A magyar labdarúgás piaci alapú működése érdekes és sokszínű kérdéseket vet fel. A DVTK példája nem feltétlenül tükrözi a teljes képet, hiszen a klub helyzete és stratégiája sajátos kihívásokkal és lehetőségekkel jár. A DVTK, mint történelmi múlttal ren

Sántha Gergely, a DVTK elnöke magabiztosan osztotta meg véleményét a 34. Tusványos sportszponzorációs panelbeszélgetésén, hangsúlyozva, hogy a DVTK-t sikerült piacképes termékké alakítani. A miskolci klub vezetője úgy véli, hogy egy sportszervezetnek először egy átláthatóan működő vállalkozást kell felépítenie, mielőtt a nagyvállalatok szponzorációjára számíthat. De felvetődik a kérdés: tényleg piaci alapokra helyezhető-e a profi magyar futball, és milyen következményekkel járhat a rendszer összeomlása, ha a NER megbillen?

Sántha érvelése alapján, ha egy sportszervezet mögött olyan neves cégek állnak, mint a MOL vagy a Szerencsejáték Zrt., akkor ez a helyzet szponzormágnesként funkcionálhat, hiszen a nagy márkák logói vonzzák a kisebb támogatókat is. Ez egy vonzó elmélet, de vajon mennyire tükrözi a valóságot?

A piaci viszonyokkal foglalkozni Magyarországon a futball világában igencsak különös élmény, ezért úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük Dénes Ferenc sportközgazdászt, ő hogyan értékeli ezt a jelenséget.

A szakértő szerint a helyzet jóval összetettebb, mint ahogy Sántha beállítja. Dénes elmondta, hogy amit Sántha említett, sok szempontból vitathatatlan: először valóban rendbe kell rakni egy klubot ahhoz, hogy valaki támogatni akarja, azonban Magyarországon piaci körülményekről beszélni szerinte elég furcsa.

A magyar labdarúgás pénzügyi helyzete első ránézésre jónak tűnik: a televíziós jogdíjak, a központi marketing bevételek, a helyi források és a jegyeladások mind hozzájárulnak a látszólag stabil bevételi alaphoz. Azonban, ha alaposabban megvizsgáljuk a dolgot, aggasztó jelek mutatkoznak.

A Magyar Televízió közvetítési jogainak ára rejtély marad számunkra, hiszen jelenleg nincs más, versenyképes ajánlat a piacon. A központi bevételek jelentős része állami vállalatok, mint például a Szerencsejáték Zrt. támogatásából származik. Mint azt jól tudjuk, Magyarországon a politikai döntések gyakran a háttérben állnak – elegendő csak ránézni, hogy a Szerencsejáték Zrt. milyen egyéb kezdeményezéseket népszerűsít a sportágakon kívül, hogy felfedezzük a politikai szándékokat.

Dénes Ferenc költői kérdése izgalmas gondolatokat ébreszt: hol másutt hirdetne a Szerencsejáték, ha nem éppen a sport világában? Ezzel a megállapítással rávilágít arra, hogy ezek a szponzorációs választások aligha tekinthetők pusztán piaci alapú döntéseknek.

A DVTK esete kiválóan illusztrálja, hogy a piaci mechanizmusok hogyan működnek zökkenőmentesen a magyar labdarúgás világában. A klub 1945 óta nem tudta megnyerni a bajnokságot, ennek ellenére folyamatosan a második vagy harmadik legnézettebb klubként tündököl. Ráadásul 13 milliárd forintos támogatást kapott egy új stadion építésére – ahogy azt Fekő Ádám június végén publikált Magyar Narancs-cikkében is olvashatjuk.

A befektetések eredményei nem tükrözik a várakozásokat: Sántha Gergely 2010 óta zajló elnöksége alatt a DVTK labdarúgócsapata már a huszonharmadik edzőjét és a kilencedik sportigazgatóját "köszöntheti". A fociakadémia 2020-ban az államilag támogatott akadémiák közé került, és azóta több mint kétmilliárd forintnyi támogatást kapott. Ennek ellenére tavaly nyárig mindössze hét olyan játékos került ki a rendszerből, akik összesen 64 profi mérkőzésen léptek pályára.

A pazarlás mértékét jól tükrözi, hogy bár a költségvetés elsődleges célja csupán a stabil bennmaradás volt, a Ferencváros után Miskolc városa büszkélkedhetett a legmagasabb összesített játékosbérrel a 2024/2025-ös idényben, amely elérte a 2,46 milliárd forintot. Az alkalmazottak számát tekintve a bajnokság éllovasainak számítanak, hiszen 256 főt foglalkoztatnak, ami 155-tel haladja meg az Újpest létszámát; azonban fontos megemlíteni, hogy itt egy multifunkcionális klubról van szó, nem csupán egy futballcsapat működéséről.

Dénes Ferenc, a sportközgazdaságtan szakértője, úgy véli, hogy a diósgyőri modellben rejlik egy figyelemre méltó gondolat. Kiemelte, hogy Diósgyőr előtt egy izgalmas lehetőség áll: nem csupán egy hagyományos futballklubként, hanem egy multisport központként is megvalósíthatja magát. Így nemcsak Miskolc vagy Diósgyőr, hanem az egész régió sportéletének középpontjává válhat. Dénes szerint ez a megközelítés egyedülálló kísérlet lehet, amely új dimenziókat nyithat a helyi sportélet számára.

A szakértő hangsúlyozta, hogy a szűk városi alapokra építkezve nem lehet tartós sikert elérni, hiszen a piac mérete rendkívül korlátozott. Ez valóban egy rendkívül bölcs meglátás. A játékosok és sportolók felkutatása, valamint az értékesítési lehetőségek szempontjából is elengedhetetlen, hogy a szolgáltatásokat és termékeket regionális szinten terjesszük.

A modell elméletileg működőképesnek tűnhet, azonban a gyakorlatban, ahogy a számok is jelzik, inkább pazarlásként valósult meg.

A számok világosan tükrözik a helyzetet: 2021-ben a kormány 1,2 milliárd forint többletforrást biztosított a DVTK észak-magyarországi infrastruktúrafejlesztési programjához. Ezen felül több mint 1,1 milliárd forint céltámogatást nyújtott az utánpótlás központ működéséhez. Ugyanebben az évben bejelentették, hogy a klub évente 300 millió forint támogatásban részesül a kormánytól egészen 2026-ig.

Az állami források folyamatos áramlását mutatja, hogy a klub a közelmúltban 23 szobás kollégiumi szinttel és új konditeremmel bővítette a DVTK Edzőközpont épületét. Sántha Gergely büszkén számolt be arról, hogy ezzel "véglegesen megoldódik a régióból származó tehetségek elszállásolásának kérdése", valamint átadták a 280 négyzetméter alapterületű, minden szükséges eszközzel felszerelt konditermüket.

A kormányzati elvárások nem követik a piaci logika hagyományos kereteit: az új 4+1-es ösztönző program keretében legalább négy magyar játékost és egy fiatal magyar tehetséget kell pályára állítani a támogatás igénybevételéhez. Sántha hangsúlyozza, hogy "ez minden magyar klub számára komoly kihívást jelent", ezzel elismerve, hogy a szabályozás mesterségesen beavatkozik a piaci mechanizmusokba.

Mindez annak ellenére zajlik, hogy a klub sportteljesítménye katasztrofális állapotban van. Szűcs Kornél példája jól szemlélteti ezt: a fiatal tehetséget gyakran szerepeltették a csapatban, de amint elérte a támogatott korosztály határát, azonnal ingyen elengedték. Később Kecskemétről 470 ezer euróért értékesítették az angol másodosztályba, ám a miskolciak ebből a bevételből egy fillért sem láttak.

A helyzet abszurditását tetézi, hogy Magyar Mátyás tulajdonos, aki 2021-ben vásárolta meg a klubot, próbálta rendbe tenni a dolgokat. 2023 nyarán szakértőt hívott a klub átvilágítására, és ambiciózus sportigazgatót nevezzen ki Horváth Csenger személyében. Ám a NER-be jól bekötött Sántha Gergely képes volt felülírni még a tulajdonos akaratát is - végül Horváthot kirúgták, és visszatértek a régi rendszerhez.

A közelmúltban Sántha Gergely maga nyilatkozott a sportigazgatói váltásról. Elmondta, hogy ő kezdeményezte a változtatást, mert Kovács Zoltán korábban Diósgyőrben is megmutatta, hogy képes sikereket elérni, együtt tud dolgozni a klubban dolgozó, nagyrészt helyi kötődésű szakemberekkel, és képes értéket és egységet teremteni.

A DVTK elnöke kiemelte, hogy a sportszakmai döntések terén továbbra is szakértőkre támaszkodik, és minden sportigazgatónak megvan a maga fontos szerepe. A labdarúgó szakosztály irányításáért Kovács Zoltán felel, aki a sportszakmai munkát vezeti.

A finanszírozás kérdésére Sántha azt válaszolta, hogy a sportigazgató és a vezetőedző rendelkezésére áll egy teljes mértékben vállalható pénzügyi keret, a felhasználás módja viszont az ő döntésükön múlik: mennyit költenek játékos transzferre, mennyit szánnak a játékosok és a szakmai stáb fizetésére.

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés: mi történne, ha a jelenlegi politikai rendszer lebomlana? Dénes Ferenc véleménye szerint két következmény mindenképpen nyilvánvalóvá válna.

Az ő véleménye szerint a csapatoknak akad némi tartaléka. Figyelemre méltó, hogy az UEFA statisztikái alapján a magyar együtteseket Európában a 10. legjobban finanszírozott csapatok között tartják számon. Ez arra utal, hogy rendelkeznek valamilyen szintű túlélési potenciállal.

Egy másik szempont, hogy miként reagálnának a tulajdonosok egy új helyzetre - ebből válik majd világossá, hogy kinek valósak a sportüzlet iránti szándékai.

A sportközgazdász szerint azonban egy új kormány sem járhat el túl radikálisan. Most ugyan sokan szidják Orbán Viktort, hogy miért költ ennyi pénzt a futballra. Aztán ha jön egy kormány és azt mondja, hogy nem költenek a sportra, akkor majd jön a jégkorongcsapat tulajdonosa, fog egy nagy láncot egy lakattal és lelakatolja a jégcsarnokot. Akkor hirtelenjében azok az emberek, akik eddig szidták a sportot, azt kérdezik: hogyan lehet az, hogy bezár a jégcsarnok? Azt is nehéz lenne megmagyarázni, ha a futball csődbe megy, pedig látunk ilyenekre példát ma is hazánkban.

A politikai tájékozódás elkerülhetetlen része, hogy a politikusoknak figyelembe kell venniük a közvélemény alakulását. Így nem olyan könnyű azt kijelenteni, hogy egy drasztikus beavatkozással, mint a sokkterápia, az egész problémát megoldják, majd mindent eltüntetnek a színről. Valójában a politikai következmények tekintetében óriási veszteségeket szenvednének el, ezért senki sem vállalkozik arra, hogy ilyen radikális lépéseket tegyen.

Dénes Ferenc véleménye szerint a legvalószínűbb jövőképet az jelenti, hogy a rendelkezésre álló források folyamatosan csökkennek, ami a sportágak számára egyre kevesebb lehetőséget teremt. Ennek következményeként a magyar sport szép, fokozatos leépülése kezdődhet el.

Dénes Ferenc elemzése pontosan rávilágít egy fontos kérdésre: vajon hány csapat tudna talpon maradni, ha kizárólag piaci bevételekből kellene fenntartania magát? Ha azt feltételezzük, hogy a működésük 80%-ban valódi piaci forrásokból, tehát politikai befolyásolástól mentesen kellene finanszírozniuk, akkor valószínű, hogy csak néhány csapat lenne képes ezt a költségvetési kihívást teljesíteni. A hipotézis azt sugallja, hogy a számuk meglehetősen korlátozott lenne.

Sántha Gergely maga is elismerte ezt a realitást, amikor a közelmúltban arról beszélt, hogy a DVTK "stabil és több lábon álló finanszírozási modellel rendelkezik", ugyanakkor bevallotta: "a szakosztályok költségvetéseinek 90 százaléka még mindig nem a helyi forrásokból táplálkozik." Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a klub bevételeinek döntő többsége állami forrásokból és központi támogatásokból származik.

Az elnök véleménye szerint „egyre komolyabb és elkötelezettebb régiós szponzorokkal rendelkezünk”, ám a helyi vállalatok és önkormányzatok támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy a jobb eredmények eléréséhez szükséges további forrásokat biztosíthassunk. Ezzel gyakorlatilag megerősítette, hogy a klub jelenlegi struktúrája valódi piaci környezetben nem lenne fenntartható.

Ez a helyzet nem csupán az ő felelőssége; egy ekkora országban nehezen elképzelhető, hogy ennyi sportcsapatot fenntartsanak. A magyar sportfinanszírozás története pedig sosem volt igazán piaci alapú. Már a '80-as években is állami vállalatok támogatták a csapatokat: Nyíregyházán és Debrecenben például a MÁV állt a klubok mögött, amely szintén állami cég volt.

Sántha Gergely büszkén beszélhet arról, hogy a DVTK-t "piacképes termékké" tették, a valóság azonban az, hogy a klub csak állami támogatások és politikai kapcsolatok révén működőképes. A magyar futball jelenlegi rendszere legfeljebb a piac látszatát kelti, miközben valójában egy központilag vezérelt, politikai döntéseken alapuló elosztási mechanizmus működik.

A kérdés nem az, hogy működik-e piaci alapon a magyar foci - a válasz egyértelműen nem. A kérdés az, hogy mi történik akkor, ha egyszer valóban piaci viszonyok között kellene működniük ezeknek a kluboknak, és hogy egy esetleges új politikai rendszer képes-e vagy hajlandó-e fokozatosan átalakítani ezt a modellt anélkül, hogy összeomlasztaná az egész magyar sportot.

Források: Magyar Narancs, DVTK.eu.