Nem minden győztesből válik sikeres vezető.
A sportvilág rajongói gyakran abban a hitben ringatják magukat, hogy aki a pályán világsztár, az az üzleti világban is automatikusan nyerő ember lesz. Pedig a történelem tele van ellenpéldákkal, és a szlovák futball ikonja, Marek Hamšík legutóbbi ügye ezt most kíméletlenül bizonyítja. A Napoli egykori legendás kapitánya Besztercebányán alapított akadémiát, amelyet évekig saját zsebből finanszírozott. Első látásra hősi tettnek tűnt: egy világsztár hazatér, hogy a tehetségeket gondozza, visszaadjon valamit a közösségnek, és hosszú távon a hazai futballt erősítse. A valóság azonban másként alakult.
Tavasszal Hamšík nyíltan elismerte, hogy az RSC Hamšík Academy súlyos pénzügyi gondokkal küzd. A klub játékosainak késett a fizetése, a működéshez szükséges forrásokat már nem tudta egyedül előteremteni. A vezetés sokáig a háttérben próbált megoldásokat keresni, de a bizonytalan kommunikáció és a hiányzó gazdasági stratégia végül oda vezetett, hogy az akadémiát be kellett olvasztani a helyi Dukla szervezetébe. A több mint háromszáz utánpótláskorú gyerek egy része átkerült a Duklához, mások a Jupie csapatában folytatták, vagy elvesztették megszokott sportközegüket. Egy közösségi projekt, amely a szlovák futball jövőjét hivatott építeni, így vált rövid idő alatt gazdasági kudarccá.
Ami igazán sokkoló ebben a történetben, az a jogi következmények vihara. Marek Hamšík ügyvédje egy felszólítást juttatott el a Jupie klubhoz, amelyben azt követeli, hogy semmisítsék meg azokat a mezeket, amelyeket a szülők saját költségükön vásároltak, csupán azért, mert azokon még az akadémia logója díszelgett. A szlovák közvélemény joggal reagált felháborodással: a gyerekek nem felelősek a helyzetért, a szülők pedig kifizették a felszerelést, mégis egykori idoljuk perrel fenyegeti őket. Ez a lépés nem csupán anyagi szempontból problémás, hanem morálisan is megkérdőjelezhető, és világosan rámutat arra, hogy mennyire eltérő készségekre van szükség egy akadémia vezetéséhez, mint ami a Serie A vagy a válogatott szintjén való teljesítményhez elengedhetetlen. Míg az utóbbi területen Hamšík kétségkívül kiválóan szerepelt, az előbbi feladatokhoz láthatóan nincs elegendő tapasztalata.
A sportóriások gazdasági vagy vezetői pályafutásának kudarcai nem ritkák. Gondoljunk csak Boris Beckerre, akinek a teniszpályán elért csúcsteljesítményei nem tudták megmenteni őt a csődeljárásoktól, vagy Diego Maradonára, akinek zűrzavaros edzői és klubelnöki időszakai sok kérdést vetnek fel. Andriy Shevchenko politikai ambíciói is arra figyelmeztetnek, hogy a sportolói dicsőség önmagában nem elegendő a sikeres üzleti élethez. A sportolók számára kialakult reflexek – mint a gyors, ösztönös döntéshozatal és az egyéni teljesítményre való fókuszálás – gyakran nem illeszkednek a vállalatirányítás követelményeihez, ahol a tervezés, a csapatmunka, a pénzügyi tudatosság és a jogi precizitás elengedhetetlenek. Ráadásul a közönség szeretete és a sztárstátusz egyfajta önbizalmat adhat, ami megnehezíti a szakmai tanácsok elfogadását, és növeli a kockázatot, hogy nem megfelelő partnereket választanak, hiszen a nyilvánosság szeme mindent felnagyít.
A Hamšík-ügy figyelmeztető jelzés a sportgazdaság számára. Rávilágít arra, hogy a profi sportolóknak tudatosan kell felkészülniük a karrierjük végére, különösen, ha az üzleti világ felé szeretnének elmozdulni. Az akadémiák, klubok és sportvállalkozások vezetése nem csupán egy hobbitevékenység, hanem komoly menedzsment feladat, ahol a pénzügyi átláthatóság, a kockázatok kezelése és a hatékony kommunikáció éppolyan lényeges, mint a pályán a gólok szerzése vagy a pontos passzok végrehajtása. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az könnyen tönkreteheti saját hírnevét, miközben a közvetlen környezete – több száz gyermek és család – is szenved a következményekből.
Miközben Marek Hamšík akadémiájának ügyei körül egyre inkább felerősödnek a botrányok, a szlovák labdarúgó-válogatott szakmai stábjában egészen más színben tűnik fel. A Francesco Calzona irányítása alatt dolgozó asszisztensként a nemzeti csapat teljesítménye alapján úgy tűnik, hogy Hamšík szerepe rendkívül eredményes. A selejtezők során a szlovák válogatott szervezett és fegyelmezett játéka azt jelzi, hogy a korábbi évek ingadozó teljesítménye után most elérhető közelségbe került a világbajnoki részvétel. Hamšík jelenléte nem csupán a kispad presztízsét növeli; a pályán szerzett tapasztalata és a nemzetközi futball világában szerzett tudása nyilvánvalóan hozzájárul a csapat felkészüléséhez és sikeréhez.
A játékosok és a szövetségi kapitány többször is hangsúlyozták, hogy Hamšík rendkívüli érzékkel bír a modern futball taktikai árnyalataival kapcsolatban. Képes az átélt mérkőzésélményeket praktikus tanácsokká alakítani, amelyek segítik társait a fejlődésben. Az edzéseken finom mozdulatokkal és helyezkedési javaslatokkal támogatja a középpályásokat, miközben kiválóan tudja közvetíteni a mérkőzés közbeni ritmusváltások fontosságát. Nem elhanyagolható az sem, hogy a játékosok mély tisztelettel tekintenek rá: a Napoli és a Serie A-ban szerzett évtizedes tapasztalata megkérdőjelezhetetlen, így szavai komoly súllyal bírnak az öltöző falai között.
A válogatott színeiben elért teljesítmények némileg árnyalják Hamšík személyéről kialakult képet. Bebizonyította, hogy futballtudása és motiváló képessége felbecsülhetetlen, amennyiben a megfelelő szerepkörbe kerül. Ez a kettősség remekül illusztrálja, hogy a sportpályafutás befejezése után a siker nem csupán a hírnév kérdése, hanem a feladatok és a személyes kompetenciák összhangja is. Ez a megállapítás pedig nem csupán rá vonatkozik.
Megjelent a Magyar7 2025/39. számában.
