Szíria: a milliárdos gázüzlet titkai és következményei Szíria gazdasági és politikai táján a gázüzlet kiemelkedő szerepet játszik, amely nem csupán a helyi, hanem a nemzetközi szintű érdekeket is befolyásolja. A régió gazdag energiahordozókban, és a gáze

Azt javaslom, hogy egy rövid időre tegyük félre mindazt, amit a néha egymással is összecsapó "dzsihadista" csoportokról, mint a szíriai konfliktus szereplőiről olvastunk. Ennek oka részben az, hogy a dzsihád kifejezés a nem muszlimok, vagyis a káfirok elleni harcot jelenti, miközben Szíria lakosságának körülbelül 90 százaléka muszlim vallású.

A valóság megértéséhez közelebb kerülhetünk, ha felismerjük, hogy a különböző néven futó "seregek" valójában zsoldosok, akik mindig a támogatóik érdekeit szolgálják, legyenek akár azok barátai, akár ellenségei. Például egy friss hír szerint körülbelül száz francia zsoldos tartózkodik Szíria északnyugati részén. Közülük harmincan az Hajat Tahrir as-Sham (HTS) nevű formációban harcolnak, amelynek vezetője, Abu Mohammed al-Jolani, aki 42 éves, ma már nyíltan elhatárolódik az al-Kaidától, amelynek 2016-ban még tagja volt. Damaszkuszban tartott "győzelmi beszédéből" arra lehet következtetni, hogy szívesen vállalna politikai szerepet a jövőbeli demokratikus választások során. Ez a lépés rendkívül okos, hiszen ha a HTS a jövőben politikai szereplővé válik, senkit sem fog érdekelni a múltja, és a terrorista szervezetként elkövetett tetteik feledésbe merülhetnek. Tegnap arról is beszámoltak, hogy az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Keir Starmer, még nem hozott döntést a HTS bejegyzett terrorista szervezetek listájáról való levételéről. Nyilvánvaló, hogy a helyzet bonyolult, és a történetek, amiket mesélünk, gyakran attól függnek, hogy ki meséli őket. Az átalakulás lehetősége mindig ott lebeg, és a nézőpont kérdése mindent megváltoztathat.

Egyébiránt, hogyan finanszírozza zsoldosait a HTS? Nos, a működési területén adókat gyűjt magánszemélyektől és cégektől, emellett jelentős milliárdos támogatói vannak a Perzsa-öböl olajállamaiból. Továbbá, bevételeit csempészetből és zsarolásból is kiegészíti.

Ennyi tartozik még a felszínhez, legalábbis egyelőre. De valójában miért és miért éppen most döntötték meg Asszad rendszerét?

Ezt a kérdést már kilenc évvel ezelőtt (!) feszegette cikkében az ausztrál News.com.au. Akkor azt írták, hogy a szíriai polgárháború igazi oka, a nagyhatalmak harca, két milliárd dolláros gázvezetékért, illetve ezek nyomvonaláért.

A polgárháború előtt Katar és Irán két rivális gázvezeték-projektet javasolt, amelyek célja az volt, hogy Szírián keresztül biztosítsanak gázszállítmányokat Európába.

Katar, mint az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese a közel-keleti térségben, ambiciózus tervekkel állt elő egy csővezeték megépítésére, amely a Perzsa-öbölből indulva Szaúd-Arábián, Jordánián, Szírián és Törökországon keresztül vezetne egészen Európáig. A projekt célja az volt, hogy olcsóbb energiaellátást biztosítson a kontinens számára. Azonban Bashar al-Assad szíriai elnök elutasította a vezeték áthaladására vonatkozó engedélykérelmet. Sokan úgy vélik, hogy Oroszország erőteljes nyomást gyakorolt Assadra, hogy megakadályozza a projekt megvalósulását, ezzel védve saját gazdasági érdekeit a régióban.

Közben Irán, amely a Perzsa-öböl gázmezőjének kisebb részét birtokolja, úgy határozott, hogy előterjeszti saját alternatív javaslatát egy 10 milliárd dolláros csővezeték megépítésére, amely Irakon és Szírián át vezetne Európába, majd a Földközi-tenger alatt folytatódna. Ezek a tervek nyilvánvalóan Oroszország támogatását élvezték, valószínűleg azért, mert Oroszország nagyobb befolyást gyakorolhatott Iránra, amely, ellentétben Katarral, nem rendelkezik amerikai katonai bázissal.

Aszad 2012-ben aláírta az iráni tervet amelyet 2016-ban kellett volna befejezni, de végül (mit tesz Isten?...) az arab tavasz és a polgárháború miatt elhalasztották. A sikertelen gázvezeték-ajánlattevő Katar 2011 és 2013 között 3 milliárd dollárral támogatta az Asszad-ellenes lázadó csoportokat. Szaúd-Arábiát is azzal is vádolták, hogy finanszírozta a terrorista csoportokat míg Irán - a saját érdekeinek megfelelően - az Asszad rendszert támogatta pénzzel és fegyverekkel.

Nagyon érdekes, hogy Julian Assange, a Wikileaks alapítója a Deutsche Welle-nek adott interjújában elmondta, hogy Donald Trump és a CIA 2017 óta hadilábon állnak egymással, pontosan a Szíriával kapcsolatos politikájuk miatt.

Assange elmondta, hogy a CIA fő prioritása, és az ügynökség költségvetésének legnagyobb tétele Asszad megdöntése volt. Trump azonban úgy döntött, hogy az ISIS felszámolása ennél fontosabb és Oroszországgal, valamint az Asszad-kormánnyal együtt kezdte meg ezt a harcot. Ez a döntése akut konfliktust okozott és ezért a CIA ellenezte Trump újraválasztását. Most, hogy Trump már fél lábbal a Fehér Házban volt, a CIA sietett megdönteni Asszadot, attól tartva, hogy Trump továbbra is ellenáll ennek.

Jelenleg, Asszad hatalmának megdöntése után, Szíria új vezetői előtt áll a feladat, hogy eldöntsék, melyik gázvezeték kap utat a területükön. Oroszország, amelynek prioritása most az ukrajnai területek megszerezése, háttérbe szorította a szíriai érdekeltségeit. Így valószínűnek tűnik, hogy a katari gázvezeték projektje fog megvalósulni a két lehetőség közül.

Pont úgy, ahogyan azt a CIA egykoron megálmodta.