A "Schmidtmáriaság" kifejezés egyedi, és érdekes kontextust sugall. Talán egy olyan fogalom, amely a Schmidt és Mária nevek összefonódásából született, vagy egy különleges eseményre utal, amely valamilyen módon kapcsolódik e két névhez. A "Schmidtmárias

Pintér Béla legújabb drámáját, a Kabukit, a kormánypárti gondolkodók és politikusok sajátos interpretációval fogadták. Véleményük szerint a történetben a betyár Csúnya Miska egy dobozba zárja Schmidt Máriát, majd brutálisan megöli őt egy bottal. Érdekes módon azonban a konzervatív kánon képviselőit nem zavarja, hogy a szereplő valójában Schanda Veronika névre hallgat, és hogy az egész mű egyfajta rémálomszerű vízióként jelenik meg.

A jobboldali gondolkodók élethez való jogának megkérdőjelezése (Rétvári) egy merész állásfoglalás, és Lánczi Tamás is hasonló következtetésre jutott. Ő elvileg a szuverenitás védelméért felelős, ám ha holnap Menczer szerepét töltené be a politikai paródiák világában, valószínűleg senki sem venné észre a váltást. Próbáltunk valami igazán éles kritikát megfogalmazni, de nem sikerült elérnünk a kellő szintet. Majka, Fleck, Hadházy és Schmidt között egy szórakoztató ívet rajzolnak ki az események, amelynek során Majka a kormányfő levadászását imitálja, Fleck az államfői hatalmát fenyegeti, míg Hadházy esetében a ferences szerzetes lincselésének gondolata merül fel, csak mert harangozni merészel. A trend világos: a külföldről támogatott erők, mivel népszerűségük csökkent, már csak a fizikai erőszakra támaszkodhatnak. Még csak az hiányzik, hogy Csúnya Miska, az ukrán ügynök álnevével, azaz Magyar Péterként tűnjön fel a színen, de ez is elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Pintér Béla nem riad vissza attól, hogy nyíltan kifejezze véleményét, legyen szó bármiről vagy bárkiről. Most éppen a rendszer furcsaságait vette célba, vagy ahogy Karsai György fogalmazott, a schmidtmáriaságot boncolgatta. A párhuzamos valóság, amely egyre inkább eluralkodik, komoly feszültségeket generál, sőt, nem ritkán rémálomszerű víziókat szül. Fel is szólítjuk a hazafiakat, hogy ha az ellenzéki Orbánról éveken át, közpénzek milliárdjából harsogják (plakátok, konzultációk, Kossuth-péntekek keretében), hogy egykori tartótisztként a munkásőrség újjáélesztésén mesterkedik, akkor bizony a híveknek is joguk van felháborodni, és megnyilvánulni egy jövőbeli Kálomista-Rákay produkció keretein belül. De addig is, beszéljenek a kormányzás mindennapi gyakorlatairól. Sőt, akár próbálkozhatnának a végső függöny lehullásáig!