Az Igazi felfedezése valóban nem egyszerű feladat, de messze nem lehetetlen! Íme a kulcs a sikerhez!
Lényeges, hogy az ember először harmóniába kerüljön önmagával, mielőtt mások felé osztaná meg szeretetét. Az önismeret és az önértékelés alapvető ahhoz, hogy valódi és mély kapcsolatok alakulhassanak ki másokkal.
Azt gondoltuk, hogy az online ismerkedés forradalmasítani fogja a kapcsolatok világát, lehetőséget adva arra, hogy biztonságos keretek között ismerkedjünk, és jobban megértsük, kivel érdemes közelebbi kapcsolatot kialakítani, és kit érdemes messzire elkerülni. Az igazság azonban az, hogy a partnerkeresés folyamatát rendkívül bonyolulttá tette. Az emberek jobbra-balra húzogatják egymást, mintha egy egyszerű játék lenne, és egyetlen fotó alapján, azonnal, megfellebbezhetetlen döntéseket hoznak a másikról. Ha pedig a válasz nem érkezik meg néhány percen belül, sokan idegesen feladják, vagy akár fenyegetőzéssel próbálnak nyomást gyakorolni. Ijesztő, nemde?
Ki hibáztatná a párkeresőket, hogy az ígéretesnek tűnő jelöltet szinte azonnal piedesztálra emelik, és onnantól kezdve nem is akarnak mellőle elmozdulni? Ilyen kényes helyzetben egy bizonytalanabb, érzékenyebb lélek hajlamos lehet elnyomni a saját szükségleteit, hogy ne "terhelje" az újonnan megismert partnerét, vagy hogy el ne riassza őt. De – ahogy a citymagazine.si joggal felveti – meddig érdemes mindent megadni anélkül, hogy cserébe bármit is kapnánk? És mi történik, ha végül mégsem az igazi mellett kötünk ki?
Próbálkozhatunk jobban, adhatunk többet, csendben maradhatunk, de azt nem tudjuk megváltoztatni, hogy a másik mit akar. Ha meg kell győzni magunkat arról, hogy szeret, akkor az a szerelem nem is létezett. Nem dolgunk, hogy valaki mássá váljunk, hogy "megérdemeljünk" valamit, aminek természetesnek kellene lennie.
A szeretet csendes erő, amely nem teremt feszültséget. Nincs szüksége arra, hogy bizonyítsa létét. Minden egyes beszélgetés után harmóniát hagy maga után, nem űrt. Szilárd és békés, nem ragaszkodik, nem követel magának. A hite megkérdőjelezhetetlen.
Van úgy, hogy jól indult, de hamar kiderül, két totál különböző, máshol és máshová tartó ember került össze. Hogy nem a legjobbat, hanem a legrosszabbat hozzák ki egymásból. Hogy az egyik mindenképpen ragaszkodik a kapcsolathoz, de csak úgy, ha a másik tetőtől-talpig megváltozik.
Néha a legnagyobb fájdalom abban rejlik, hogy nincsenek válaszok arra, miért omlik össze az, amiben annyira bíztunk. Nem a rossz időzítés, nem a túláradó vagy éppen ellenkezőleg, a hiányzó érzelmek tehetnek róla; nem számít, mennyire próbáljuk jobban csinálni. Vannak szívek, amelyek nem készek arra, hogy komoly kapcsolatot építsenek. Ez a felismerés fájdalmasan egyszerű, mégis rendkívül őszinte.
Előfordul, hogy egyesek nem képesek fogadni a szeretetet, amit adunk, nem értik meg vagy nem tudják értékelni a másik érzéseit. Ez azonban nem az a személy hibája, aki mer nyitni! Néha még az sem, aki nem tud reagálni: lehet, hogy egyszerűen nem azon a fejlődési szinten áll, ahol a másik. Amikor beleszeretünk valakibe, aki nem viszonozza az érzéseinket, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valamit elrontottunk. De nem így van! Csak olyan emberre irányítottuk az érzelmeinket, aki nem tudta, hogyan bánjon velük. A legnehezebb, de egyben a legjobban felszabadító dolog is, ha beismerjük, hogy ennyit tudtunk adni; eleget vártunk, és most elérkezett az idő, hogy továbblépjünk.
Amit érzünk, azt soha senki nem veheti el tőlünk. Aki őszintén érez irántunk, nem fog manipulálni, félreállítani, mint egy próbababát. Nem kell neki megmagyarázni, miért érezzük azt, amit: csak elfogadja, hogy ilyenek vagyunk, viták, kifogások nélkül.
Létezik egy olyan különleges szeretet, amely mentes minden kételytől, és nem igényel felesleges erőfeszítéseket, mint egy varázslatos mesében. Ebben a kapcsolatban mindkét fél jelen van, és a szerelem mély, gyengéd, valamint megingathatatlan. A megérkezés jele az, hogy nem kell üldöznünk egymást, találgatnunk vagy manipulálnunk. Csak annyira van szükség, hogy szeretetteljesen legyünk egymás mellett. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatban legyünk saját magunkkal, és nyitott szívvel fogadjuk az érzelmeket.
