A magyar szarvasmarha-tenyésztés jövője számos izgalmas lehetőséget rejt magában. Az innováció és a fenntarthatóság kulcsszerepet játszik a jövőbeni fejlődésben. A modern tenyésztési technikák, mint a genetikai kiválasztás és a precíziós mezőgazdaság alka

Az utóbbi évtizedekben a magyar szarvasmarha-tenyésztés alapvető átalakuláson ment keresztül, amelyben a holstein-fríz fajta kiemelkedő szerepet játszott. Az Agrárszektor munkatársai interjút készítettek Wagenhoffer Zsomborral, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatójával, aki emellett az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztési Intézetének címzetes egyetemi tanára is. A beszélgetés során Zsombor rávilágított arra, hogy mely szarvasmarhafajták élveznek prioritást a magyar gazdák körében, és hogyan változott meg a tenyésztési megközelítés az elmúlt évtizedekben.

A tejágazatban a holstein-fríz fajtának megkérdőjelezhetetlen a dominanciája, míg a húsiparban elsősorban a francia és brit fajták, mint a limousin, a charolais és az angus képviselik a főszerepet. Mindazonáltal a hagyományos magyar fajták, például a magyartarka és a magyar szürkemarha, továbbra is fontos szereplői az iparágnak. Az interjú során világossá vált, hogy a termelési szempontok mellett a fenntarthatóság, az innováció és az állatjólét egyre nagyobb figyelmet kap a szakmában.

A mai magyar szarvasmarha-állomány felépítése körülbelül ötven évre nyúlik vissza. 1972-ben a kormány határozata értelmében szükségessé vált a tej- és hústermelés elkülönítése, ami alapvető átalakulásokat indított el az ágazatban. Eddig a kettős hasznosítású magyartarka volt a legelterjedtebb fajtája a hazai állományoknak, de az egyhasznú fajták – mint a tej- és húsmarhák – termelési teljesítményei kedvezőbb eredményeket mutattak. Ennek következtében a magyartarka állomány jelentős része átkeresztelésre került, ami új irányokat nyitott meg a szarvasmarha-tenyésztésben.

Jelenleg Magyarországon 11 tenyésztőegyesület működik, amelyek összesen 18 különböző szarvasmarhafajtát gondoznak. A tejtermelés világában a holstein-fríz fajta uralja a teret, míg a húsra tenyésztett marhák között a limousin, a magyartarka, a charolais és az angus fajták a legkedveltebbek. A magyar szürkemarhát főként génmegőrzési célokkal tenyésztik, és állományának száma az elmúlt 25 év során jelentős mértékben megnövekedett.

A holstein-fríz szarvasmarha tenyésztése Magyarországon figyelemre méltó sikereket ért el az évek során. Az 1970-es évektől kezdődően a hazai szakemberek tudatos szelekcióval és genetikai fejlesztésekkel támogatták a fajta folyamatos fejlődését. Az elmúlt két évtizedben a tejtermelési mutatók jelentős javuláson mentek keresztül, amit részben a 2017-ben bevezetett Hungenom programnak köszönhetünk. Ez a program a genomvizsgálatokra alapozva segíti elő a tenyészértékek pontosabb becslését, hozzájárulva ezzel a korszerűbb tenyésztési gyakorlatokhoz.

A magyar holstein-fríz állomány genetikai fejlesztése rendkívüli mértékben előrehaladt, ami olyan figyelemre méltó eredményeket hozott, hogy más országok, például Kazahsztán, is a magyar modell mintájára kívánják javítani saját tejtermelési folyamataikat. A tejtermelés terén elért előrelépések nem csupán tapasztalati úton, hanem konkrét számokkal is alátámaszthatók: míg 2001-ben egy átlagos holstein-fríz tehén körülbelül 7380 kg tejet hozott létre, 3,73%-os zsírtartalommal és 3,26%-os fehérjetartalommal, addig 2023-ra ez a mennyiség már 10 850 kg-ra nőtt, miközben a zsír- és fehérjetartalom is enyhe emelkedést mutatott.

Az utóbbi évek során a tejtermelés prioritásai jelentős változásokon mentek keresztül. Míg korábban a tejhozam maximális növelése volt a fő fókusz, napjainkban egyre inkább a fenntarthatóság és az állatok jólétének biztosítása kerül a középpontba. Jelenleg a tejtermelő tehenek hasznos élettartama viszonylag rövid: átlagosan csupán 2,2 laktációs ciklust képesek megélni. Ezzel szemben más országokban ez az érték 2,3 és 2,7 ciklus között mozog, ami azt jelzi, hogy van lehetőség a fejlődésre. A célkitűzés az, hogy ezt az átlagot 2,5-2,6 ciklusra emeljék, ami nemcsak a tehenek hosszabb élettartamát, hanem a gazdaságok jövedelmezőségének javulását is eredményezheti.

A magyar szürkemarha története rendkívül gazdag és jelentős, hiszen évszázadokon keresztül alapvető szerepet játszott az ország gazdaságában, különösen az export szempontjából. Az 1960-as években azonban a központi irányítás intézkedései következtében majdnem eltűnt a színről. Ekkor léptek színre elhivatott tenyésztők, mint Bodó Imre, akik fáradhatatlan munkájukkal sikeresen megóvták ezt a különleges fajtát. Napjainkban a magyar szürkemarha újjászületése figyelhető meg, hiszen 2003-ban a Nemzeti Kincs, 2015-ben pedig Hungarikum címeket is kiérdemelte. Az állam elkötelezetten támogatja a fajta megőrzését, különös figyelmet fordítva a génmegőrzésre, amely biztosítja, hogy ez a nemes örökség tovább élhessen a jövő generációi számára.

A mai szarvasmarha-tenyésztés világában a globalizáció hatása egyre inkább érezhető. Ahelyett, hogy helyi tájfajták alakultak volna ki, a tenyésztési technikák egységesülése és a technológiai innovációk révén a legkiválóbb genetikai állományok már globális szinten hozzáférhetők. Ez a tendencia megváltoztatja a hagyományos tenyésztési gyakorlatokat, és új kihívások elé állítja a tenyésztőket.

A takarmányozás terén figyelemre méltó átalakulások zajlanak. A klímaváltozás hatására a silókukorica szerepe egyre inkább háttérbe szorul, mivel a fokozódó hőstressz és a csapadékhiány jelentősen gátolja e növény fejlődését. Ennek következményeként a tejtermelők új, alternatív takarmányozási stratégiák után kutatnak, hogy fenntartsák állataik megfelelő táplálékellátottságát.