Vadadban ünnepélyes keretek között avatták fel Petőfi Sándor emléktábláját. Az eseményre sokan összegyűltek, hogy tisztelegjenek a költő életműve előtt, és megemlékezzenek a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról. Az emléktábla nemcsak a helyi közössé
Ismét megérdemelt helyet kapott a Petőfi-plakett (Fotó: Gligor Róbert László)
Múlt szombaton délelőtt ünnepélyes keretek között leleplezték azt az emléktáblát, amely már régóta díszítette a vadadi kultúrotthon falát. A felújítási munkálatok befejezése után most méltó helyre került, ezzel örömet okozva a helyi közösség számára. Évtizedek óta a vadadi művelődési otthon falán állt Petőfi Sándor gipszből készült emlékplakettje, amelyet a felújítás előtt eltávolítottak. A helyiek azonban megőrizték az értékes emlékjelet, és az épület tavalyi átadása után idén végre visszakerült a falra, így újra méltó módon emlékezhetnek a költőre.
Az emléktábla restaurálásának feladatát Kiss Levente marosvásárhelyi szobrászművész vállalta, míg a költő aláírásának fémtáblára való átírását a nyárádszentmártoni Kilyén Attila végezte el. Múlt szombaton, a csíkfalvi önkormányzat és a vadadi közösség ünnepélyes keretek között leplezte le az emlékjelet, amelyhez az anyaországi és felvidéki testvértelepülések – Kakasd, Rábakecöl, Deáki – küldöttségei is csatlakoztak. Ez a rendezvény messze túlmutat azon, hogy a Petőfi-emlékplakett visszakerült az eredeti helyére; sokkal inkább azt hirdeti, hogy a költészet, a szavak és a hazaszeretet olyan örökségek, amelyek időtállóbbak lehetnek, mint a kő vagy a fém. Petőfi Sándor neve nem csupán egy verseskötet szimbóluma, hanem a szabadságért és igazságért vívott harc élő lelkiismerete, amely összeköti a határokon átívelő közösségünket. Ez a plakett egy emlékeztető és iránytű is egyben, hiszen Petőfi öröksége arra tanít, hogy "rabok tovább nem leszünk!" – sem gondolatainkban, sem nyelvünkben, sem identitásunkban. Varga Ervin polgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy legyünk büszkék Petőfi szellemi örökségére, és soha ne feledkezzünk meg az általa megfogalmazott igazságról: "Az idő igaz, / S eldönti, ami nem az."
A leleplezett emléktáblát és névtáblát Csüdör Imre, a jobbágyfalvi római katolikus plébános szentelte meg, ezt követően Kiss Sándor Lóránd unitárius lelkész kérte Isten áldását az eseményre és a faluközösségre. Kiemelte, hogy fontos feladatunk, hogy őrizzük meg és adjuk tovább ezt az áldott örökséget, valamint hogy ápoljuk magyarságunkat, drága anyanyelvünket és népünket. A lelkész arra is felhívta a figyelmet, hogy a mai világban nem szükséges fegyverhez nyúlni, de a szabadságunkért és gyermekeink jövőjéért nap mint nap harcolnunk kell.
A közösség képviseletében Szakács Endre a plakett felújításának és a fémtábla készítésének történetébe nyújtott betekintést. Ez az épület egykor a kultúra, a gazdakör és a kereskedelem szívverése volt – Vadad büszkesége, ahol generációk tanulták meg a zenét, a munkát, ahol táncok zajlottak, és tragikus események is történtek. Itt indultak el a helyiek a templom felé, de néhányan a börtön kapuján is átléptek. A költő arcképét ábrázoló gipszplakett 1870 körül került az épület bejárata fölé, azóta számtalan alkalommal takarta el a méz- vagy sárréteg, hiszen sokszor nem volt biztonságos, hogy szem előtt maradjon. A hétvégi esemény új kezdetet, új reménysugarat hozhat a település életébe, hiszen a jövő generációinak is van jövője – fogalmazott a beszélő. Megemlítette, hogy a falu búcsús ünnepén, szeptember végén újra szeretnének ünnepelni, hiszen Kiss Levente szobrászművész felajánlotta a falunak az István pap szobrát, amelyet a katolikus templomocskájukban szeretnének elhelyezni. Emlékeztetett arra is, hogy a falunak számos költője és festője van, de sajnos nincs annyi kő, amennyi emlékművet még érdemes lenne emelni.
Az ünnepi rendezvény keretében a vadadi kisiskolások lenyűgöző műsort adtak elő, Ács Ilona tanítónő irányításával. A gyerekek szívhez szóló Petőfi-dalokkal és népdalokkal varázsolták el a megjelent közönséget. Ezt követően a jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikar felemelő énekei hangzottak fel. A csíkfalvi és a vendég önkormányzatok, valamint a faluközösség, az énekkar és a marosvásárhelyi 9. királyi magyar honvéd huszárezred hagyományőrző csapata tiszteletük jeléül koszorúkat helyezett el az emlékjelnél, méltósággal adózva a múlt előtt.
A külföldi látogatók hangos elismeréssel adóztak a jeles eseménynek, míg Varga Ervin polgármester a következőket mondta: "A ti jelenlétetek megerősít minket abban a meggyőződésben, hogy a magyar nyelv és a magyar szellem valóban nem ismer határokat."
