Zsaroló talárosok: a hatalom és manipuláció árnyékában. Ezek az emberek, akik jogi tudásukkal és szakmai tapasztalatukkal visszaélve, másokat zsarolnak, kihasználva a jogi rendszert és a félelmet. A talár mögé bújva, sokszor a legnagyobb igazságkeresők ma

A jogi világ kulisszái mögött megbúvó bírák és ügyészek csoportja hangosan tiltakozik, amikor a kormány megszorító intézkedései révén a kiváltságaik csorbát szenvednek. Míg mi, hétköznapi emberek, kénytelenek vagyunk azonnal megélni a drágulás első hullámát, számukra a változások nem váratlanok, hiszen ők maguk diktálják a törvényalkotás menetét. Évtizedeken át próbálkoztak a pimaszul magas különnyugdíjak és a korai nyugdíjazás legalizálásával, ám az alkotmánybíróság rendre elutasította az erre vonatkozó javaslatokat – nem meglepő módon, hiszen a saját érdekeik védelme mindig is prioritás volt számukra. Az általuk hirdetett erkölcsi normák és a társadalmi felelősségvállalás elvárásaik nem mindig tükröződnek a valóságban. A jogszolgáltatás urai, akiknek kezében a hatalom összpontosul, fittyet hánynak a nemzetközi kötelezettségeinkre, miközben az ország jelentős uniós forrásokat veszít, ha nem képes a pénzügyeit rendbe tenni. Fontos lenne megérteni, hogyan jutottunk ide – a politikai önérdekek összefonódása és a cinkosság révén. Így fordulhat elő, hogy egy bíró vagy ügyész 48 évesen, alig 25 évnyi szolgálat után nyugdíjba vonulhat, havi 20-25 ezer lejes juttatással. A kormánykoalíció tervei között szerepel a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése és a minimális szolgálati idő 35 évre való kiterjesztése. Ezt a lépést a taláros testület nem tudja elfogadni, hiszen úgy érzik, hogy ez igazságtalanság. A hivatásuk valóban nagy felelősséggel jár, hiszen élet és halál kérdései fölött döntenek, de a múltbeli emberi jogi bírósági ítéletek és az elhúzódó perek egyértelműen mutatják, hogy nem mindig a helyes döntéseket hozzák. A jogi rendszer kedvezményezettjei sok esetben a törvényhozásban ülő politikai képviselők, akiknek ügyei gyakran elkerülik a szigorúbb jogi következményeket. A közelmúlt botrányai, mint például a lemondásra kényszerült kormányfőhelyettes ügye, rávilágítanak arra, hogy a korrupció és a kéz kezet mos elv mifelénk nem csupán pletyka. Az emberek közötti kiváltságvásárlás, a különleges bánásmód követelése és a csúszópénz adás-vétele szerves része a mindennapoknak. A jogszolgáltatás urai ragaszkodnak ehhez a rendszerhez, akár politikai válságot is okozva, mivel számukra a következmények nem érzékelhetőek.