Egy sötét, földalatti sürgősségi osztályon, Ukrajna szívében, orvosok és nővérek harcolnak az életért és a reményért. A falakat hideg beton borítja, a levegő sűrű és feszültséggel teli. Minden pillanatban újabb sebesültek érkeznek, akik háború szörnyűsége
A sebesült katonákat közvetlenül a harctérről szállítják el, ahol minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy felkészítsék őket a további kezelésre.
„Folyamatosan az élet és a halál határvonalán egyensúlyozunk” – mesélik a 5. orvosi brigád tagjai, akik egy föld alatti stabilizációs ponton tevékenykednek a háború sújtotta Ukrajnában. A csapat összetétele különleges: aneszteziológus, terapeuta, traumatológus és sebész – mindannyian a háború kitörése előtt civil orvosként végezték hivatásukat.
Egy-egy betegre átlagosan húsz perc jut. Ennyi idő alatt lehet megmenteni egy életet, hogy aztán a katonát kórházba lehessen vinni.
"Az összes szükséges eszköz a rendelkezésünkre áll egy újraélesztéshez – tényleg minden, amire csak szükség lehet. Minden fontos gyógyszer itt van, és van egy különleges monitorunk, amely folyamatosan figyeli a pulzust, a vérnyomást és a vér oxigénszintjét. Ráadásul lélegeztetőgépet is tudunk használni" – részletezte Pavel Stepanov, az egyik sebész.
"Mindenféle tragédiával találkoztunk már itt, a legkülönbözőbb sebesülésektől, mint például a szemsérülések, amelyeket ágak vagy szilánkok okoztak, egészen a leszakadt végtagokig. Az ide érkező emberek között sokan vannak, akiknek már alig van életkedvük, és sajnos értük már nem tudunk sokat tenni. Csak végignézzük, ahogy lassan elhagyják ezt a világot. Máskor viszont olyan is előfordul, hogy egy páciens szíve megáll, de mi újraélesztjük, vérátömlesztést kap, és megpróbáljuk megállítani a vérzését. Gyakran megesik, hogy ha csak fél órával később érkezett volna hozzánk, már nem tudnánk megmenteni az életét."
"A megszokott, nyugodt kórházi hétköznapokkal ellentétben itt valóban egy zűrzavaros helyzet bontakozik ki. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy világosan meghatározzuk a feladatokat és a felelősségeket. Elsődlegesen a legsúlyosabb sebesültekre kell fókuszálnunk, de közben mindenkinek biztosítani kell a szükséges támogatást. Ez a megközelítés kulcsfontosságú, sokkal inkább, mint egy hagyományos sürgősségi osztály esetében" – hangsúlyozta Osmak, az egészségügyi dandár parancsnoka.
Ahogy az orvoscsapat tagjai mondták, majd a háború után fogják elsiratni a halottakat, most nincs idejük a gyászra.
