Ursula von der Leyen saját hazája veszélyeztetheti a nagyszabású reformtervének megvalósulását.
A héten történelmi jelentőségű döntés született az Európai Unió költségvetési tervezetével kapcsolatban, hiszen először tapasztalhattuk, hogy a gyakran háttérbe szoruló Parlament már a tárgyalások kezdeti szakaszában képes volt módosító javaslatokat kicsikarni az Ursula von der Leyen által irányított Bizottságtól. A 2026-os év radikális átalakulásokat ígér az uniós források elosztásában, és úgy tűnik, hogy ez alkalommal az Európai Parlament időben felismerte, milyen fontos szereplővé válhat a folyamat során.
Beérni látszik az Európai Parlament ambíciója, hogy érdemi hatást gyakoroljanak az unió többéves pénzügyi keretének (MFF) alakulására, miután Ursula von der Leyen hétfőn újabb ígéreteket - főként engedményeket - tett a sokat vitatott Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervekkel (NRPP) kapcsolatban.
Ahogyan azt már említettük, a héten újabb 50 milliárd euró került a vidékfejlesztés céljaira. Ezen kívül az Európai Parlament tárgyalói biztosítékot kaptak arra, hogy nem csupán a gazdaságilag legnagyobb hátrányos helyzetű régiók, hanem a kevésbé fejlett területek is részesednek az uniós támogatásokból.
Ezekkel a lépésekkel – és a már korábban agrártámogatásokra szánt 290 milliárd forrással – az Európai Parlament célja, hogy biztosítsa, hogy az európai polgárok továbbra is hozzáférhessenek az uniós támogatásokhoz. Mindez különösen fontos a jelenlegi geopolitikai kihívások tükrében, amelyek radikális prioritásváltást igényelnek az uniótól. Ennek következtében a Bizottság és a tagállamok egyidejűleg fókuszálnak a versenyképesség növelésére, valamint az európai védelmi képességek megerősítésére.
A Parlament MFF-el foglalkozó képviselői, Carla Tavares (S&D, Portugália) és Sigfried Muresan (EPP, Románia) már májusban előterjesztették javaslataikat a témában, hiszen akkor már egyértelmű volt, hogy von der Leyen egy igen jelentős és átfogó költségvetési reformra készül.
Az Európai Unió végrehajtó testülete júliusban megerősítette a korábbi értesüléseket, miszerint von der Leyen tervei szerint a jövőben a kohéziós és agrárpolitikához kapcsolódó forrásokat egy közös keretbe összegyűjtve, országonként utalnák ki. Ezzel a megoldással a mindenkori kormányok, a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, szabad kezet kapnak abban, hogy milyen módon és célokra használják fel az uniós támogatásokat.
Mivel az elképzelés a Covid-járvány idején kialakított helyreállítási alap (RRF) mintájára készült, az Európai Parlament tagjai azonnal arra a logikus következtetésre jutottak, hogy ezzel nagymértékben ki lenne zárva a döntéshozatalból, amikor a források elosztásáról van szó. Így csupán utólagosan tudnák megítélni, hogy valójában mekkora mértékben járulnak hozzá az európai polgárok életkörülményeinek javításához.
Ugyan az Európai Bizottság folyamatosan azt kommunikálta, hogy nem ez a céljuk, és külön jelezték, hogy az éves költségvetési tervezésnél nagy szerep jut majd a Parlamentnek, a jelentéstevők továbbra is szkeptikusak maradtak,
Most először sikerült elérniük, hogy a tárgyalások kezdeti fázisában komoly engedményeket csikarjanak ki von der Leyenből.
Bár a korábbi ultimátumok eddig sikeresen működtek, érdemes kiemelni, hogy a jelentéstevők az előző mandátumokhoz képest - melyekben a kohéziós és agrárpolitika eredeti formájának megőrzése volt a cél - jelentős kompromisszumokra hajlottak. Emiatt többen kritizálták Muresant, de egy ilyen radikális visszalépés elérése valójában teljesen irreális célkitűzésnek számított.
A jelentéstevők már májusban sem kívánták elhanyagolni az új prioritások jelentőségét, és Muresan folyamatosan hangsúlyozza, hogy a Draghi-jelentés megállapításai teljes mértékben indokoltak a versenyképességi kihívások és az egyre gyakoribb orosz légtérsértések fényében. E tekintetben egyetértenek a Bizottsággal abban, hogy a védelem és a versenyképesség a két legfontosabb prioritás.
A két cél együttes megvalósításának leghatékonyabb módja a "Buy European" elv alkalmazása a védelmi beszerzések terén, ahogyan azt az Európai Parlament is hangsúlyozza.
Ehhez először hatalmas pénzeket kell megmozgatni, hogy szintre hozzák ne csak a szektor európai kutatás-fejlesztési működését, hanem a gyártási kapacitásokat is.
Ebben a témában az európai intézmények között gyakorlatilag mindenki egyetért, így a jelenleg még néhány szempontból tisztázatlan, frissen javasolt 400 milliárd eurós Versenyképességi Alap koncepcióját eddig nem vitatták meg. Azonban az igazi munka csak most veszi kezdetét.
A következő hétéves uniós költségvetési ciklus egy rendkívül bonyolult javaslatot jelent, ezért a jövőben még több szakterület képviselőit fogják megválasztani, akiknek szakmai észrevételeit az MFF contact group keretében fogják összehangolni.
A csoport tagjai között, a Parlament élén álló Roberta Metsola mellett, megtalálhatók az egyes pártcsaládok vezetői is. Kiemelkedő szerepet játszik az ügy vivésében Murasan, míg az árnyék jelentéstevői feladatokat Deutsch Tamás látja el a Patrióták (PfE) képviseletében.
A contact groupon és a Bizottsággal folytatott viták azonban csak most élesedhetnek ki igazán, hiszen míg eddig a Parlament meglehetősen konzervatívan képviselte azt az álláspontot, hogy jelentős költségvetési emelés nélkül kell célzottabban elkölteni a forrásokat, mostantól már konkrét számokról fog menni a vita.
Muresan úgy tervez, hogy decemberre véglegesítik az időközi jelentésüket, amelyben a jelentéstevők alaposan áttekintik, hogy a 2028 és 2034 közötti MFF-ciklus során mely területekhez milyen mértékű finanszírozásra lenne szükség.
Azt persze a legtöbben értik, hogy az új kihívások miatt a korábbi területekre kevesebb fog jutni. Így például a parlamenti mezőgazdasággal foglalkozó AGRI bizottságban is látják, hogy akármennyire is kényes politikailag a téma, nem lesz realisztikus fenntartani a gazdáknak járó támogatások mértékét.
Jelenleg úgy tűnik, hogy az MFF-tematikában sikerül egy szélesebb érdekek mentén kialakítani egy koalíciót a Parlamenten belül. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az Ursula von der Leyen vezette bizottság ellen benyújtott bizalmatlansági eljárásokat, amelyek eddig részleges eredményekhez vezettek, nem lehet a végtelenségig fenntartani a jelenlegi formájukban. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy az MFF parlamenti elutasítása jelentős következményekkel járt a jelenlegi ciklus költségvetésének végső kimenetelére nézve.
2020 végén a Parlament ezzel a lépéssel állította fel a jogállamisági kritériumokhoz való kapcsolódás alapjait, amely lehetővé tette, hogy az uniós források jelentős része ezekhez a feltételekhez legyen kötve. A legfrissebb tervezet bemutatásakor Ursula von der Leyen is támogatta a jelentéstevők szándékát, miszerint a közös pénzeket egy átláthatóbb és tisztább feltételrendszerhez kellene kapcsolni.
Bár a narratívában komoly egyetértés mutatkozik von der Leyen és az Európai Parlament között, az a kontinens versenyképességét is hátráltathatja, ha a jövőben a szükségletek nem kényszeríthetnek minket a már meglévő, merev szabályok felülvizsgálatára.
A forráselosztás új struktúrája kapcsán sokan a Bizottságban és a Parlamentben egyaránt feszültségeket és belső vitákat sejtenek a Néppárt körül, amely jelenleg túlsúlyban van. Ez a helyzet tovább fokozza a képviselőcsoportok közötti illékony légkört.
Hiszen a Manfred Weber vezette pártcsalád úgy tűnik, most már könnyen tud többséget formálni a von der Leyent megválasztó centrista, de a hangsúlyosan ellene kampányoló szélsőjobboldali pártokkal is - mint azt a héten is láttuk a zöld szabályozás visszavágásánál.
A helyzet ellenére, eddig Muresannak meglepően jól sikerült szintetizálnia a parlament álláspontjait, és a legutóbbi sajtótájékoztatóján is azt hangsúlyozta, hogy az üggyel kapcsolatos bármilyen pártpolitikai megfejtés téves.
Bár a kijelentés hitelessége már természeténél fogva is komoly kérdőjeleket hagy maga után, az az elkövetkező évben fog igazán elválni, hogy az unió egyetlen közvetlen választott testülete, képes-e komoly szereplővé válni az MFF-vitában, vagy továbbra is egy megkerülhető tényező marad a Tanács és a Bizottság asztala mellett.
Ez alapján megfigyelhető, hogy az Európai Parlament eddig példátlan mértékű elkötelezettséggel lép fel, hogy befolyásolja az új uniós többéves pénzügyi keret (MFF) kialakítását.
A legutóbbi egyeztetéseken - különösen az Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel zajlott tárgyalások kapcsán - az EP olyan konkrét engedményeket harcolt ki, amelyek azt üzenik: nem hajlandó puszta konzultációs szerepre korlátozódni, hanem aktív szereplőként lép be a források elosztásába és prioritásainak kialakításába.
Ez az eredmény részben azt is jelzi, hogy az Európai Parlament hajlandó kompromisszumokra. A korábban sziklaszilárdnak tartott "nagyrendszerek" – mint a "kohéziós" és az "agrár" politikák – fenntartása helyett az EP elfogadta, hogy az új struktúra eltérő irányt vehet. Ennek következtében most az a kérdés merül fel igazán, hogy a Parlament által kivívott befolyás hosszú távon is megmarad-e, és hogy képes lesz-e alapvetően átalakítani az uniós költségvetési keretek logikáját. A következő hónapok során dől el, hogy a tervezett új keret és az NRPP-modell milyen mértékben valósul meg: megőrzi-e az EP erős szerepét, vagy továbbra is csupán "partnerként" számítanak rá a végső döntésekben.
