Fedezd fel a Magvető augusztusi újdonságait! Színes és izgalmas könyvújdonságok várnak, amelyek garantáltan magukkal ragadnak. Merülj el a friss irodalmi élmények tengerében és találj rá a következő kedvencedre!


Giovanni Giacomo Casanova: Szökés az Ólombörtönből

**Felfedezőút Velencében** Velence, a csatornák városa, mindig is varázslatos hely volt, ahol a történelem és a művészet találkozik. A gondolák lágy ringatózása és a régi épületek mesélő falai között sétálva az ember könnyen elveszhet az időben. A város labirintusai tele vannak rejtett kincsekkel; egy-egy kávézó teraszán ülve az illatos eszpresszó mellett felfedezhetjük a helyi élet sodrását. A Szent Márk tér lenyűgöző látványt nyújt, ahol a Szent Márk-bazilika aranyozott mozaikjai ragyognak a napfényben. A Dózse-palota impozáns homlokzata előtt állva az ember szinte hallja a múlt zajaiban a hatalom és a művészet összefonódó történeteit. A csatornák mentén sétálva a víz tükrében megcsillanó fények szinte táncra perdítik a gondolatokat. Az apró boltok, ahol kézzel készült üvegárukat és mesterműveket árulnak, a helyi kultúra egyedi ízét tükrözik. Érdemes elidőzni a kicsiny hídokon, ahol a város romantikus oldala bontakozik ki: a naplemente fényei csodálatos árnyékokat vetnek a vízre. A velencei éjszaka varázsa sem elhanyagolható. A csillagok alatt, egy gondolán ringatózva, a város titkai suttognak a fülünkbe. Minden utca, minden kanyar új meglepetéseket tartogat. Velence nem csupán egy úti cél; ez egy élmény, amely a szívünkben örökre megmarad.

Átírva: Zsámboki Zoltán átkonvertálta.

Casanova életének talán leghíresebb kalandja, emlékiratainak egyik csúcspontja, szökése a velencei Ólombörtönből "kész regény" a szó minden értelmében. A koncepciós letartóztatás áldozata nem ismeri sem a vádat, sem az ítéletet - az egykori és a jelenbeli diktatúrák módszerei nem sokat változtak -, egy hírhedett kalandor viszont mindezeken nem sokat töri a fejét, bebörtönzése pillanatától kezdve keresi és meg is leli a kiutat. Szökésének lebilincselő történetét Európa-szerte utazgatva sokszor elmesélte, ki tudja, hány és hány előkelő társaságban, mire végül írott formába öntötte, és az lett belőle, amit ma ismerünk: izgalmas, szórakoztató kalandregény, amelynek egyik legfőbb értéke, hogy kajánul fityiszt mutat a mindenkori sótlan, humortalan és kegyetlen hatalmasságoknak.

Kiadási dátum: 2025. augusztus 13.

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a „Megrendelés” szóra: "Termékigénylés" Ha szeretnél, bármilyen más kifejezést is átfogalmazhatok, vagy adhatok hozzá további részleteket!

Karinthy Frigyes: A jövőbelátó gép – Válogatott novellák Karinthy Frigyes műveiben a humor és a filozófia különös elegye találkozik, amely nem csupán szórakoztat, hanem elgondolkodtat is. Az „A jövőbelátó gép” című novella gyönyörű példája ennek a stílusnak, ahol a szerző a technológia és az emberi lélek közötti feszültséget boncolgatja. A novella középpontjában egy olyan találmány áll, amely képes előre megmondani a jövőt, azonban a találmány használata nem mentes a következményektől. Karinthy mesélésmódja szellemes és ironikus, miközben mélyen belemerül az emberi természet rejtelmeibe. A jövőbelátó gép nem csupán a tudományos fantasztikum határvidékén mozog, hanem rávilágít arra is, hogy mennyire nehéz elviselni a jövő ismeretét. Az olvasó kénytelen szembenézni azzal a dilemmával, hogy vajon jobb-e tudni, mit hoz a holnap, vagy inkább megmaradni a jelen titokzatosságában. Az írás stílusa és a karakterek kidolgozottsága lenyűgöző, Karinthy a humor segítségével képes komoly társadalmi kérdéseket is boncolgatni. A novella elgondolkodtató és szórakoztató egyszerre, ami nem meglepő egy olyan írótól, aki mindig is a gondolkodás és a szórakoztatás határvonalán mozgott. Az „A jövőbelátó gép” nemcsak egy szórakoztató történet, hanem egy mélyen filozofikus mű is, amely a jövő és a jelen kapcsolatát feszegeti.

**Találkozás egy novellistával** A kávézó sarkában ültem, a gőzölgő csésze mellett, amikor megpillantottam őt. Az asztalnál, ahol a világ mindenféle történetei egybegyűltek, egy férfi ült, öltöny helyett laza pulóverben, mintha a szavakat és a gondolatokat nem a formák, hanem a szívek szabnák meg. Az írói lélek kisugárzása azonnal magával ragadott. Ahogy közelebb léptem, elkaptam a beszélgetés moraját: egy szöveg germinálódott a levegőben, meséltek a karakterek, akikkel csak ő találkozott. Kérdésekkel teli fejjel ültem le mellé, és a szemébe nézve megéreztem, hogy a történetek, amik a papírra kerültek, valóságosabbak, mint maga a valóság. „Miként születnek a novellák?” – kérdeztem tőle, és a mosolya egy titokzatos ajtót nyitott meg előttem. „A mindennapokból, a részletekből, a kis apróságokból, amiket mások észre sem vesznek” – válaszolta. A szavai szőtték a képet a képzelet világában, ahol a szürke hétköznapok színes mesékké alakulnak. Beszélgettünk a hősökről és antihősökről, az érzelmekről, amelyek a legmélyebb rétegekben rejtőznek. Lassan kiderült, hogy nemcsak a karakterek sorsa érdekli, hanem a saját életének apró mozzanatai is, amelyeket nem más, mint a tollával rögzít. Minden mondatának súlya volt, mint egy titkos receptnek, ami a szavakat ízletes falatokká változtatja. Az idő repült, és én csak hallgattam, figyeltem, ahogy a szavak táncot járnak, majd az asztalon heverő jegyzetfüzetbe zárva várják a következő olvasót. A találkozásunk nem csupán egy egyszerű beszélgetés volt, hanem egy utazás a képzelet határain túlra, ahol a novellák nem csupán történetek, hanem az élet lenyomatai. Ahogy elköszöntem, a szívemben éreztem a vágyat, hogy én is meséljek, hogy én is hozzájáruljak a világ szövetéhez. A novellistával való találkozásom nem csupán egy kávézóban történt, hanem egy új kezdet volt, ahol a szavak szárnyra kaptak, és a fantázia határtalanságába repítettek.

Karinthy Frigyes pályáján középponti helyet foglal el a novellisztika. A megannyi műfajban és műnemben alkotó író keze alatt az elbeszélés folytonosan új meg új alakot ölt: lehet néhány skiccből felvitt anekdota, bibliai parabola, önéletrajzi vallomás, tömörre húzott kisregény, sci-fi történet, abszurd jelenet és esszé.

Közben a motívumok és fordulatok néhol a klasszikus humoreszkek helyzeteit idézik, csak éppen vérfagyasztó variációkkal; másutt szerzőjük költészetével mutatnak rokonságot. Válogatásunk az 1912-ben megjelent Esik a hó című kötettől kezdve az 1936-os Nevető betegekig igyekszik keresztmetszetet adni Karinthy elbeszélő művészetéből.

Lakatos Menyhért "Füstös képek" című művében a valóság és a képzelet határvonalán egy különleges világ bontakozik ki. A füstös képek nem csupán látványt, hanem érzéseket és emlékeket is hordoznak, amelyek a mindennapokban rejtőznek. A szerző kifinomult stílusával és részletgazdag leírásaival olyan atmoszférát teremt, amely magával ragadja az olvasót, és lehetővé teszi számára, hogy elmerüljön a történetek tengerében. A füst, mint motívum, a homályt és a titkokat jelképezi, ugyanakkor a múlt és a jelen között feszülő feszültséget is kifejezi. Lakatos Menyhért művében a szavak szőtte szövet gazdagsága és mélysége egyedi élményt nyújt, amely sokáig elkísér minket.

A magyarországi romák története és kultúrája "Száz év magánya" (Choli Daróczi József) című művében rendkívül gazdag és sokszínű. A könyv mélyrehatóan vizsgálja a roma közösségek helyzetét, kihívásait és az identitáskeresés folyamatát, amely generációkon átívelő magányt és elszigeteltséget tükröz. Daróczi József írása nemcsak a múlt eseményeit idézi fel, hanem a jelen társadalmi problémáira is rámutat, miközben a roma kultúra szépségeit és értékeit is bemutatja. A mű fókuszában a közösség ereje és a megértés keresése áll, amely elengedhetetlen a jövőbeli együttéléshez.

Lakatos Menyhért kultikus regénye a két világháború közötti magyar cigányság életét tárja elénk, egy sodró lendületű és önéletrajzi elemekkel átszőtt krónika formájában. A történet középpontjában a telep, vagyis a „cigánypárizs” áll, ahol az idő múlása nem lineáris, hanem a múlt és a jelen összefonódik, és ahol az öregek meséi újra és újra életre kelnek. A főszereplő fiú olyan világban nő fel, ahol a babonás hiedelmek és a modern életvitel feszültségei találkoznak, miközben az iskola iránti vágy is erősödik benne. Lakatos Menyhért sajátos stílusával, a fiú kalandjainak bemutatásán keresztül, mélyen feltárja a cigány közösség számkivetettségét és mindennapi harcait, rávilágítva arra, hogy a felnőtté válás nem csupán személyes, hanem kulturális és társadalmi kihívás is.

A "Füstös képek" egy szenvedélytől áthatott, maradandó élményt nyújtó regény, amely a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő művei közé tartozik. 1975-ös debütálása óta több mint harminc nyelvre ültették át, így széles körben elérhetővé vált a nemzetközi közönség számára.

Kiadási dátum: 2025. augusztus 13.

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a „Megrendelés” szóra: "Termékigénylés" Ha szeretnél, bármilyen más kifejezést is átfogalmazhatok, vagy adhatok hozzá további részleteket!

Daniel Katz: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba Képzelj el egy hideg téli napot, amikor a hó vastagon borította a finn tájat, és a fák ágaiból jégcsapok lógtak alá, mint a természet ajándékai. Nagyapám, akinek kalandvágyát sosem tudtam megunni, úgy döntött, hogy felfedezi a hófödte vidéket. A sílécét felcsatolva, a szívében a fiatalos lelkesedéssel indult útnak, mintha a világ minden titka rá várt volna. Az út során nemcsak a táj szépsége varázsolta el, hanem a találkozások is, amelyek során a helyiek mesélték el legendáikat és szokásaikat. Minden egyes kanyarban újabb meglepetések vártak rá: a szánkózó gyerekek kacagása, a felnőttek barátságos köszönése, és a fagyos levegőben terjengő füstszag, ami a fűtött kunyhók melegét ígérte. Nagyapám sosem felejtette el ezt az utat, hiszen nem csupán a tájat, hanem önmagát is felfedezte a hófútta Finnországban. Az élmények és az emlékek, amelyeket ott szerzett, örökre megmaradtak benne, és a meséi mindig is színesebbé tették a családi összejöveteleket. Ez az élmény nem csupán egy utazás volt, hanem egy életre szóló kaland, amely a bátorságról, felfedezésről és a kapcsolatok mélységéről szólt. Finnország nem csupán egy hely volt a térképen, hanem egy új világ, ahol a hó és a jég meséltek, és ahol nagyapám megtalálta a saját történetét.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család, akinek a legnagyobb kincse a humor volt. Minden vasárnap délután összegyűltek a nagyi házában, ahol a sütemény és a nevetés sosem maradt el. Egyik alkalommal, a nagypapa, aki mindig is imádta a régi vicceket, elhatározta, hogy megpróbálkozik egy újjal. "Tudjátok, miért nem tud a csirke átmenni az úton?" – kezdte, és mindenki izgatottan várta a választ. "Mert a másik oldalon már várta a sült krumpli!" A család egy emberként dőlt hátra a röhögéstől, míg a nagymama csak annyit mondott: "Jaj, drágám, már megint a konyhában felejtetted az agyadat!" A következő héten a kislány, Zsófi, úgy döntött, hogy ő is beszáll a humorba. "Anya, anya, tudod, miért nem szabad a könyveket a vízbe dobni?" – kérdezte. "Mert megfognak ázni!" Az anyukája nevetve válaszolt: "Zsófi, az csodás, de inkább a tanulásra koncentrálj, nem a vízparti bulikra!" A családi összejövetelek során a viccek és a poénok sosem fogytak el, és mindenki fáradtan, de boldogan tért haza. A nagypapa pedig mindig megjegyezte: "A nevetés a legjobb orvosság – legalábbis amíg a nagyi nem főzött valami különlegeset!" Így telt-múlt az idő, és a család megértette, hogy a humor nem csak szórakoztat, hanem összeköti őket, még a legnehezebb pillanatokban is. Mert végül is, ki ne lenne boldogabb egy jó nevetés után?

Természetesen, íme egy egyedi változat: Fordította: Endre Gombár

Különleges családtörténet és ellenállhatatlanul vicces történelemlecke ez a könyv, pedig átrobog rajta a 20. század első felének nem éppen szívderítő finn-orosz történelme. Katz írásai mégis szívderítőek: ahol az életrevaló nagymama menti ki a tábori kórházból a véletlenül támadást fújó kornétás férjét, vagy ahol a menekülésen gondolkodó zsidó család nőtagjai veszekednek azon, milyen használati tárgyakat lehet elcsomagolni az útra. Aki még nem olvasta Daniel Katz írásait, azt azonnal rabul ejti az áradó mesélőkedv, aki pedig már ismeri, örömmel olvassa újra ezeket az örökzöld történeteket.

Az ügynök halála bár modern dráma, mégis az ókori sorstragédiák analitikus módján mutatja be egy hétköznapi ember összeomlását; sőt a tragédia egyik oka éppen az, hogy a főszereplő képtelen szembenézni saját hétköznapiságával. Arthur Miller feledhetetlenül rajzolja meg Willy Loman figuráját, kíméletlenül és mély empátiával.

Ibsen e mesterműve egyaránt hordozza a tragédia és a komédia jellegzetességeit. A történet középpontjában álló dr. Stockmann felfedezi, hogy a város gyógyforrásai szennyezettek. Az igazság fényére emelése azonban nem hoz neki elismerést, hanem csupán a közösség haragját vonja maga után. Az igazság és a nyilvánosság viszonya a műben rendkívül ellentmondásos, ami napjainkban is releváns kérdéseket vet fel, így a dráma időszerűsége továbbra is megmarad.

Jókai Mór "A tengerszemű hölgy" című műve egy varázslatos történet, amelyben a romantika és a kaland kéz a kézben jár. A cselekmény középpontjában egy gyönyörű, titokzatos hölgy áll, akinek szemei a tenger mélységének kékjét idézik. A történet során a főszereplő felfedezi a hölgy rejtélyes múltját, miközben saját érzelmeivel és vágyainak mélységével is szembesül. A mű gazdag érzelmi töltettel bír, és Jókai mesterien vegyíti a természet szépségét a szerelem bonyolultságával. Az író részletes leírásai révén a táj és a karakterek életre kelnek, lehetővé téve az olvasó számára, hogy teljes mértékben átélje a történetet. A hölgy legendája és a körülötte kialakuló intrikák izgalmas, feszültséggel teli légkört teremtenek, amely elvarázsolja az olvasót. A "tengerszemű hölgy" nem csupán egy egyszerű szépség, hanem egy komplex személyiség, akinek döntései és érzései mély hatással vannak a körülötte lévő világra. Jókai Mór műve tehát nem csak a romantika, hanem a felfedezés és az önismeret útjára is elkalauzol bennünket.

**A Nagy Mesemondó Különleges Önéletrajza** Egyszer volt, hol nem volt, egy varázslatos földön élt egy nagyszerű mesemondó, akinek neve mindenki ajkán ott volt. Ez a mesemondó nem csupán történeteket mesélt, hanem egyenesen életre keltette az álmokat, és a hallgatóságát egy varázslatos világba repítette. Kisgyermekkorában, amikor még csak a csillagokat figyelte az éjszakai égen, a mesék már akkor is foglalkoztatták. Nagyanyja meséi a tűz mellett mindig új kalandokat ígértek, és a kisfiú fantáziája szárnyra kapott. Minden este újabb és újabb történeteket talált ki, amelyeket a barátainak mesélt el, sőt, néha még a fák is hallgatták, ahogy a szél susogott közöttük. Ahogy teltek az évek, a mesemondó felnőtté vált, de a mesék iránti szenvedélye sosem csökkent. Látván, hogy a világ tele van szürkeséggel és bánattal, elhatározta, hogy elhozza a színek és álmok világát az emberek számára. Elindult hát, hogy felfedezze a világot, és a különböző népek meséit gyűjtse össze, hogy a saját egyedi stílusával átformálja őket. A mesemondó útja során sok különleges találkozásban volt része: varázslókkal, tündérekkel, sőt még sárkányokkal is barátkozott. Minden egyes találkozás új inspirációt adott neki, és a történetei egyre gazdagabbá váltak. Sokan mondták róla, hogy képes a hallgatóságát varázsütésre elbűvölni, és hogy a szavai képesek sebeket gyógyítani és lelket emelni. Végül elérkezett az idő, hogy a mesemondó megossza tudását és tapasztalatait a nagyvilággal. Elindult a legnagyobb városokba, falvakba, ahol a különféle emberek összegyűltek, hogy hallgassák a szavát. Meséivel nemcsak szórakoztatott, hanem tanított is, hiszen minden történet mögött mélyebb igazságok rejtőztek. A mesemondó élete során számos könyvet írt, de a legfontosabb számára mindig is az volt, hogy az emberek szívébe beírja a mesék varázsát. Mert tudta, hogy a mesék képesek összekötni minket, és hogy mindenki számára van egy saját történet, amely várja, hogy elmeséljék. Így élte életét a nagy mesemondó – nem csupán mesélve, hanem a világot szebbé téve, egy történettel egyszerre.

A "tengerszemű hölgy" című regény Jókai Mór egyik legizgalmasabb és legrejtélyesebb alkotása. A mesterséges mesemondó itt saját életének ösvényein kalauzolja az olvasót, a reformkor virágzásától a kiegyezés utáni évekig, mindezt egy fiktív, ifjúkori ideál, egy különös női figura történetének tükrében. A könyv lapjain időről időre feltűnik Erzsike, a "tengerszemű hölgy", aki minden alkalommal egy újabb kerek történettel ajándékozza meg a szerzőt: felfedi előtte a viszontagságos életének újabb izgalmas, drámai vagy éppen groteszk fordulatait. A két párhuzamosan futó történetszál során életre kel a reformkori Komárom, Jókai diákévei, első regényének születése, a márciusi események és a szabadságharc epizódjai. Különös, emlékezetes leírása bontakozik ki vadregényes bujdosásának a Bükk erdeiben. Miközben a kiegyezés idején a nemzet érdekében végzett írói tevékenységét tárja elénk, a tengerszemű hölgy tragikus sorsával közvetlen ellentétben álló, elvesztegetett életét is megismerjük. Egy tehetséges nő bolyong a férfiak világában, a "felesleges ember" szerepében, a XIX. század sűrűjében, valahol Magyarország szívében.

Related posts