, hogy olaszok, amerikaiak vagy ukránok vagyunk - mindannyian Isten gyermekei vagyunk." Arra ösztönözte a fiatalokat, hogy már kicsi koruktól fogva sajátítsák el "a kölcsönös tiszteletet", hogy "a másikat úgy tekintsék, mint saját magukat", és értsék meg, hogy "valójában nem is olyan különbözőek". "Egy másik nyelvet beszélnek; én nem tudok velük kommunikálni" – ez nem igaz! Vannak gesztusok, amelyekkel közelíthetünk egymáshoz. Megoszthatunk egy kis kenyeret, vagy találhatunk módot a segítségnyújtásra." Végül XIV. Leó pápa így zárta gondolatait: "Még a legkisebbek is elkezdhetik keresni a lehetőségeket, hogy a béke, a barátság és a szeretet terjesztői legyenek mindenki között."
