Mit fogunk enni a világvége után? | National Geographic A világvége utáni táplálkozás izgalmas és kihívásokkal teli témakör, amely sokakat foglalkoztat. Amikor a civilizáció megszokott keretei megszűnnek, hogyan alkalmazkodik az emberi táplálkozás? Milye

Ha valamilyen természeti vagy emberi katasztrófa miatt a globális élelmiszer-szállítás leállna, a legnehezebb helyzetben a városok volnának.

1941. szeptember 8-án kezdődött el a történelmi Leningrád, mai nevén Szentpétervár, tragikus blokádja, amely 1944. január 27-ig tartott. Ebben a hosszú és megpróbáltatásokkal teli időszakban a város elszigetelődött, és csupán csekély mértékű külső támogatást kapott a lakosság megsegítésére. A 872 napig húzódó ostrom alatt több mint egymillió ember veszett oda, többségük az éhség áldozataként hunyt el.

Különösen a blokád első telén a halál árnyéka nehezedett a felkészületlen városra. 1942 tavaszán a város parkjaiban, valamint a hadműveletek által érintett közeli földekre is megpróbálták ehető növényekkel beültetni a területeket, de ez sem bizonyult elegendőnek. Bár kétségkívül sok életet megmentett, a helyzet továbbra is válságos maradt. Ha ma hasonló események zajlanának, a helyzet még tragikusabb lenne egy elszigetelt város lakói számára.

A városok lakói számára egyre több helyen létesítenek olyan közösségi kerteket, ahol a helyben termelt zöldségek egy részét maguk is megtermelhetik. Nyilvánvaló azonban, hogy a nagyvárosokban a rendelkezésre álló terület korlátozott, így nem lehet a teljes lakosság élelmiszerigényét kielégíteni. Egy frissen megjelent kutatás a PLOS One folyóiratban, két új-zélandi szakember munkája, arra fókuszál, hogy egy város és annak közvetlen környezete milyen mértékben tud hozzájárulni az élelmiszer-ellátáshoz, és milyen lehetőségek rejlenek ebben.

Amit napjainkban sokan csupán szabadidős tevékenységként vagy hobbiként élveznek, az egy jövőbeli katasztrófa következtében kényszerré is alakulhat. A színes petúniák helyett a tápláló paradicsomok fognak virítani, míg a gyönyörű dáliák helyét a szívós krumpligumók foglalják el a földben. Az addig csak kedvtelésből űzött kertészkedés sürgető szükséggé válhat, ahol a természetes, vegyszermentes megoldások jelentik a túlélés kulcsát.

A kutatók számításai szerint a mérsékelt égövben egy közepes nagyságú városon belüli, optimálisan szervezett kertészkedéssel a lakosság táplálékigényének ötödét lehet fedezni. A város közvetlen közelében lévő földeken azonban megtermelhető a többi élelem, valamint a mezőgazdasági gépek üzemanyagául szolgáló bioüzemanyag.

A kutatók egy 92 ezer lakosú, mérsékelt égövi, óceáni klímájú várost - Palmerston North - vettek a kutatásukban alapul. E város évi középhőmérséklete 12 Celsius-fok (hazánké 10), és 1000 milliméternyi csapadékot kap egy évben (itthon ez 600-700 milliméter, már ha épp nincs súlyos aszály). Európai példával hasonló a klímája, mint Írország déli részének, vagy épp Délnyugat-Angliának, a kontinensen pedig például Bretagne-nak.

A kutatók becslései alapján a város körüli 1140 hektáros (vagyis 11,4 négyzetkilométeres) terület elegendő lenne ahhoz, hogy az összes lakos számára biztosítsa az élelmiszert. Ehhez a mezőgazdasági tevékenységhez szükséges üzemanyagot további 1,1 négyzetkilométernyi repceföld biztosíthatná. Ezek a számadatok egy "átlagos" világvégére vonatkoznak; azonban, ha egy atomháború következtében nukleáris tél lépne fel, akkor a helyzet drámaian megváltozna. A hideg időjárás miatt várhatóan jelentősen csökkenne a terméshozam, így sokkal nagyobb területre lenne szükség a megélhetés biztosításához.

Ehhez búza, sárgarépa, krumpli, cukorrépa és spenót jöhetne. Ez utóbbi kettő atomtél esetében ideális termény volna, ezt a karórépa követi, majd a cikória (salátaként), a hidegtől függően eltérő arányokban.

Az egyes városokban a beépítettségtől, a telkek jellegéből adódóan jelentős eltérések is lehetnek. Egy laza szerkezetű, sok zöldfelülettel rendelkező városban jobb a helyzet, míg egy sűrűn beépítettben rosszabb, ez esetben a város körüli területekből többre van szükség.

A világ városai között csupán néhány olyan található, amely a városi kertművelést komolyan figyelembe veszi a fejlesztési terveiben. Pedig ennek megvalósítása nem igényel nagy erőfeszítést: csupán annyira van szükség, hogy előre felmérjük és megtervezzük a lehetőségeinket, különösen egy váratlan katasztrófa esetére, ami bármikor bekövetkezhet. Ehhez elengedhetetlen, hogy rendelkezésünkre álljanak vésztartalék műtrágyák, valamint a megfelelő szaktudás is. Felkészülés nélkül sajnos nem sok esélyünk marad a sikerre.