Másodszorra is sikerült: Friedrich Merzet választották meg kancellárrá a Bundestagban.

Németország történetében eddig soha nem fordult elő, hogy a szavazás első fordulójában nem választottak kancellárt. Délután a Bundestag helyrehozta a kárt, megalakulhat az új kereszténydemokrata-szociáldemokrata kormány.

Hétfő délután negyed 5-kor a Bundestag, a német parlament alsóháza, álló ovációval ünnepelte Friedrich Merz, a CDU vezetőjének kancellárrá választását, miután a szavazás megismételt fordulóját sikeresen lebonyolították. A 620 képviselőből 618-an adták le szavazatukat, és a konzervatív politikusra 325-en szavaztak igennel, míg 289-en nemmel voksoltak, 3 szavazat érvénytelennek bizonyult, és 1 képviselő tartózkodott. Az esemény jelentős pillanatot jelentett a német politikai életben.

A várhatóan negyed 7-kor történő eskütétele utáni napon Merz azonnal Párizsba, majd Varsóba utazik.

Az első körben olyasmi történt, ami még nem fordult elő a háború utáni Németország történetében: egy választási győzelem után, hosszú hetek koalíciós egyeztetései, majd egy nappal a koalíciós szerződés megkötése után a Bundestag nem szavazta meg a kancellárjelöltet a posztra.

A parlament alsóházában a szükséges 316 szavazat helyett Merz az első fordulóban mindössze 310 támogató voksot szerzett, míg 307 képviselő ellene szavazott, 3-an pedig tartózkodtak. A CDU/CSU és az SPD koalíciós partnerek összesen 328 mandátummal bírnak a Parlamentben, így világosan látszik, hogy a "disszidensek" miatt először saját soraikban kellett rendet tenniük.

A blamázs után hamarosan megkezdődött az egymásra mutogatás, és a frakciók közötti, valamint a frakciók közötti tárgyalások is elindultak. A CDU tagjai az SPD-re irányították haragjukat, mivel ott sejtették az "elhajlókat". Az SPD képviselői azonban határozottan elutasították ezeket a "spekulációkat", és akadt olyan, aki azt sejtette, hogy a CDU és a CSU soraiban találhatóak a disszidensek, akik célja az SPD lejáratása volt.

Tény, hogy mindkét pártban vannak képviselők, akik sokallják a másik partnernek tett engedményeket (túlzott migrációs szigor a szocdemeknél, gazdaságpolitika és eladósodás a konzervatívoknál).

A tanácskozásra visszavonult frakciók több lehetőséget mérlegeltek, de a mai délutáni második forduló sokáig a legkevésbé valószínűnek tűnt. A beszélgetések során szóba kerültek szerdai, illetve főként pénteki szavazási időpontok is. Végül az uniópártok, az SPD, a Zöldek és a radikális baloldali Linke közötti egyeztetések eredményeként a mai második forduló mellett döntöttek.

Ahhoz, hogy a frakciók elindíthassák ezt az újabb kezdeményezést, szükség volt a 630 képviselő kétharmadának támogatására. Ehhez azonban a CDU-nak le kellett mondania a 2018-ban a Linkével közösen hozott politikai döntésekre vonatkozó tilalmáról (amely az AfD-vel szemben is érvényben van). A Linke politikai képviselői ironikusan megjegyezték, hogy a CDU szinte udvarolt nekik, hogy elnyerje a szükséges jóváhagyást a döntéshez.

A második fordulós napirend - végül egyhangú - elfogadása előtt a konzervatív és a szocdem képviselők is a Németország előtt álló kihívásokról, a törvényhozók felelősségéről beszéltek, arról, hogy az országnak stabil kormányzásra van szüksége.

Az AfD képviselője, Bernd Baumann, valószínűleg sok más parlamenti kollégája nevében is szót emelt, amikor kijelentette, hogy Merz a szavazás első körében történelmi mértékű vereséget szenvedett el, mivel még saját frakciójának tagjai sem támogatták. Ennek ellenére a jobboldali populisták nem kívánták megakadályozni a következő fordulót.