Nagykanizsa büszkesége, Sasvári Gizella, aki az első olimpikonja városunknak, 93. születésnapját ünnepelte. A jeles esemény alkalmából sokan köszöntötték a sportágának hűséges képviselőjét, aki pályafutása alatt számos sikert ért el. Az ünnepség tele volt
Nemrégiben egy különleges köszöntő eseményen emlékeztünk meg Sasvári Gizelláról, aki 1932. november 13-án látta meg a napvilágot Nagykanizsán. Itt kezdte meg sportolói pályafutását, és az atlétika világában a Nagykanizsai Bányász SE színeiben bontogatta szárnyait. 1959-ben kiemelkedő teljesítménnyel magyar bajnoki címet szerzett 800 méteres síkfutásban, majd 1960-ban a római olimpián képviselhette hazánkat. Az ötkarikás játékok során az előfutamban a második helyen zárta a versenyt, ezzel biztosítva a helyét a döntőben. A végső megmérettetés során 2:08,0 perces időeredménnyel a 7. helyen végzett. Sasvári Gizella teljesítménye máig emlékezetes, hiszen ő az első és egyetlen magyar középtávfutó hölgy, aki döntős helyezést ért el az olimpiák történetében.
Sasvári Gizella Nagykanizsa első olimpikonja
Csóka Jánosné, ismertebb nevén Sasvári Gizella, 1963-ban hagyta el Nagykanizsát, hogy új otthonra leljen Szombathelyen. Itt folytatta sportkarrierjét, ám versenyzői pályafutását 1969-ben lezárta. A vasi városban nemcsak mint sportoló, hanem mint edző is tevékenykedett. 2016-ban volt szerencsénk találkozni vele egy különleges esemény keretein belül. Ekkor az Dél-zalai Vízmű SE tehetséges úszója, Molnár Flóra, Nagykanizsa második olimpiai képviselője lett, így lehetőség nyílt arra, hogy a két kanizsai olimpikon személyesen is találkozzon. Gizella néni ekkor már 84 éves volt, és a 2016-os interjújában hangsúlyozta, hogy olimpiai részvételét sokaknak köszönheti, de legfőképpen szüleinek, akik mindig támogatták őt.
Bárhogy is próbálták a fővárosba csábítani, nem tudott ellenállni a saját kis világának.
- Minden reggel ötkor ébredtem, hogy elinduljak az edzésekre, hiszen hét órától már a munka várt rám, mint mindenki másra - mesélte Gizi néni a 2016-os interjú során, miközben könnycseppeket törölt az arcáról. - Soha nem hittem volna, hogy eljutok Rómába, és hogy a döntőben futhatok. Az igazság az, hogy ha csak egy kicsit is sikerült felülmúlnom a pestieket, akkor is mindig bizonyítanom kellett. A Honvédhoz is hívtak, de Kanizsához való kötődésem erősebb volt. A szüleim annyit tettek értem, hogy nem hagyhattam őket magukra... És tudják, mi bánt a legjobban? Hogy egyetlen fotó sem maradt meg az olimpiáról. Az évek során többször is kértek tőlem képeket kiállításokra vagy albumokhoz, de valahogy sosem kaptam vissza őket...
93. születésnapja alkalmából a MASZ is köszöntötte őt, ezzel kifejezve elismerését és háláját az évtizedek során végzett munkájáért.
Örömmel értesültünk róla, hogy Gizi néni, aki már 93 éves, továbbra is kiváló egészségi állapotnak örvend. Két térdprotézis-műtét után is rendszeresen, heti két-három alkalommal lemegy a negyedik emeletről, hogy bevásároljon. Különösen boldog volt, hogy a szövetség nem feledkezett meg a születésnapjáról. Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke köszöntő levelét vehette át, amelyet nem más, mint Lengyák György, a MASZ egykori utánpótlás-vezetője adott át neki. Gizi néni számára ez a gesztus igazán különleges volt, és méltó módon ünnepelte meg ezt a szép életkort.
