Szittyák - Szénási Sándor feljegyzései A Szittyák népe mindig is különleges helyet foglalt el a történelem lapjain. Szénási Sándor, a kutató és író, mélyreható jegyzeteket készített e különös kultúrával kapcsolatban, feltárva annak gyökereit és hagyomány
Az állam létfontosságú, ez kétségtelen. Ha nem a magyar államról beszélünk, akkor szóba jöhetnek más népek, például a szkíták, akik szintén a magyar történelem részét képezik. De említhetjük a dákokat is, hiszen a szittya közösség rendkívül sokszínű volt. Az igazság az, hogy a szkíták egyfajta globális gyűjtőfogalomnak számítottak, amely már i. e. 9. századtól kezdve dominálta Ukrajna és Dél-Oroszország területeit. Jeremiás próféta is megemlítette őket, amikor az éjszaka népének nevezte a szkítákat, jelezve ezzel a hatalmuk távoli hatásait Kánaán területén. A szkíták egészen a 3. századig nem találkoztak komoly riválissal, ekkor azonban a szarmaták, akik a testvéri népük voltak, egyre inkább háttérbe szorították őket.
A lényeg csupán annyi, hogy ennek az ezerkétszáz éves államalakulatnak a különféle népcsoportjai a mai értelemben véve is hatékony önkormányzatokkal bírtak. Emellett azonban a központi hatalom is jelen volt, és egy jól képzett bürokrácia működött a háttérben. Jelen esetben nem arról vitatkozunk, hogy ez a rendszer mennyire volt polgárbarát vagy éppen ellenkezőleg, inkább az a lényeg, hogy az egész struktúra működőképes volt.
A magyar állam jelenlegi állapotát sokan úgy érzékelik, mint egy elhagyott romot, amelyen a múlt nyomai már alig kivehetők, mintha sóval hintázták volna be az évek során. Az egyik, vád alá helyezett alapító szittya szavaival élve, a mai Magyarországot csupán egy korrupt vállalat működéséhez hasonlítja, ahol az alaptörvény csupán egy üres ígéret, a törvények pedig értelmetlen papírdarabok, amelyeket még az őket létrehozó hatóságok is alig vesznek komolyan. A kormányzat működése is illúziónak tűnik; valójában a háttérben egy cégvezető, egy ügyvezető, üzletemberek és részvényesek manipulálják a dolgokat, miközben sokan bérmunkásként robotolnak, hogy megélhetésükért cserébe az elit zsebébe tömjék a profitot.
A szittyák szerint egy 90 éves férfi kerül majd a kormányzói székbe, míg a királyság intézménye vissza nem áll. A joghatóságuk léte csupán illúzió, amihez való alkalmazkodás nemcsak értelmetlen, hanem egyenesen időpazarlás is.
Meg kell mondanom, valami hasonló gyanú már akkor ébredt bennem, amikor kiderült, hogy O.V. nem az államapparátussal, amelyben nem bízott, hanem közeli ügyvédi irodákkal íratta a törvénytervezeteket, amivel ugyebár rögtön előállt a mélyállam kísértete. A cég. Láttam a rosszul fizetett tisztviselők elvándorlását, csatlósok kinevezését szakmai posztokra az iskolákban, a minisztériumokban, és az egészségügyben, és láttam az állam teljes beomlását a covid idején. Szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy az elmúlt tizenöt évben nem kormányzás, hanem hatalomgyakorlás folyt, amit a propagandagyár által összebütykölt Patyomkin-állam képével fedtek el.
Emögött azonban az egyszemélyi hatalom torz, és életképtelen feudális függőségi rendszere virult, egy idő után nem is olyan nagyon láthatatlanul, hosszú távon azonban életképtelenül, mert a valóság kihívásaira nem tudott szakmai tudással, autonóm kreativitással, rugalmasan válaszolni. Egy döglődő létre született struktúra erre alkalmatlan. Nem mondom, hogy rögtön halálra is van szánva, inkább élőhalottnak mondanám, egy ideig képes az életjelek látszatát kelteni.
Most, hogy az új állam megalapító nagyjai lelepleződtek, úgy tűnik, a szittya álom is szertefoszlott.
Még holdkórosoknak is alkalmatlanok vagyunk.
