Mélyszegénységből emelkedett ki az RTL sztárja: "Terápiás segítséget kértem, hogy elfogadjam a bennem élő cigánytelepi kisfiút"

Lajos már gyerekkorában azt érezte, hogy többre hivatott, mint amennyit a mélyszegény közegben a sors tartogatott számára. Az élet őt igazolta, hiszen elismerésre méltó tévés karriert futott be, emellett saját vállalkozást működtet. Most pedig a legfőbb célja, hogy a történetével utat mutasson a hasonló helyzetben lévő fiataloknak.

Lajos egy apró somogyi falucskában, Ötvöskónyi cigánytelepének szívében töltötte gyermekkora szép éveit.

Szegény környezetből indultam, egy nélkülözésekkel küzdő családban nőttem fel, és a környezetemben is gyakran hallottam a "nincs", a "nem jut", a "neked ez nem jár" kifejezéseket. Ez az állandó hiányérzet mély nyomot hagyott bennem, folyamatos feszültséget és frusztrációt szült. Így nőnek fel a szegény gyerekek, és nem meglepő, hogy mindez hozzájárulhat a függőségek kialakulásához is. Pedig a legtöbben valami többre vágynak az életben. Szerencsére az általános iskolás tanítónőm észrevette, hogy van érzékem a versekhez, ami új irányt adott az életemnek.

Rendszeres résztvevője voltam az iskolai ünnepségeknek, ahol mindig szavaltam, és különböző területi, valamint országos versmondóversenyeken értem el szép eredményeket. Ezek az élmények rengeteg pozitív visszajelzést és elismerést hoztak számomra, ami igencsak ritkának számít azok között, akik szegényebb körülmények között élnek.

Később a kaposvári Toldi Gimnázium drámapedagógiai szakára jártam. Nagyon jó tanáraim voltak, akik a balhés dolgaim ellenére is szerettek, elfogadtak. Kamaszkoromban az igényeim és a -vágyaim jobban felerősödtek, és pénz hiányában sok olyasmit követtem el, amikre ma már nem vagyok büszke."

Egy különleges történet, ami magával ragadhat: Pusztai Rozi, aki Magyarország nyugdíjából él Spanyolország napfényes tájain. "Otthon nem tudnék ennyiből megélni" – mondja, és ezzel rávilágít arra, hogy sokan milyen nehézségekkel küzdenek a hazai nyugdíjak mellett. Érdekes, hogy míg egy másik országban új életet kezdhet, addig otthon a megélhetés gondjaival kellene szembenéznie.

Lajos tizenhét éves korában csatlakozott az RTL televízióhoz gyakornokként, ami számára hatalmas lehetőséget nyújtott a szakmai fejlődésre és a médiavilág felfedezésére.

A kollégák rendkívüli nyitottsággal fogadtak, én pedig mindent elkövettem, hogy megérdemeljem a bizalmukat - osztotta meg. - Az állandó megfelelési kényszerem miatt folyamatosan igyekeztem bizonyítani, hogy helyem van közöttük. A kisebbségi komplexusom a mélyszegénységem és a cigányságom következménye. Minden szegény emberben ott rejlik ez az érzés.

Lassan ugyan, de amikor rájöttem arra, hogy a "kitörés" alapja a tanulás, akkor fejest ugrottam a fejlődésbe.

Hihetetlen mennyiségű energiát fektettem a munkámba. Részt vettem magazinműsorok, hírműsorok, valamint show- és reality-műsorok létrehozásában, miközben sikeresen megszereztem a diplomámat is. Közel két évtizeden át dolgoztam ügynökségeknél, melyek a vállalati kommunikáció, marketing és PR területén tevékenykedtek. Miután 18 izgalmas év után búcsút intettem a televíziózás világának, új kihívások után kutattam. Teljesítettem egy három hónapos intenzív nyelvtanfolyamot, majd a podcastek fejlesztésére és gyártására összpontosítottam.

Ez is érdekelhet: Látássérültként nevel 2 gyermeket Nelli és Gábor: "A fiaink alkalmazkodtak ahhoz, hogy nem látunk"

Lajos hosszú időn keresztül birkózott azzal az érzéssel, hogy szeretné megosztani tapasztalatait a mélyszegénységben élőkkel. Évek teltek el, mire végre megtalálta a bátorságot, hogy lépjen. 2021 őszén elindította YouTube-csatornáját, amely a „Kiút a cigánytelepről” nevet viseli. Ezzel a kezdeményezéssel nemcsak a saját történetét kívánta elmesélni, hanem inspirációt is adni azoknak a fiataloknak, akik hasonló nehézségekkel küzdenek.

"Tudtam, hogy csak úgy lehetek hiteles, ha a videóimban őszintén beszélek az életemről, a megéléseimről, a küzdelmeimről, kudarcaimról - magyarázza. - Ezután a közösségi oldalaimon keresztül egyre több helyre hívtak, hogy meséljek magamról a nehéz sorsú diákoknak. Sokáig gondolkodtam azon, vajon van-e létjogosultságom másoknak előadást tartani, de végül arra jutottam, hogy talán segíthetek ezzel. Azóta is rengeteg megkeresést kapok, mostanában a legtöbbet a Tik-Tokon.

A Kiút a cigánytelepről elnevezésű programom keretében tematikus előadásokat tartok iskolákban, cigánytelepeken, önkormányzatoknál szerte az országban.

Beszélgetésünk középpontjában a szegénység, a függőségek, a pénzügyi tudatosság, valamint a nyelvtudás és az olvasottság jelentősége áll. Ezek a témák nem csupán társadalmi kihívások, hanem kulcsfontosságú tényezők is, amelyek hozzájárulnak egyéni és közösségi fejlődésünkhöz.

Lajos eközben arra törekedett, hogy az önismereti fejlődésre a lehető legnagyobb figyelmet szentelje.

Mély meggyőződésemmé vált, hogy anélkül, hogy felfedezném a tanulás világát, nem tudnám megváltoztatni a sorsomat vagy az életutamat. Számomra ez jelentette a kiutat. Hosszú évekig jártam terápiára, hogy megértsem, mit is jelent szegénynek születni, és hogyan tudok megbékélni a bennem élő cigánytelepi kisfiúval. Ahogy a világunk folyamatosan átalakul, úgy én is folyamatosan fejlődöm, ezért még ma is keresem a szakemberek segítségét.

Mostanra egyre többen fordítanak rám figyelmet, ami egyre nagyobb felelősséggel jár. Ma már büszkén tekintek arra a férfira, aki a tükörből néz vissza rám, és elhiszem, hogy van értékem, valamint képes vagyok támogatni másokat, ahol szükség van rá.

Amikor a fiataloknak szóló előadások sikerélményeiről kérdezem, Lajos mosolyogva válaszol. "Szeretem azt hinni, hogy ha nem is életeket változtatok meg, de segítek olyan útra lépni, amiből még bármi lehet, ami esélyt adhat másoknak, hogy ők is megtalálják a saját kiútjukat. Közel teszem a kezem az övékéhez, az már az ő döntésük, hogy bele akarnak-e kapaszkodni, vagy sem. Elviszem nekik a történetemet, elmesélem nekik, mi az a négy alapvető pont, amelyek mentén nekem sikerült változtatni. Ami nem azt jelenti, hogy nekik is sikerülni fog, de ha nem próbálják meg, akkor esélyük sincs. Azt szoktam mondani: