Merre tart idén a világ sorsa? Az ukrán harcmezőktől a szíriai tájakig, Trumptól Magyar Péterig...

2025 ígéretesen mozgalmas évnek tűnik a globális politikai színtéren. Az orosz-ukrán konfliktus sorsa kétséges: eszkalálódhat, de akár stagnálhat is, ami új helyzeteket teremthet. Az arab világban jelentős átrendeződések várhatóak, míg a posztszovjet térségben kiderül, kik maradnak Moszkva szövetségesei. Itthon pedig izgalmas kérdés, hogy a Magyar Péter által vezetett Tisza Párt képes lesz-e megőrizni kezdeti lendületét. Szent-Iványi István külpolitikai szakértővel mélyrehatóan elemeztük a legfontosabb kihívásokat és lehetőségeket, hogy megértsük, mi vár ránk a következő évben.

Majdnem három éve tart az orosz‒ukrán konfliktus. Mekkora esélyt lát arra, hogy idén a béketárgyalások felé mozduljanak az események?

Nem hiszek abban, hogy itt rövid távon békét kötnek. A háború fegyveres része lezárulhat tűzszünettel vagy befagyott konfliktussal, mert mindkét félen láthatóak a fáradság jelei. Ma már Zelenszkij is hajlandó tárgyalni, és bár Oroszország erősködik, a gazdasága nagyon nagy bajban van, mert kimerítette a háború. Sok fog múlni azon is, milyen elképzelésekkel áll elő az új amerikai elnök, megvonja-e Ukrajnától a fegyveres támogatást, vagy ellenkezőleg, Oroszországgal szemben lép fel keményebben. Tárgyalások biztosan lesznek, de az eredmény a legjobb esetben is csak a konfliktus befagyasztása lehet, mert a két fél álláspontja roppant messze áll egymástól. Az oroszok még mindig a négy, általuk részben megszállt megye egészét, Ukrajna teljes leszerelését követelik, valamint azt, hogy Ukrajna zárja ki a NATO-tagságot. Ez Ukrajna számára elfogadhatatlan, és érthető, hogy a területi integritását is szeretné visszaszerezni, bár ez utóbbinak jelen állás szerint kicsi az esélye.

Ha sikerül a konfliktust felfüggeszteni, meddig tarthat ez a "hibernált" állapot?

Bármeddig, de bármikor ki is újulhat. Észak-Ciprusban például évtizedek óta tart, de maga a 2022-ben kitört orosz‒ukrán háború is egy 2014-es, a Krím-félsziget megszállása óta tartó befagyott konfliktus kirobbanása. Megjósolhatatlan, hogy egy befagyasztott konfliktus állapota meddig tartható fenn, valószínűleg addig, ameddig valamelyik fél nem érzi ismét úgy, hogy erővel is el tudja érni, amit akar.

A tanulságok levonása szempontjából kulcsfontosságú, hogy melyik fél képes a tűzszünetet úgy interpretálni, hogy elérje az erkölcsi győzelem státuszát. Kinek van ehhez nagyobb esélye?

Az orosz fél valószínűleg azon lesz, hogy megerősítse azt a narratívát, miszerint a megszerzett területek már az ő birtokukban vannak. Ez komoly presztízsveszteséget jelentene a Nyugat számára, hiszen azt sugallná, hogy manapság erőszakkal is lehet területeket szerezni, és hogy a világ ezt tulajdonképpen elfogadja. Jelenleg is látható, hogy Törökország Szíria felé terjeszkedik, míg Kína Tajvant fenyegeti; mindez felboríthatja a globális egyensúlyt és anarchikus helyzetet idézhet elő. A világ biztonságára nézve tehát kulcsfontosságú, hogy milyen narratíva kerül a középpontba. Az alapvető kérdés az, hogy sikerül-e úgy bemutatni a konfliktus lecsillapítását, hogy ne legyenek győztesek és vesztesek, vagy pedig Ukrajna erkölcsi győztesként jelenik meg, hiszen megállította az erősebb szomszédját, aki két hét alatt akarta lerohanni. Ez a Dávid és Góliát harca, ahol Dávid megvédte területének nyolcvan százalékát és szuverenitását, ugyanakkor súlyos áldozatokkal is szembesült. Ha viszont nem születik béke, az Oroszország ellen bevezetett szankciók sem fognak enyhülni, ami az orosz gazdaság számára sem jelentene megnyugtató kilátásokat. Jelenleg az orosz költségvetés harminc százaléka hadi kiadásokra megy el, míg a NATO-tagállamokban arról vitáznak, hogy elérjék a két százalékos védelmi költségvetést. Ez a pénz hiányzik az orosz gazdaságból, és ez a helyzet most kezd a felszínre törni.

Oroszország nemcsak katonákkal támad, hanem összeesküvés-elméletekkel és téves információk terjesztésével is. Az év vége egyik legnagyobb híre volt, hogy a román alkotmánybíróság érvénytelenítette az elnökválasztás első fordulóját, mert mint utóbb kiderült, titokban orosz hátterű szereplők segítették Georgescut, a győztes jelöltet. Ez első hallásra jó hír, de vajon aggodalomra is okot ad?

A választások Oroszország általi manipulációja már régóta nem számít újdonságnak, hiszen a világ számos országában tapasztalható ez a jelenség. A 2016-os brexit óta egyértelművé vált, hogy Oroszország különféle módszerekkel próbálja befolyásolni a demokratikus folyamatokat: hol szélsőséges csoportokat támogat, hol pedig a közösségi médiában folytat dezinformációs kampányokat. Ami újdonság, az a beavatkozás mértéke, amely soha nem látott módon alakíthatja a választási eredményeket. A román alkotmánybíróság döntése figyelemre méltó lépés, de a végeredmény szempontjából még kérdéses, hogy melyik politikai tábort fogja jobban mozgósítani. A magyarokban jogos aggodalom merül fel, hiszen Orbán Viktor kijelentette, hogy a román választások „kísérleti laboratóriumot” jelentenek, és ezért kiemelt figyelmet kell fordítani rájuk. Felmerül a félelem, hogy a hatalom a jövőben azt a stratégiát követi, miszerint ha a választási eredmények nem kedvezőek számára, akkor megkérdőjelezheti a választásokat Magyarországon is, azzal az indokkal, hogy a Nyugat beavatkozott. A Szuverenitásvédelmi Hivatal pedig máris összegyűjthet elegendő, megkérdőjelezhető bizonyítékot, noha eddig inkább komikus, az 1950-es éveket idéző jelentések kerültek napvilágra. Mindez elegendő lehet arra, hogy a közvéleményben azt az illúziót keltsék, miszerint súlyos beavatkozások zajlottak.

Mivel magyarázza, hogy a romániai magyarok közül is nagyon sokan szavaztak a szélsőjobboldali eszmékkel és Ceauşescu-nosztalgiával kampányoló Georgescura?

A magyarországi propaganda hatása különösen erőteljesen érződik a romániai magyar közösség körében. Számos romániai magyar véleményformáló kifejtette, hogy Georgescu Ukrajna politikájában, valamint egyéb témákban Orbán Viktorhoz hasonló nézeteket vall. A politikai kapcsolatai is árulkodók: többször találkozott Alekszander Dugin orosz szélsőjobboldali politikussal, és meglepő módon feleslegesnek tartja a romániai NATO-támaszpontot, miközben a magyar kormány eddig nem jelezte aggodalmát ezzel kapcsolatban. Az RMDSZ is hosszú ideig hallgatott, ám a választások első fordulós eredményei után, amikor a második helyezett, Elena Lasconi, az Európa-párti jelölt váratlanul jól szerepelt, felhívta támogatóit, hogy álljanak mögé. Az elkövetkező időszakban rendkívül fontos szerepet játszik majd, hogy a romániai elnökválasztás miként alakul, és melyik politikai oldal tud jobban összeállni a jövőbeli európai folyamatok szempontjából.

Megállapítható, hogy a következő évben a globális politikai tájat a tények helyett egyre inkább az orosz dezinformáció és a közösségi médián keresztül terjesztett tartalmak fogják alakítani.

Ez, sajnos, több mint valószínű. Aggodalommal figyelem, mekkora teret nyert ez az irányzat Szlovákiában, hogy az összeesküvés-elméletek terjesztői már egyenesen a kormányban vannak. Ugyanez lesz a jelek szerint érvényes az új amerikai kormányra, félő, hogy a világ politikai folyamatait nagyban fogják alakítani az összeesküvés-elméletek követői. Egyelőre a demokratikus erők nem találták meg a hatékony ellenszerét a hibrid hadviselésnek és a dezinformációs, álhíreken alapuló kampányoknak.

A szíriai hatalomváltás az egész Közel-Keleten átrendezi a viszonyokat. Az, hogy Irán elveszíti az egyik legnagyobb támogatóját, utat nyithat Izraelnek ahhoz, hogy meg tudjon egyezni a szunnita államokkal, elsősorban Szaúd-Arábiával?

Az esélyek most kedvezőbbé váltak. A siker kulcsa a gázai háború lezárása lenne, mivel katonai szempontból már nem sok lehetőség maradt a térségben. Izrael teljes mértékben a hatalma alá vonta Gázát, és bár lehet, hogy a Hamasz aktivistái még rejtőzködnek, a tény, hogy az izraeli hadműveletek jelentős károkat okoztak nekik. A katonai akciók leállítása elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy megkezdődhessen egyfajta közeledés Izrael és a szunnita államok között.

Lát esélyt arra, hogy Szíriában helyreáll a normalitás?

Bár a múltban nehéz időszakokat élt meg a szíriai lázadók vezető ereje, a Hajad Tahrir as-Sám, ma már reményteli jeleket mutat a jövőre nézve. Nyolc-tíz évvel ezelőtt a szervezet a terrorszervezetek sorát gyarapította, együttműködve az Al-Kaidával. Azonban most úgy tűnik, hogy a törökökkel való kapcsolatok erősödnek, és Abu Mohammed Al-Dzsoláni vezető kijelentette, hogy a korábbi tévedéseik csupán ifjonti botlások voltak, hiszen sok minden megváltozott azóta. Többször is tapasztaltuk, hogy a diktátorok bukásának öröme korai volt: gondoljunk csak Kadhafira Líbiában vagy Szaddam Husszeinra Irakban, ahol a rendszerváltást követően káosz, összeomlás és polgárháború következett. Most azonban reméljük, hogy Szíria esetében más forgatókönyv valósul meg, és a következő lépés egy konszolidációs folyamat lesz. Jelenleg a lehetőségek és a kockázatok egyaránt magasak. Dzsoláni ambíciói között szerepel a kalifátus létrehozása, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy elhatárolódik a korábbi terrorszervezetektől. Csak idő kérdése, hogy merre tereli a sors a szervezetet. Érdekes geopolitikai szempont is, hogy Oroszország egyedüli földközi-tengeri katonai és légi támaszpontja Szíriában található. Ha ezt a támaszpontot felszámolják, Oroszország komoly kihívásokkal nézhet szembe a térségben.