A csillagember rejtélye máig is felfedezésre váró titokként lebeg a tudományos közélet felett.

Az egész tudományos közösséget sokkolta, amikor egy mélyen a föld gyomrában megbújó barlangrendszerben két férfi rábukkant emberi csontokra. A barlangászok ekkor még nem gyanították, hogy felfedezésükkel olyan rejtélyek sorát nyitják meg, amelyeket a mai napig sem sikerült megfejteni. A maradványok egy olyan eddig ismeretlen fajhoz tartoztak, amelynek létezése még mindig rejtély a kutatók számára.

A régészet, történelem és antropológia területein dolgozó szakemberek fáradhatatlan munkájának köszönhetően napjainkban rendkívül gazdag és részletes képet alkothatunk őseink életéről, egészen az ókorig visszanyúlva. Ugyanakkor naiv dolog azt hinni, hogy a múlt minden titkát megismerhettük: ha csak néhány ezer évet ugrunk vissza az írásbeliség előtti időszakba, máris sokkal bizonytalanabbul fogalmazhatunk meg véleményeket a világ akkori állapotáról. Amikor pedig az emberi faj hajnalához, körülbelül 300 ezer évvel ezelőttre szeretnénk visszatekinteni, számos megválaszolatlan kérdés marad nyitva, és olykor az eddig biztosnak vélt elképzeléseink is megkérdőjeleződnek.

Lee Berger paleoantropológus számára is meglepő élmény volt, amikor kutatócsapatával egyedülálló felfedezést tett egy dél-afrikai barlangrendszer mélyén. A felfedezés részleteiről és annak szakmai világra gyakorolt hatásáról Dr. Hajdu Tamás antropológust, az ELTE TTK Embertani Tanszék docensét kérdeztük. Mi volt az, ami ennyire felkeltette a tudósok figyelmét, és miért vált ez az esemény különlegessé a tudományos közösség számára?

2013. szeptember 13-án két bátor barlangász, Rick Hunter és Steven Tucker, felfedezőszellemük hajtóerejével indultak el a Rising Star (felkelő csillag) nevű titokzatos földalatti barlangrendszerbe. Céljuk az volt, hogy új és izgalmas felfedezéseket tegyenek a mélységben rejtőzködő titkokról. A két férfi eljutott a barlang bejáratától 80 méterre elhelyezkedő, rendkívül nehezen megközelíthető Dinaledi-kamrába, ahová egy 10 méter hosszú, igencsak szűk folyosó vezetett, amely helyenként csupán 25-50 centiméter átmérőjű volt. Miután sikeresen átpréselték magukat ezen a szűkös járaton, egy 12 méteres mélységű szakadékon kellett leereszkedniük, hogy végül elérjék a vágyott kamrát. Amikor végre talajt értek, lenyűgöző és egyben sokkoló látvány fogadta őket: a barlang padlóját több száz emberi csont borította, ezzel rejtélyes történeteket mesélve el a múlt titkos lakóiról.

Hunter és Tucker néhány nappal később újra ellátogatott a Dinaledi-kamrába, ezúttal azonban egy fényképezőgép is társult hozzájuk, hogy megörökíthessék a lenyűgöző fosszíliákat. A képeket bemutatták Lee Bergernek, aki azonnal akcióba lépett, és egy kutatókból álló csapatot szervezett a felfedezés további feltárására.