Az ISS űrhajósai sosem tapasztalták meg az elhanyagoltság érzését.

Az asztronauták naponta különleges edzésekkel erősítik meg testüket a súlytalanság kedvezőtlen következményeivel szemben, azonban sajnos nem képesek teljes mértékben elkerülni a káros hatásokat.

A kilenc hónapig tartó űrbeli tartózkodás után a NASA űrhajósai, Sunita Williams és Barry Wilmore, szívesen visszatérnének a Boeing Starliner űrkapszulájába, hogy újra feljussanak a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Ezt a megállapítást tették Houstonban, két héttel a hazatérésük után tartott sajtótájékoztatójukon. Ahogy azt már tudjuk, a NASA két űrhajósa nyolc napra tervezett küldetése végül közel kilenc hónapig tartott, köszönhetően a Boeing Starliner űrhajó műszaki problémáinak. "Jól érzem magam, mióta visszatértünk" – osztotta meg Williams a sajtónak. "Szinte minden nap futok, tegnap például már három mérföldet futottam, ami körülbelül 5 km-nek felel meg. Amikor visszatértünk a földre, az első dolog, amit ettem, egy sajtos szendvics volt, amellyel apám vegetáriánus életmódjára emlékeztem. Korábban már kétszer jártam a világűrben, így tudtam, mire számíthatok a hazatérésem után. Kellett néhány nap, amíg megszoktam a földi élet ritmusát, de nem aggódtam emiatt, minden úgy zajlott, ahogy azt korábban is tapasztaltam. Most már úgy érzem, teljesen felépültem."

"Folyamatosan újabb és újabb kisebb célokat tűztünk ki magunk elé, és ezek megvalósítására összpontosítottunk" - emelte ki Barry Wilmore. "Tudomásunkra jutott, hogy politikai vihar kerekedett az űrutazásunk körül, de mi nem hagytuk, hogy ez befolyásolja a munkánkat."

Határozottan elutasítjuk azt a megállapítást, amely szerint a Biden-adminisztráció felelőssége, hogy kilenc hónapot töltöttünk a világűrben. Ezt a véleményt akkor is visszautasítanánk, ha más politikai vezetőt tennének felelőssé. Az is téves, hogy minket egyszerűen csak fellőttek a világűrbe, majd magunkra hagytak.

Sajnálatos módon sok félreértés és valótlanság látott napvilágot az utazásunkkal kapcsolatban. Még mindig szomorúan tapasztaljuk, hogy egyesek politikai tőkét akarnak kovácsolni a mi egyszerű történetünkből, amelyben csupán annyi a rendkívüli, hogy nem akkor tértünk vissza, amikor eredetileg terveztük. Gondosan előkészített projektet valósítottunk meg, de mivel emberek irányítják a folyamatokat, bármikor előfordulhatnak váratlan bonyodalmak. A mi esetünkben egy sajnálatos technikai hiba lépett fel, de ez nem egyéni felelősség kérdése volt. Aki a világűrbe utazik, jól tudja, hogy bármilyen váratlan helyzet felmerülhet, ami felboríthatja a gondosan megtervezett programot. Erre mindenki fel van készítve, és nekünk sem volt ezzel gondunk. A NASA-val együttműködve vizsgáljuk a történteket, és kértek tőlünk egy részletes beszámolót arról, hogyan éltük meg ezt a helyzetet, valamint milyen javaslataink vannak hasonló szituációk megelőzésére és kezelésére – tette hozzá Wilmore.

Felmerül a kérdés, hogy a világűrben eltöltött hosszú idő milyen hatással van az űrhajósok egészségére, különösen a Földtől eltérő gravitációs környezet következtében. Az amerikai űrügynökség szakértői arra figyelmeztetnek, hogy az űrben való tartózkodás "jelentős élettani átalakulásokat" idézhet elő a szervezetben. Például megfigyelhető, hogy a gerincoszlop megnyúlik, az izom- és csontsűrűség drámai mértékben csökken, valamint az immunrendszer működésében zavarok léphetnek fel. Emellett a szívizom is gyengülhet, ami a Földön megfigyelhető természetes öregedési folyamatokkal állítható párhuzamba.

A SpaceX eddigi egyik legegyedibb küldetésére készül, négy magánűrhajóst indít sarki pályára

Mindezen változásokat teljes mértékben nem lehet kivédeni, de hatásukat jelentősen lehet csökkenteni. A NASA űrhajósai naponta két órát edzenek speciális futópadok és biciklik, valamint a földi gravitációs erőket utánzó ellenállási szalagok segítségével. "Ennek a módszernek a hatékonyságát igazolja, hogy az űrhajósaink szinte sosem szenvednek csonttöréses sérüléseket, de a röntgenfelvételeken az is látható sajnos, hogy az izmok sorvadását nem tudjuk megakadályozni, csak a mértékük csökkenthető" - jelentette ki a szakember.

Szintén komoly gondot okoznak az egyensúlyi problémák a világűrből visszatérők számára. A belső fül többé-kevésbé kikapcsol a súlytalanságban, így amikor újra érzékelik a gravitációt, az zavarba ejtő lehet számukra.. A belső fülön belül található ugyanis az a rendszer, ami az egyensúly érzékeléséért felelős. A súlytalanságban ez a rendszer összezavarodik, ezért az űrhajós nehezen tájékozódik. Ezt kell helyreállítani a visszatérés után.

A szervezet folyadékháztartásának megbomlása komoly kihívások elé állíthatja az embert. A súlytalanság állapotában a testnedvek eloszlása jelentősen megváltozik, ami számos egészségügyi problémát eredményezhet. Például a vizeletben megnövekedett kálciumtartalom vesekő kialakulásához vezethet. Ezen kívül, a testnedvek arányának felborulása miatt az agyra nehezedő nyomás is fokozódik, ami különösen veszélyes lehet azok számára, akik érzékenyek erre a jelenségre; náluk a látás minősége drasztikusan romolhat.

A világűr mélységeiben a kozmikus sugárzás intenzitása lényegesen magasabb, mint a Földön, ahol a mágneses tér hatékonyan tompítja ennek hatását. Az erősebb sugárzás jelentősen megnöveli a rák kialakulásának kockázatát, különösen azokra vonatkozóan, akik a Holdon vagy a Mars környékén végzik munkájukat.

A látása jelentősen javult.

Kivételes körülmények között a világűrben eltöltött idő egészségügyi előnyökkel is járhat. Jessica Meir, aki 2019 októberében az első nők egyikeként részt vett a Nemzetközi Űrállomáson végzett űrsétán, különleges tapasztalatokat osztott meg. Elmondása szerint, amikor a világűrben kezdett dolgozni, szemüveges volt, ám a visszaérkezése után annyira javult a látása, hogy nemcsak a szemüveget tudta elhagyni, hanem már kontaktlencsére sincs szüksége. Ez a jelenség felveti a kérdést, hogy milyen rejtélyes hatásokkal bírhat a súlytalanság az emberi testre.

Az elszigeteltség és a bezártság továbbá depresszióhoz és alvászavarokhoz vezethet. Az űrhajóban kevés a hely, nincs egy hely, ahova vissza lehet vonulni, az űrhajósoknak nincs privát szférájuk. Újraaktiválódhatnak a szervezetben lappangó vírusok is. Az immunrendszer zavarai olyan tényezők miatt is kialakulhatnak, mint hogy az űrállomás túl steril.

"Akárhány napot is töltött valaki a világűr végtelenjében, a leszállást követően mindenkinek részt kell vennie egy kötelező, 45 napos rehabilitációs programon. Ennek a folyamatnak a fő célja, hogy csökkentse az esetleges egészségügyi problémákat, és segítsen a földi élethez való visszarázódásban" – mondta Emmanuel Urquite, a floridai egyetem űrhajósok orvosi ellátására specializálódott szakértője.

Az ikerkísérlet egy izgalmas tudományos megközelítés, amelyben az ikrek genetikai és környezeti hatásainak összehasonlítása révén próbálják megérteni az emberi viselkedést és fejlődést. Az ilyen kísérletek során a kutatók gyakran vizsgálják az egypetéjű és kétepetéjű ikrek közötti különbségeket, hogy feltárják, mennyire befolyásolják a gének a személyiségünket, a hajlamainkat és a különböző betegségekre való fogékonyságunkat. Az ikerkísérletek nemcsak a genetika és a pszichológia határvonalain mozognak, hanem új perspektívákat is nyújtanak a családi dinamikáról és a környezeti tényezők szerepéről is az egyén fejlődésében. Ezek a kutatások segíthetnek abban, hogy jobban megértsük, mi tesz minket azzá, akik vagyunk.

A NASA egyedülálló ikerprogramjában azt vizsgálták, hogy milyen változásokat okozhat az emberben az űrrepülés veszélyeinek való kitettség. Scott Kelly csaknem egy évet töltött a Nemzetközi Űrállomáson, míg egypetéjű ikerpárja, a szintén asztronauta Mark Kelly a Földön teljesített szolgálatot. A legfontosabb eredményeket a Science publikálta. Egészségi állapotuk összehasonlítása során kiderült, a legnagyobb hatást a súlytalanság és a sugárzás jelenti, de azt egyelőre nem tudták a teljesen kideríteni, ezeknek pontosan milyen hatása van a testre és milyen hosszan maradnak fenn a változások.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy Scott génaktivitása eltért a Földön élő ikertestvéréhez viszonyítva. Kiemelkedően azok a gének mutattak változást, amelyek az immunrendszer működéséhez kapcsolódnak. Érdekes módon a gének szerkezete azonban érintetlen maradt. A vizsgált gének több mint 90%-ának aktivitása csupán hat hónapon belül visszatért a űrutazás előtti állapotába.

Scott szemgolyója jelentős átalakuláson ment keresztül: a retinájában egy ideg megvastagodott. Emellett a szellemi teljesítménye is csökkent bizonyos aspektusokban. Francine Garrett-Bakelman, a New York-i Weill Cornell Medicine kutatócsoportjának vezetője hangsúlyozta, hogy ezek a változások valószínűleg nem a űrben eltöltött idő következményei. A kutatás során kiderült, hogy az űrben az influenza elleni vakcina hatása nem különbözik a földi körülmények között tapasztaltaktól, és a bélflóra összetétele sem mutatott jelentős eltéréseket a Földön tapasztalható stresszes helyzetekhez képest.