A nevelés során a módszerek sokfélesége gyakran felmerülő kérdéseket vet fel, így például: Jogos-e a fizikai büntetés alkalmazása, mint egy-egy pofon? A társadalmi normák és a nevelési elvek folyamatosan változnak, és ma már egyre inkább elterjedt az a né

Évszázadok során természetesnek vették, hogy a szülők és más felnőttek fizikai büntetést alkalmazzanak a gyerekek nevelésében. Azonban a pedagógiai és pszichológiai tudományok fejlődése révén ma már tisztában vagyunk azzal, hogy a testi fenyítés milyen súlyos következményekkel járhat a gyermekek lelki és fizikai egészségére. E témáról beszélgettünk Király Gabriella klinikai gyermek szakpszichológussal, aki részletesen kifejtette a testi fenyítés ártalmait és a pozitív nevelési alternatívákat.

„Én is átéreztem, mégis tisztességes felnőtté váltam.” „Nincs neki semmi baja, legalább tanul a tapasztalatából.” „Ha a kedves szavak nem hatnak rá, talán ez majd eljut hozzá.” Ezek az olyan mondatok, amelyek gyakran elhangzanak a mindennapokban, és sokan ezzel próbálnak magyarázatot adni a gyermekek testi fenyítésére – ami azonban téves megközelítés. A mai pedagógiai és pszichológiai irányzatok már egyértelműen azt vallják, hogy a gyermeknevelés során nem alkalmazhatóak fizikai büntetések, ezt pedig a jogszabályok is megerősítik – emelte ki Király Gabriella, klinikai gyermek szakpszichológus, a Tolna Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat vezetője. Ő egy történeti áttekintéssel is gazdagította a beszélgetést, bemutatva, hogyan változott meg a társadalom hozzáállása ebben a kérdésben.

Sokáig a gyereknevelés elfogadott eszköze volt a testi fenyítés

Az ókorban bevett gyakorlat volt, hogy bottal fegyelmezzék a gyerekeket, a középkorban pedig már vallási elméleti érvekkel is igyekeztek mindezt igazolni, gyakran bibliai szövegek szó szerinti értelmezésére hivatkozva. A XVI-XVIII. században továbbra is tartotta magát a gyerekek testi fenyítése, ugyanakkor megjelentek az első kritikus hangok is ezzel kapcsolatban. A XIX. században már nagyobb számban járhattak a gyerekek iskolába, ahol hosszú ideig a fegyelmezési eszköztár része volt a nádpálca vagy a vonalzóval adott körmös. Ahogy bővültek a pedagógiai és a pszichológiai ismeretek, úgy kérdőjelezték meg egyre többen ennek helyességét, a XIX. században már korlátozásokat is bevezettek a testi fenyítéssel kapcsolatban. De a XX. század második felében - főleg a volt szocialista államokban - még erősen tartotta magát az a vélekedés, miszerint a gyereknevelésben helye van a nevelő célzatú pofonnak. A "makarenkói pofon" kifejezés a máig él a köznyelvben.

Svédország volt az első, ahol tiltást vezettek be

A pszichológia úttörői, Freud, de főként Piaget azonban elutasították, hogy a gyermeknevelés helyes módja lenne a verés alkalmazása. A pedagógia és a pszichológia fejlődésével pedig idővel a gyermekjog térnyerése is megtörtént. A világon elsőként 1979-ben Svédországban tiltották be a gyermekek testi fenyítését. Jelenleg hatvannyolc országban van teljes, az otthonra és az intézményekre is kiterjedő tiltás a gyerekek fizikai büntetését illetően.