Kezdődik a forróság: a tapasztalt muskátligondozó, Kati néni megosztotta titkait arról, miként tartsuk életben a növényeket a nyári hőségben.
A következő napokban elérkezik a tűző nap és a perzselő hőség, ami nem éppen kedvez a muskátliknak. Kati néni azonban nem hagyja magát, és máris előrukkolt egy szuper megoldással!
A muskátli már régóta a magyar ablakpárkányok, erkélyek és vidéki kertek ékessége. Nyáron szinte minden utcában felfedezhetünk néhány házat, ahol a balkonládák élénk színű muskátlikkal díszlenek, varázsolva ezzel különleges hangulatot a környékre. E virágok nem csupán szépségükkel vonzanak, hanem a hagyomány és a nosztalgia érzését is magukban hordozzák, hiszen generációk óta hódítanak a hazai tájakon.
A muskátli nem őshonos növény Magyarországon, sőt Európában sem. A muskátli ősei Dél-Afrikából származnak, különösen a Fokföld térségéből. A 17. században, a gyarmatosítás és a kereskedelmi hajózás fellendülésével jutottak el először Hollandiába, majd Anglián keresztül elterjedtek az európai kontinensen.
Nevük - "Pelargonium" - a görög pelargos, vagyis gólya szóból ered. Ez a növény termésének hosszúkás, csőrös formájára utal, amely a gólyacsőrre emlékeztet. A magyar elnevezés - muskátli - valójában némi félreértés eredménye: eredetileg a valódi muskátfűre (Geranium) használták, majd a dísznövényként terjedő Pelargoniumokra is kiterjesztették.
A muskátli varázsa a virágainak lenyűgöző sokszínűségében és formavilágában rejlik. Különféle fajtái között találhatunk egyszerű és telt virágú változatokat, amelyek egyszínűek vagy éppen ellenkezőleg, mintásak. A különlegességek kedvelői számára illatos levelű verziók is elérhetőek. A klasszikus piros mellett a rózsaszín, fehér, lila és kétszínű muskátlik is színesítik a kertünk palettáját, így mindenki megtalálhatja a saját ízlésének megfelelő darabot.
