Rost Andrea és Ókovács Szilveszter közötti nézeteltérés ismét felszínre került - számolt be róla a Librarius.hu.

Az elmúlt évek egyik visszatérő feszültsége a Magyar Állami Operaház és Rost Andrea viszonya, amely úgy tűnik, az idő múlásával sem enyhült. A kiváló operaénekesnő 2025. február 12-én Kadarkai Endrének adott interjújában újra szóvá tette, hogy már régóta nem léphetett fel a budapesti klasszikus zenei élet kiemelkedő helyszínein, többek között a Müpában, a Zeneakadémián és az Operaház színpadán. Bár február 7-én az Eiffel Műhelyházban koncertet adott, ezt nem tekinti teljes értékű fellépési lehetőségnek.

"Nem lát engem a közönség se a Müpában, se a Zeneakadémián, se az Operában... most az "Eiffelben" lesz egy koncertem, dehát az... bocsánat, de hát az nem az Operaház színpada. És nem zenekarral, hanem zongorával... Ennél többet érdemlek... de hát elvállaltam, hogy valahol lásson a pesti közönség" - mondta az interjúban.

A kijelentés drámai ellentétben áll azzal, amit Rost néhány nappal ezelőtt, február 8-án posztolt a közösségi médiában. Akkor még lelkesen osztotta meg érzéseit a koncert fogadtatásáról, megjegyezve: "Hihetetlenül megérintett az a melegség és szeretet, ami tegnap este körülvett az Eiffel Műhelyházban!"

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, határozottan kifejezte véleményét a művésznő nyilatkozatával kapcsolatban. Részletes válaszában idézeteket is felhasznált, amelyben hangsúlyozta, hogy az Eiffel Műhelyház nem csupán megfelelő, hanem méltó helyszín egy olyan kiemelkedő művész számára, mint Rost Andrea. A helyzetre adott reakciójában kiemelte, hogy a művészi értékek és a színpad iránti elkötelezettség nem csupán a fizikai helyszíntől függ, hanem a művészet lényegétől is.

"Nos, megpróbáltuk. Sajnálom, ha a helyszín nem felelt meg a várakozásoknak, ahol Anna Nyetrebko, Jonas Kaufmann, Juszif Ejvazov, Patricia Petibon, Simon Keenlyside, Erwin Schrott és a magyar énekesek, mint Komlósi Ildikó, Sümegi Eszter, Tokody Ilona, Miklósa Erika, Gulyás Dénes, Lukács Gyöngyi, Kálmándy Mihály, valamint még számos más kiváló hazai művész jól érezték magukat. A nézők tízezrei is ott voltak, és egy évvel korábban még Rost Andrea is fellépett" – fogalmazott Ókovács.

Az igazgató e szavakkal szeretett volna hangsúlyt fektetni arra, hogy az Eiffel Műhelyház számos kiemelkedő magyar és nemzetközi operaelőadónak biztosított már színpadot. Éppen ezért nehezen érti, miért tartja Rost Andrea a helyszínt méltatlannak.

Ókovács határozottan kifejezte véleményét az énekesnő hozzáállásáról, különösen a megjegyzése kapcsán, amelyben az Operaház jelenlegi vezetését "vergődő" állapotban említette. Az igazgató erre így reagált:

Kicsit sajnálom, hogy ezek a művészek nevében nem tudjuk méltón elvégezni az Eiffelben Rost Andrea saruszíját. A kollégák mindent megtettek, de mi csak "vergődünk", ahogy a Művésznő is fogalmazott. Mindenesetre én továbbra is büszkén "vergődöm" velük együtt.

A főigazgató hozzátette, hogy az Eiffel Műhelyház az Operaház tartalékbázisa és közönségnevelő intézménye is egyben, ezért aki ezt a helyszínt méltatlannak találja, az szerinte "jókora vakfoltot hordoz az intézményvezetési dimenzióban".

Zárásként szeretnék megosztani egy személyes emléket: "Emlékszem arra a különleges alkalomra, amikor Rost Andrea néhány évvel ezelőtt felhívott, hogy laudáljam az MMA székfoglalóján. Nagy örömmel vállaltam el a felkérést. És valóban, elnézést kérek a kérésemért is."

A nyilatkozatok alapján világosan kitűnik, hogy a Rost Andrea és az Operaház között fennálló feszültség továbbra is éles, sőt, a legutóbbi koncert inkább fokozta az ellentéteket. Az operaénekesnő úgy érzi, hogy nem találja meg a helyét a budapesti zenei élet palettáján, míg Ókovács Szilveszter, az Eiffel Műhelyház fontosságát hangsúlyozva, határozottan visszautasítja a megfogalmazott kritikákat.

A konfliktus kimenetele egyelőre kérdéses, ám a nyilvános szóváltások arra utalnak, hogy a felek közötti viszony egyhamar nem fog rendeződni. Az viszont biztos, hogy az ügy ráirányítja a figyelmet az Operaház és a magyar klasszikus zenei élet működésére, valamint arra a kérdésre, hogy milyen szerepet játszhatnak a művészi karrierekben az intézményvezetési döntések.