Az ősi emlősök valószínűleg sötét szőrzetet viseltek, amely segíthetett nekik a túlélésben. A sötét bunda nemcsak a hőmérséklet szabályozásában játszhatott szerepet, hanem a ragadozók elkerülésében is, hiszen a sötétebb színek jobban beolvadhattak a körny
A dinoszauruszokkal egy időben élt apró emlősökről úgy tartják, az óriás ősgyíkok árnyékában éltek.
Az emlősök testét borító szőr nem csupán esztétikai funkcióval bír; számos fontos szerepet tölt be. Szabályozza a test hőmérsékletét, segíti a fajtársak azonosítását, támogatja a rejtőzködést, valamint a párválasztás során is kulcsszerepet játszik. Azonban eddig nem volt világos, hogy ez a mára rendkívül sokféle és színpompás szőrzet hogyan nyerte el jellegzetes árnyalatait.
A Pekingi Földtudományi Egyetem (CUGB) kutatója, Li Kuankuo professzor (angolos átírásban Quanguo Li) vezette csoport és nemzetközi együttműködő partnereik igazi áttörést értek el az őslénytan terén. Most először sikerült azt feltárni, hogy voltaképp milyen színük is volt azoknak az emlősöknek, amelyek még a dinoszauruszokkal egy korban éltek.
A kültakaró színét adó színtestecskék, melanoszómák alakja azonban arról árulkodik, miféle színe is lehetett az egykor élt élőlénynek - dinoszauruszok esetében erről már több esetben sikerült is megbizonyosodnunk, a tollaikban talált melanoszómák alapján. Ehhez arra volt szükség, hogy kivételesen részletgazdagon őrződjön meg e tollak szerkezete.
Sajnos az emlősök szőrének színét illetően nem voltunk túl szerencsések, hiszen eddig nem sikerült pontosan meghatároznunk a színeiket. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy csupán a közelmúltban bukkantak fel olyan ősmaradványok, amelyek lehetővé teszik a kutatást ezen a területen.
A kutatók legújabb munkájuk során két kínai lelőhelyről származó hat ősi emlős szőrlenyomatát tanulmányozták, amelyek a középső jura és a korai kréta időszakokban éltek. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok révén sikerült azonosítaniuk a melanoszómákat minden egyes mintában, ami lehetővé tette a részletes elemzésüket.
Az elemzések során 116 ma élő, különböző csoportokat képviselő emlős szőrének melanoszómáit hasonlították össze, lehetővé téve az egykori ősemlősök színének megbízható meghatározását. E felfedezéseket a szakértők a Science tudományos folyóiratban tették közzé.
Ez a megfigyelés tovább erősíti azt a korábbi nézetet, miszerint az emlősök ebben az időszakban még a dinoszauruszok árnyékában léteztek. A sötét szőrzet arra utal, hogy ezek az állatok alkalmazkodtak a sötét környezethez, és így igyekeztek elkerülni a halálos ragadozókat, amelyek a dinoszauruszok voltak. E szokásokban számos mai éjszakai emlős nyomaira bukkanhatunk.
A további kémiai elemzések alapján megállapítható, hogy az ősi színtestecskék jelentős mennyiségben tartalmaztak rezet, ami a sötétbarna és fekete melanoszómákra jellemző. Ezzel szemben a sárgás árnyalatokat adó cinket nem sikerült azonosítani bennük. A kutatások rámutattak, hogy a szőrszálak teljes hossza is e sötét tónusok hatására alakult ki, így az állatok egyszínű, foltoktól és csíkoktól mentes bundát viseltek.
A sötét szőrzet nem csupán a rejtőzködés mesteri eszköze volt az éjszakákban, hanem valószínűleg hozzájárult az állat testének hőmegőrzéséhez is, lehetővé téve, hogy a hűvösebb esték során több meleget nyeljen el. A korabeli emlősök sötét tónusai éles kontrasztot alkottak a velük egy időben élő dinoszauruszok és pteroszauruszok színes, mintás megjelenésével. Elképzelhető, hogy az emlősök csak a mezozoikum végén, a kréta időszak végén bekövetkezett tömeges kihalás után kezdtek el fokozatosan színpompássá és mintássá válni, ahogy életmódjuk egyre inkább nappali aktivitásra állt át.
Ne feledjük, hogy jelenleg mindössze hat ősi emlős színére derült fény. Elképzelhető, hogy a jövőben újabb ősmaradványokra bukkannak, amelyek más eredményekhez vezethetnek. Így nem zárható ki, hogy léteztek világos színű emlősök is, csupán eddig még nem sikerült felfedeznünk őket.
Bár az emlősök alapvetően a dinoszauruszok kihalása után formálták meg nappali életformájukat, valószínű, hogy már előtte is akadtak kivételek. Az átalakulás mélyebb megértéséhez azonban elengedhetetlen, hogy a kihalási esemény előtti időszakból is bővelkedjünk megfelelő minőségű ősmaradványokban.
